Második rész

Sziasztook!
Itt is lennék a második résszel. Csak, hogy nehogy összekeveredjetek, az elején mikor Balázs szemszögéből van, akkor éppen utaznak. Ha jónak találjátok, kommenteljetek! Jó olvasást! 😃

*Dzsudzsák Balázs szemszöge*

Mikor beszálltunk az autóba, vártam egy kicsit aztán faggatózni kezdtem.
-Hová megyünk? A többiek miért nem jönnek?
-Házibuliba megyünk. És te vagy egy lánynak a kedvenc focistája, és az ő szülinapjára megyünk.-fejezte be.
-Szülinapra?-döbbentem le.
-Igen oda.-felelte.
-De oda nem kellene ajándékot vinni?-érdeklődtem.
-Te leszel az. De ha gondolod megállhatunk a következő boltnál egy bonbonért.
-Oké, akkor álljunk majd meg. Ott!-mutattam egy Tesco áruházra.
Miután Storck leparkolt, bementünk és hamar rátaláltam a csokoládé sorra. Csak álltam vagy 5 percet a polcok előtt mert, nem ismertem a lányt és fogalmam sem volt milyen bonbont szeret. Így hát lekaptam valamilyen kókuszosat és elindultam a pénztárhoz. Miután kifizettem, indultam vissza az autóhoz. Lassan 5 óra.
-Mennyi idő még mire odaérünk?-néztem az edzőmre.
-Kb. 20 perc.-ezzel újra úton voltunk.
-A nevét elmondod a lánynak?-kérdeztem.
-Füredi Tamara.
-Ő fog velünk utazni Franciába?
-Igen.
-Akkor miért nem köszönthetnénk fel akkor az egész csapattal?-kezdtem "hisztizni".
-Az egy hónap múlva van ember! És a nevelőapukájával beszéltem. Mesélte, hogy milyen élete volt a lánynak. És milyen van. Megérdemel egy emlékezetes születésnapot.
-Miért milyen élete volt?
-Ha kedves leszel hozzá, biztosan megosztja veled. Ajánlom, hogy kedves legyél!-nézett egy pillanatra rám szigorúan.
-Oké.-sóhajtottam.
-Hogy van magyarul az, hogy Boldog Szülinapot?-kérdezte Storck (németül).
-Boldog szülinapot.-mondtam.
-Segíts begyakorolni. Magyarul akarom neki mondani.
-Öhmm, hát oké.-röhögtem
Az út további része a gyakorlással telt. Csak akkor maradt csendben mikor leparkoltunk a ház elött.
-Akkor menjünk.-sóhajtottam majd kézbe véve a csokit, elindultunk fel.

*Tamara szemszöge*

-Öhm... Szép estét! Kit keresnek?-tettem fel a kérdést Dzsudzsák Balázsnak és Bernd Storcknak (!!!!!!!!!!!!😮😮😮) németül is.
-Füredi Tamarát.-válaszolta a vezetőedző.
-Én lennék az.
-Ez esetben-kezdte Storck németül- Boldog Szülinapot!-mondták egyszerre, mind a ketten magyarul.
-Köszönöm! Jöjjenek be!-intettem nekik.
-Tegeződhetnénk?-tette fel a kérdést Balázs.
-Persze.
-Tessék, szülinapi ajándék.-nyújtott át nekem egy csomag kókuszos bonbont.
-Köszi, ez a kedvencem! Szabad?-tártam szét a karom.
-Persze!-majd megölelt.
JÉZUSOM! DZSUDZSÁK BALÁZS MEGÖLELT! EZ ÉLETEM LEGJOBB SZÜLINAPJA!
-Gyere, adok tortát! Bernd,-szólaltam meg már németül-jöjjön, adok önnek is tortát!
A jog szak előnye: több nyelven is tudni kell. Mikor odaértünk az asztalhoz mindkettőjüknek vágtam egy szelet tortát és odaadtam neki.
-Köszi!-mondták egyszerre, különböző nyelven.
-Nincs mit!-válaszoltam elöször magyarul, majd németül.
-Hogy hogy itt vagytok?-érdeklődtem Balázstól.
-Storck ma edzés után bejelentette, idézem: ,,Csípd ki magad 3-ra. Megyek érted." Csak idefelé mondta meg, hogy idejövünk. Azt mondta megérdemelsz egy emlékezetes szülinapot.-magyarázta.
-Fogalman sincs miért érdemelhetnék meg egy ilyen nagyszerű szülinapot, hogy itt van a magyar válogatott szövetségi kapitánya. És a világ legjobb focistája. Azaz te.
-Nem is vagyok az. Még a csapatból is vannak jobbak nálam. Régebben volt olyan időszak mikor majdnem abbahagytam a futballt.
-Hogyhogy? Már ha szabad megkérdeznem.-érdeklődtem
-Hosszú és elég lelkis story. Biztos tudni akarod?
-Aham.
-Egy feltétellel. Ha utána elmeséled, hogy milyen volt az eddigi életed.- erre elhúztam a szám, de nem nézem ki belőle, hogy mindent világgá kürtölne.
-Oké.-adtan be a derekam.-De inkább menjünk ki az udvarra és ott beszélgessünk. Ott kicsit csendesebb.-ezzel elindultunk kifelé. Még az ajtóból szóltam Fanninak, (mivel ő volt a legközelebb) hogy szóljon anyuéknak, hogy kimegyünk az udvarra Balázzsal és várjanak meg minket a pezsgővel. 
-Na hajrá.-bíztattam, hogy kezdjen bele.
-Két éve volt. Azaz 22 voltam mikor anyáékkal elmentünk nyaralni Horvátországba. Autóval mentünk és jöttünk. Hazafelé belénk jött valami őrült, anyuék ott meghaltak, engem pedig épphogy megmentettek. Sok hegem van, de alig páran veszik észre. Na de ugyebár apu edzett engem nagyon sokat. És mivel ő nem volt, így abba akartam hagyni. Sokan bíztattak, hogy ne tegyem és tudtam, hogy apa is ezt mondaná. Így folytattam ezt a sportot. Hát ez lett belőle.-mosolyodott el.
-Részvétem a szüleid miatt. És gratula a sikereidhez!-reagáltam a történetére.
-Te jössz!
-10 éves voltam mikor a szüleim elváltak mert, Apám megcsalta anyut. Ezzel megutáltatta magát. A nővérem vele maradt, és én meg Lara édesanyánk pártját fogtuk. 12 voltam mikor Pestre költöztünk. Laktunk itt fél évet utána Zsolti, a nevelőapukám kirakott minket mert, összevesztek anyával. Ezért vissza kellett mennünk Miskolcra. 3 hónap alatt valahogyan anyáék megbékéltek egymással ezért jöhettünk vissza. Az életemben volt olyan szakasz mikor depressziós voltam. Vagtostam magam. Itt vannak a hegek, nézd!-mutattam a karom belső oldalát- Apám mai napig tartozik gyerektartással de nem fizet. Ezért mentem jogra. Hogy olyan embereket csukathassak le mint ő. Nagyjából ennyi lenne.-fejeztem be kicsit könnyes szemmel mert elég érzékeny téma...
-Sajnálom.. Ha már akkor ismertelek volna akkor nem hiszem, hogy ez történt volna..-erre felnéztem rá-Te sírsz? Jajj gyere ide! Azt hittem nem leszel ilyen szomorú ettől a témától... Sajnálom.. És pont a szülinapodon szúrom el a kedved.
-Nem szúrtad el nyugi. És én sem tudtam, hogy ilyen rosszul fog kijönni. És akkor is ez a legjobb szülinapom.-töröltem meg az arcom és egy mosolyt eröltettem magamra.-Na menjünk be nehogy a többiek rosszat higyjenek!-ezzel elindultunk befelé.
Mikor beléptünk rögtön azt hallottam, hogy "Pezsgőbontáás".
Mielött beleittunk volna megszólalt mellettem Balázs.
-Tamarára, hogy boldog szülinapja legyen!-emelte poharát.
Migittam a pezsgőt, majd letettem az asztalra a poharat és megkerestem Fannit. Vagyis kerestem volna de nem találtam, így hát leültem a kanapéra. Összegeztem a mai napom. Fantasztikus volt. És, hogy Balázs milyen jófej! És élőben még helyesebb! 
-Miért van egyedül a szülinapos?-zökkentett ki a gondolataimból Zsolti.
-Nem találtam Fannit és inkább leültem ide gondolkodni.
-Örülsz a "díszvendégnek"?
-Te hívtad meg? Úristen, köszönöm!-pattantam fel és öleltem meg.
-Na hagyj nekem egy kis levegőt.-hámozott le magáról.
-Jó, jó. Na most megyek iszok valamit.-indultam a konyhapult felé.
Meglepetésként ért, hogy pont Dzsudzsák is ott volt. És pont kólát töltött amit én is inni szeretnék. Így beálltam mellé.
-Mizu?-kérdezte.
-A kólára várok.
-Tessék!-nyújtotta át és elkezdte inni a sajátját.
-Köszi.-és elkezdtem magamnak is tölteni egy pohárba.
-Meddig van a buli?-érdeklődött
-Éjfél körülig. Miért?
-23:38 van.
-Mivan? Viccelsz.-hitetlenkedtem.
-Tessék, nézd meg.-mutatta a telefonja a kijelzőjét. 
És tényleg annyi volt az idő.
-Buligyilkos leszek.-mondtam röhögtem majd felálltam a székre.-Emberek! Lassan éjfél és holnapig szeretnék aludni mert sok dolgom lesz. Légyszi, kezdjetek hazaszállingózni. Köszi!-fejeztem be.
-Bejelölhetlek Facebookon?-dobta fel az ötletet váratlanul Balázs.
-Egy feltétellel. Elmondod, hogy hogyan szoktak becézni.
-Bazsi, Dzsudzsi.
-Köszi. Jelölhetsz.-adtam meg az infót.
Ekkor körbenéztem és épp most ment ki Márk, Fanni barátja egy másik lánnyal. Ez most, hogy is van? Na majd holnap dumálok Fannival.
-Asszem mi is megyünk.-szólt Bazsi.
-Kikísérlek.-vágtam rá nem is tudom miért.
-Oké.-mosolygott.
Hamar odaértünk az ajtóhoz (sajnos).
-Akkor szia.-köszöntem el és már indultam is volna ha nem húz vissza.
-Én is elköszönnék.-nézett rám.-Holnap beszélünk. Aludj jól, szia!-ölelt meg.
Olyan meleg az ölelése. Olyan jó meleg. Elengedett mert indult lefelé. Pedig öleltem volna még. Nem! Nem lehet! Ma ismertem meg! Nem zúghatok bele! Vagy mégis?

Ennyi lett volna a mai rész. Elnézést kérek, hogy 2 fajta betűstílus van. Fogalmam nincs hogyan állítódott át. És a színért is bocsánat, a kövi már jó lesz! Lehet lesz holnap is újabb rész. Köszönöm ha elolvastad!
Puszi,Anna

Blog megnyitásaaa

Sziasztok!
Ezzel a bejegyzéssel szeretném megnyitni a blogot, illetve pár infót nyújtani. Mivel még nincs saját laptopom, így telefonról/tabletről tudok majd csak részeket hozni de biztos menni fog. A bloggal kapcsolatban. Megpróbálok hetente részeket hozni, de ha úgy adja időm akkor sűrűbben lesznek. Amúgy már írtam magamnak vázlat szerűséget és ahogy látom elég hosszú lesz egy rész. Első blogom de a legjobbat megpróbálom kihozni belőle. 😃 Az esetleges helyesírási bakikért pedig sűrű bocsánatkérés. Az prológus még vagy ma vagy holnap lesz is. 

Puszi, Anna

Első rész

Sziasztok!
Az első részt is meghoznám mert, aludni nem tudok és a facebooktól pedig el vagyok tiltva, így gondoltam felteszem ezt a részt is. Nos, ez a nap még egy részt vesz igénybe. Hát sajnos bőszavú vagyok 😐 Ha jónak találjátok kommenteljetek légyszives! Na de nem húzom tovább az időt, jó olvasást! 😃

-ÚRISTEEEN! KÖSZÖNÖM!!-ugrottam Zsoltiék nyakába mint, egy 3 éves. 
Ugyanis a borítékban egy jegy állt a VB-selejtezőre:Franciaország-Magyarország. Régi vágyam ilyen nagy meccsre kijutni. Tényleg a kijutás mivel Fro.-ban lesz.
-Ezt komolyan gondoltátok? Hogy jutok ki? Veletek mi lesz? Pénzem sincs rá.-néztem végig rajtuk.
-Igen komolyan gondoltuk. A kijutás a végén. Mi majd elmegyünk Újpest-Fradi meccsre. (Igen a családunk Fradista) Az e havi pénzed félreteszed és mi is adunk hozzá. Na a kijutás. Mivel régi haverom Thomas Doll neki pedig Bernd Storck megbeszéltük, hogy a csapattal mész. Ha nem baj. Meg így olcsóbb is.-magyarázta Zsolti.
-Hogy mi a k***a élet? Ez komoly?-káromkodtam el magam.
Hogy én, Füredi Tamara a senki a magyar válogatottal utazzak külföldre egyszerűen.. Szavakba nem is tudom önteni.
-Igen komoly.-válaszolták egyszerre a szülök.-Na jó étvágyat!-ezzel otthagytak enni. 
Rögtön írtam a legjobb barátnőmnek Fanninak, hogy találkoznunk kell. Meg is beszéltük a talit 2 óra múlvára a könyvtárhoz. Gyorsan reggeliztem, zuhanyoztam, felvettem a kedvenc Black veil Brides pólóm, a szaggatott farmerem, a fekete hosszúszáru Conversem, a kiegészítőim is és indultam útnak. Még benéztem a konyhába és szóltam anyunak, hogy ne keressen és mondta, hogy 5-re legyek itthon. Elég furán nézhettem de odaböktem egy okét és már kint is voltam az utcán. Mikor közeledtem a megbeszélt helyhez, láttam, hogy Fanni épp "elvan" a barátjával Márkkal. Elgondolkodtam, hogy nekem milyen rég nem is volt kapcsolatom. De mintha Fanni megérezte volna, hogy ott vagyok elszakadt a párjától, elköszöntek és már le is tamadott.
-NAGGYON BOLDOG SZÜLINAPOOOT!-ugrott a nyakamba, hogy majdnem hátraestem.
-Köszi, de légyszi legalább ma ne fojts meg.-röhögtem
-Oké, oké gyere.-húzott maga után a metróhoz
-Hová megyünk?
-Majd meglátod.-válaszolt titokzatosan.
Hamar ott is voltunk a Nyugatiban. Rá is jöttem hova megyünk. A Rockshopba az aluljáróba.
-Két pólót, két kiegészítőt válassz. Ajándék.-Adta meg az infókat.
-Oké.
Ki is választottam egy Nickelbackes és egy Asking Alexandriás pólót amilyenem még nem volt. A két kiegészítő pedig egy bőrkarkötő a gyűjteményembe, és egy olyan gyűrű ami az egész ujjat letakarja és ilyen karom féleség a vége.
-Megvagyok!-mentem oda a drága barátnőmhöz.
-Add csak, megyek fizetek. Addig maradj itt!-utasított majd indult is.
-Oké.-szóltam utána.
2 perc múlva jött vissza, átadta az ajándékom, plusz egy nyakláncot amilyet magának is vett. 
-Barátság-karkötő.-jelentette ki.
-Köszönööm!-ugrottam a nyakába.
-Szívesen, de most te ne fojts meg.-tört ki nevetésben.
-Menjünk kajálni, éhes vagyok.
-Oké.-válaszolta

*Dzsudzsák Balázs szemszöge*

Nem rég lett vége az edzésnek itthon, Magyarországon. Mivel VB-selejtező lesz és csapatkapitány vagyok itthon kell lennem. Mondjuk hiányoztak ezek a barmok. 
-Fiúk!-jött be Storck németül dumálva amit már automatikusan fordítok.-Bejelenteni valóm van. Thomas Dollnak aki ugyebár régi jó haverom van egy olyan barátja akit majdnem testvérének tekint. Neki pedig van egy nevelt lánya aki ma ünnepli a huszadik szülinapját és egy jegyet kapott a jövő hónapi meccsre Fro.-ba. De nem igazán tudna kijutni, ezért Zsolti beszélt Thomassal, aki velem, hogy velünk jön a lány. Tamarának hívják. Emésszétek a hírt és pihenjetek holnapra. Dzsudzsák, te pedig gyere ide.-hívott magához Bernd.-Csípd ki magad 3-ra. Megyek érted, dolgunk van.-ezzel indult is dolgára.
Nagyszerű, és már fél kettő van. 
-Sziasztok srácok!-köszöntem el csapattársaimtól de rám se hederítettek.
Otthon rögtön lefürödtem, előszedtem a ruhám. Fekete farmer, csokornyakkendő mintás póló, Fekete AirMax. Volt még egy kis időm, hát ettem valamit. Pontban háromkor kopogást hallottam. Nagyon pontos valaki.

*Tami szemszöge*
Kínait ettünk. A hazafelé utat végig beszéltük, meg felvettem a kiegészítőim. Mikor hazaértem és kinyitottam az ajtót majdnem hanyadt vágódtam.
-BOLDOG SZÜLINAPOT!-üvöltöttek egyszerre vagy 20-an.
-Köszönöm!-mondtam meghatódva. 
Azt hittem, már kinőttem a meglepi bulikból de kiderült, hogy mégsem. Mindenkinek megköszöntem az ajándékot amit hozott, cserébe adtam egy szelet tortát. Mellékesen a torta focilabda alakú volt és a "kockákon" a kedvenc játékosom, Dzsudzsák Balázs szerepelt. Mikor mindenkinek adtam tortát, vágtam magamnak is, aztán odamentem Fannihoz. Mialatt befaltam a tortát dumálgattunk majd valaki csengetett.
-NYITOM!-kiáltottam.
Mikor kitártam az ajtót majdnem vissza is csuktam. Alig hittem el azt amit láttam...

Ennyi telt ebbe a részbe. Puszi, Anna

Prológus

Sziasztok!
Itt is a prológus. Igaz még semmi érdekfeszítő nincs benne de majd csak alakul valahogy. Jó olvasást! 😃

Szeptember 3., Vasárnap
Mivel hétvége van, későn keltem. Azaz keltettek. Igazság szerint aludtam volna még de anya, a hugom Laura és a nevelőapukám Zsolti ébresztettek.
-BOLDOG SZÜLINAPOT!!-jöttek be üvöltve.
Igen, ma töltöm a 20-at de mivel anyu és Zsolti sem egészséges, így itthon lakom velük. Mindenben segítek amiben tudok de nem olyan egyszerű ha jogot tanulsz és dolgozol is. Mázlim, hogy Lara már 17 így ő is be tud szállni az otthoni dolgokba. 
-Köszönöm a reggelit, de miért ébresztettetek fel hajnalok hajnalán?-érdeklődtem holdkórosan.
-Milyen hajnal? 10 óra van.-ezzel egyidőben felrántotta anya a redőnyt, és a fénytől majd'megvakultam.
-Oké, oké de akkor már meg is reggeliznék.-mosolyogtam rájuk.
-Persze, persze csak ha már mind itt vagyunk, az ajándékod is megkapnád.-felelte anyu, majd kihúzott egy borítok a zsebéből.-Tessék!-nyújtotta át. 
Elvettem, kibontottam és olyat találtam benne amire sose számítottam volna, ami egy bizonyos jegy volt.