Tizenkettedik rész

Sziasztok!
Tudom, késtem egy napot. Igen, hetente lesznek részek mert, eléggé zsúfolt már a szünetem. Remélem olvassátok még a blogom! Jövő pénteken hozom a kövit! Jó olvasást! 😃

*Tami*

Reggel abban a reményben ébredtem, hogy végre eltölthetek egy nyugodt napot a barátommal. 
-Szép jó reggelt szerelmem!-puszilt bele a hajamba Bazsi.
-Neked is!-néztem fel rá.-Mit csinálunk ma?
-Tartsunk ma egy nyugis napot kettesben. Holnap pedig menjünk el valahova Ádámékkal. 
-Oksi. De most megyek tusolni és fogat mosni.-kezdtem kifelé mászni az ágyból, de visszahúzott.
-Héé, és a reggeli puszikámmal mi lesz?-csücsörített.
Erre inkább csak röhögtem. Amilyen fejet vágott, hát fantasztikusan röhejes volt.
-Na most megharagudtam.-fordított hátat tettetett sértettséggel.
Fogtam magam, átmásztam a másik oldalára és megtettem amit kért, majd szó nélkül kiszedtem ruhát a szekrényből és indultam zuhanyozni. Mivel már nagyon éhes voltam ezért, hamar végeztem. Feltettem egy kis sminket ami szempillaspirálból és egy kis szemceruzából állt, majd már lefelé tartottam a lépcsőn. Amint beléptem a konyhába, megakadt a szemem Dzsudzsin, hogy ő már javába "tömi a majmot". Nekem bezzeg nem csinált reggelit! Így hát előszedtem kalácsot meg mogyorókrémet, elkészítettem a kaját és átmentem a nappaliba TV-t nézni. Szerencsére találtam normális műsort ami a NCIS egyik epizódja volt amit nagyon szeretek. Miután megettem a reggelim visszavittem a tálat a konyhába, leöblítettem de ahogy léptem volna ki a helységből, egy jól kidolgozott mellkasba ütköztem. Felnéztem, és egy kék szempár nézett vissza rám.
-Haragszol rám cica?-érdeklődött a tulajdonosa az elöbb említett testrészeknek.
-Nem te haragszol rám azért amiért kiröhögtelek a reggeli megnyilvánulásodért?-tettem csípőre a kezem.
-Nem, már kiengeszteltél.-erre körülfogta a derekam, közelebb húzott magához és lágyan megcsókolt.-Elmegyünk ma moziba?-kérdezte miután elváltak ajkaink.
-Na te aztán tudod, hogy kell elrontani a pillanatot!-nevettem-És igen. Elmehetnénk moziba. Nézzük meg mit adnak ma!-kezdtem húzni a laptop felé.
-Na, adják ma a Démonok között 2.-t, a Tűzpróbát és a Felhők fölött 3méterrel-t. Melyik legyen?-pillantott rám.
-Hmm..  Legyen a Tűzpróba. Azt még csak egyszer láttam de nagyon szeretem. Mikor adják?
-Délután 2-kor kezdődik ami annyit jelent, hogy fél 2-re legyünk ott, hogy jó helyünk legyen.
-Okiii. Utána pedig Zsaniékkal menjünk valamerre?-kérdeztem.
-Szóljunk nekik is a moziról hátha jönnek. Te hívd a barátnődet én meg hívom Ádámot.
Hamar lebeszéltük ezt a duplarandi szerűséget. Tök jól szórakoztunk Dzsudzsival délután fél egyig, mert ekkor kezdünk el készülődni. Kb. 10 percet álltam a szekrény elött és nem tudtam mit vegyek fel. Aztán a galaxysos farmerem, a sötétlila alapon pici halálfejes pólót vettem fel. Meg a bakancsom és a bőrdzsekimet szedtem elő mert, hát november végén elég hideg van már. Miután felvettem a nadrágot és a pólót kiigazítottam a sminkem, kifésültem a hajam, felkaptam a cipőm és indulásra készen álltam. Ahogy baktattam lefelé a lépcsőn észrevettem, hogy Balázs már a kanapén ül, ő is indulásra készen.
-Mehetünk?-álltam meg az ülőalkalmatosság mellett.
-Persze!-mosolygott rám.
Felhúztuk magunkra a kabátjaink és már a házon kívül voltunk. Az utat hamar megtettük, közben beszélgettünk, nevettünk. Végre nyugi volt. És ahogy jópárszor a szemébe néztem újra s újra beleszerettem. Mikor odaértünk a mozi elé még csak negyed kettő volt, Zsaniék pedig félre jönnek, így leültünk egy padra ami a bejárathoz közel volt.
-Nincs valami meleg-húztam el a számat, mirr Dzsudzsi fogta, közelebb húzott magához és megölelt.
-Jobb?-mosolygott rám.
-Sokkal.-mondtam majd egy puszit nyomtam a szájára.
A maradék időben csak csendben meredtünk a távolba. Az is jó ebben a kapcsolatban, hogy ha Balázzsal vagyok akkor a csend is jó. Vagyis nem lesz ilyen kínos csönd.
-Sziasztok!-jöttek oda hozzánk Ádiék.
-Halii!-álltam fel, majd megöleltem Zsanit és lepacsiztam Ádámmal.-Na megyünk jegyet venni?
-Aha.-mondták kórusban.
Bazsival mentünk elöl, mögöttünk jött Zsadám. Jó páran megbámultak minket de már megszoktuk nagyjából. Gyorsan meg is vettük a jegyeket, azaz a fiúk megvették a miénket is majd beálltunk a büfé sorába. Vettünk pattogatott kukoricát, kólát és indultunk is befelé. A második sorba volt jegyünk kb. középre. Balra mellettem ült Bazsi, jobbra Zsani mellette pedig Ádi foglalt helyet.
-Ti láttátok már?-kérdeztem mindenkit.
-Én még nem.-mondta a barátnőm.-Csak olvastam. Meg az Útvesztőt láttam. És élek-halok Thomasért, Minhóért meg Newtért. Olyan cukiiik!
-Én is így vagyok vele-nevettem.
-Hékás, lecserélnétek minket?-néztek ránk a fiúk. 
-Jajj dehogy, csak na. Nektek is van biztos olyan színésznő aki szerintetek szép.-mondtam.
-Igaz.-válaszolt Ádi.
-Ja.-tette hozzá Bazsi is.-Amugy haver, neked küldött SMS-t Storck, hogy holnap délután edzés?
-Aha. De miért pont vasárnap mikor pihennénk meg ilyenek?-vágott kicsit szomorú képet Nagy.
-Mittudomén'. Mi is azt terveztük, hogy nyugis hétvége lesz. De Storcknak be kell tennie egy edzést.-háborgott a barátom.
-Nyugi van srácok, elkísérünk titeket, megnézzük az edzést aztán megyünk a dolgunkra. Biztos jönnek Gabiék is. Majd közben dumálunk velük.-mondtam nekik.
-Azt kétlem, hogy Gabival találkoznál.-kezdett bele Dzsudzsi.-Zitával meg Ritával szerintem igen, de Gabival nem. Szétmentek Lacival. Még mielöbb kérdeznéd, azért mert, Gabi megcsalta Lacit egy Újpestissel.
-Utálom azt a ribancot.-jelentettem ki.-Alapból Fradis vagyok és Laci is nagyon jó haverom. Kivel csalta meg?
-Litauszky.-vágta rá Ádi.
-Hogy mi?-mondtam kicsit hangosan, még szerencse, hogy a film csak 5 perc múlva kezdődik.-Az a nyomorék küldte le Bödét jó pár hónapra! Igaz régebben volt, de azóta gyűlölöm! És azzal a buzi kinézetűvel csalta meg Lacit?! Fel vagyok háborodva!
-Nyugi van, kicsim. Majd a sors visszaadja neki.-símította meg a hátam Balázs.
-Oké, csak mindegy. Mikor történt ez?
-Tegnap.-vágta rá a két fiú egyszerre.
-Bakker.. Én most kimegyek, sietek vissza.-adtam egy gyors puszit Dzsudzsák szájára és indultam is ki a teremből.
Mikor kint voltam, azonnal hívtam is Lacit.
-Igen?-szólt bele kicsit rekedten.
-Szia Laci, Tami vagyok! Csak szerettem volna tudni, hogy mi van veled. Dzsudzsi most mondta, hogy mi történt én meg teljesen fellázadtam, hogy milyen egy ribi volt Gabi. Na de hogy vagy?-daráltam le neki.
-Elöször is szia. És kösz, jól vagyok. Csak nem esett a legjobban. Mióta együtt voltunk, azaz két évig én végig hű maradtam hozzá. Erre ő gondol egyet és ez van..
-Figyi, itt vagyunk most a moziba de utána átmenjek? Vagy ne? Bazsi jöjjön? 
-Aha, jól jönne most egy kis társaság. Nekem mindegy, hogy csak te vagy Dzsudzsák is jön.
-Majd meglátjuk. De most megyek mert, mint mondtam itt vagyunk a moziban. Film után hívlak, hogy mikor legyen a tali. Vigyázzál magadra, kitartást!-köszöntem el tőle.
-Köszi, hogy mellettem vagy! És majd akkor beszélünk, jó szórakozást! Szia!-és bontotta a vonalat.
Rögtön indultam is befelé mert, hallottam, hogy kezdődik a Tűzpróba.
-Na végre! Már azt hittem elraboltak!-ölelt meg jobb kézzel Balázs.
-Csak Lacit hívtam. Film után elmegyünk hozzá? Vagy menjek egyedül? Tudod, hogy jó haverom és nem akarom a szarba hagyni..
-De jó szíved van te lány! Persze, de én inkább kihagynám. Ilyenkor lány tanácsadásra van szüksége minden pasinak. Addig hazamegyek és rákészülök a holnap edzésre. Na de nézzük a filmet mert, még én sem láttam csak az Útvesztőt.
-Oki és köszönöm.-majd hosszasan megcsókoltam.-Na nézzük.-fordultam a vászon felé, amin már javában ment a Tűzpróba.
-Na kinek hogy tetszett?-kérdeztem a barátaimat miközben indultunk kifelé.
-Sok mindent változtattak a könyvhöz képest, de jó volt.-mondta Zsani.
-Elmegy.-vonta meg a vállát Ádi.
-Nem az én műfajom, de egész jó volt. Mondjuk az Útvesztőt is láttam, de az jobb volt.-jelentette ki Dzsudzsi.
-Hát tudjátok, ízlések és pofonok.-mosolyodtam el.-De én indulok is.
-Hová?-kerekedett el a barátnőm szeme.
-Lacihoz kicsit lelkizni vele. De tényleg megyek mert, utána még haza is kell érnem. Így is 5 óra van.
Gyorsan megöleltem Zsanettet, lepacsiztam Ádival, váltottam egy csókot a szerelmemmel és úton voltam Lacihoz. Menet közben írtam neki egy SMS-t, hogy kb. 10 perc és ott vagyok. Míg sétáltam előszedtem a fülesem és bekapcsoltam a Bring Me The Horizon-tól a Go to hell for heaven's sake című számot ami az egyik kedvencem. Mi el elég gyors az üteme, hamatabb ott is voltam, majd csengettem. Mikor Kleinheisler kinyitotta az ajtót, rögtön a nyakába ugrottam.
-Sajnálom. Mégegyszer.-engedtem el.
-Ez van. Ilyen az élet.-mosolygott szomorúan.-Na gyere bentebb.-invitált befelé.
-Köszi! Szép ház!-néztem körbe.
-Még anyáéké volt. Ők elköltöztek vidékre.
-Értem. Na beszéljük meg, hogy is volt ez a Gabis story.
*Késöbb*
-Köszönöm, hogy eljöttél, nagyon hálás vagyok neked!-ölelt meg az ajtóban.
-Ugyan. Erre valók a barátok. De jobb így, hogy kiadtad magadból?-fürkésztem az arcát.
-Igen, sokkal jobb. Tényleg köszi! Jut eszembe! Hazadobjalak?
-Hát, ha megtennéd.. Elég sötét van és nem hiszem, hogy nagyon biztonságos lenne egyedül mennem.
-Veszem a cipőm és mehetünk.-sietett vissza a lábbeliért.
Közben megnéztem az időt. 19:42. Óh basszus! De sokáig maradtam! És el is fáradtam.
-Itt is vagyok!-lépett ki Laci az ajtón.
-Okii.-ezzel be is pattantunk az autóba.
Az utat végig beszélgettük, igaz hamar hazaértünk. Megkérdeztem, hogy beköszön-e Balázsnak de azt mondta, hogy makd holnap úgyis találkozik vele és amugy is fáradt ő is. Így hát elköszöntem tőle és beléptem a házba.
-Szia kicsim!-lépett elém Balázs amitől kishíjján szívinfartust kaptam.
-Jesszus, de megijesztettél! De azért szia!-öleltem szorosan magamhoz.-Szeretlek.-mormogtam a nyakába.
-Én is téged!-válaszolt majd egy lágy csókkal ajándékozott meg.-De gyeree!-húzott magával a konyhába.
Ami pedig ott volt, attól majdnem dobtam egy hátast. Gyertyafényes vacsit kaptam!
-Úristen..-motyogtam, majd Balázs nyakába ugrottam.-Mivel érdemeltem ezt ki?
-Csupán azzal, hogy itt vagy nekem.
Megcsókoltam, majd leültünk az asztalhoz. Miközben ettünk, beszélgettünk meg minden. Miután végeztünk, kijelentettem, hogy hulla fáradt vagyok, felmegyek zuhanyozni és fekszem le aludni. Míg én letusoltam, Dzsudzsi is végrehajtotta ezt a műveletet. Becsoszogtam a szobába és ledobtam magam az ágyra. Kb. fél percel késöbb, egy kar húzott közelebb magához.
-Jó éjt!-suttogta nekem a szerelmem.
-Neked is!-válaszoltam már félálomban. 
Talán két perc sem telt bele, és elszólítottak az álmaim a valóságtól.

Tizenegyedik rész

Sziasztok! 
Mostanra sikerült összehoznom a részt. Sajnálom, hogy ennyit késtem csak itthon is elég sok teendőm volt és volt mikor délután kint voltam a városban vásárolni. Na de nem igazán húznám már tovább, remélem tetszik a rész és még itt vagytok velem! Jó olvasást!😃
Ui.: Használtam trágár kifejezéseket mert, gondoltam a veszekedéseknél mindig jelen vannak.

A találkozó napja. Ma nem annyira tudtam figyelni (mondjuk nem is volt rá szükség mert egész héten tanultam és a következő anyag is megy) mert, azon agyaltam, hogy hogyan maradjunk az Örs környékén "apámmal". Mikor a sulinak vége lett és kiléptem a kapun Zsani társaságába, megpillantottuk, hogy a barátaink Dzsudzsi kocsijának dőlve néznek felénk egy-egy szál rózsával. És igen, időközben Zsani és Ádi összejöttek, és így lettek "Zsadám". Csak én hívom magamban így őket, de na.
-De édesek!-súgja nekem oda a barátnőm.
-Jaja-mosolyodok el.
-Jajj, látom, jó estétek lesz! Talán négyesben csináljátok?-állt be elénk Fanni a két csatlósával, Adriennel és Amandával.
És ez is igen. Fanni átállt a ribancok csapatához. Annyira rühellem őket, hogy legszivesebben a képükbe hánynék.
-Nekem dolgom van és magasról sz*rok arra, hogy mit hiszel. És ha azonnal nem tipegsz el az útból azzal a 10cm-es sarkaddal meg az újonnal felvarrott műhajaddal, én rugdoslak arrébb.-közöltem vele.
Erre megfordult és az arcomba csapta a haját, amit elkaptam, megrántottam, majd kishíjján rám esett, de arrébb álltam és megtartottam őt. A felvarrt parókájánál fogva.
-Még egy ilyen és ez-mutattam a kezemben lévő loboncot- nem marad a helyén. Ahogyan az orrod sem.-villantottam rá egy "mosolyt", majd, kikerültem és indultam a BFF-em társaságában a párom felé.
-Jó voltál csajszi!-dicsért meg menet közben.
-Köszi!
-Sziasztok lányok!-köszöntek nekünk kórusban, majd megajándékoztak minket egy csókkal és a rózsával.
-Köszönjük!-reagáltunk mi is egyszerre.
-Amugy mi baja volt a ribancnak?-érdeklődött Bazsi.
-Elintéztem, szóval semmi.-zártam le az ügyet majd bepattantam előre az anyósülésre Dzsudzsi mellé.
-Jó voltál!-hajolt át megpuszilni.
-Tudom!-mondtam kicsit egoistán.-Volt mikor én nem mertem visszaszólni és Zsanszi rendezte az ilyen ügyeket.
-Hányszor kell még elmagyaráznom drága barátném, hogy ha még egyszer Zsanszinak mersz hívni addig foglak pofozni, míg ki nem megy a fejedből ez a becenév.-ütögette meg a fejem tetejét.
-De én hívhatlak úgy. Akkor ő miért nem?-hallottam meg Nagy hangját.
-Mert nem. Ennyi.-zárta le.
-Amugy srácok...-kezdtem bele-nekem fél óra múlva az Örsön kéne lennem, hogy Pétert végre rendőrkézre juttassam. Szóval, most hová is megyünk?
-Oda. Elkísérünk, bemutatsz minket neki és aztán átmegyünk az Árkádba. Hárman. Te maradsz ott vele és intézed amit kiterveltél. Ha megvagy, írsz nekem és már mehetünk is tovább valahová.-vázolta fel a tervüket a szőkeség.
-Köszönöm, hogy támogattok!-néztem végig rajtuk.
-Semmiség.-mondták egyszerre.
Az út további részében beszélgettünk, röhögtünk. Az IKEA parkolójában Dzsudzsi le is állította az autó motorját és már pattantunk is ki.
-Na indulás!-sóhajtottam.-Legyetek kedvesek vele, mintha semmit se tudnátok. Játszátok el, hogy jófejnek néz ki vagy mittudomén mi.
Bólintottak, majd Dzsudzsi megfogta a kezem és elkezdtünk közeledni a vágányokhoz. Az úthoz közelebbinél állt zsebre dugott kézzel. Mikor megláttam elkezdtem játszani az eszem és futásnak eredtem majd a nyakába ugrottam.
-Apaa! Úgy hiányoztál!-ekkor megéreztem valamit az övére tűzve. Egy pisztolyt. Hát ez nagyszerű!
-Te is nekem tücsök!-erre elengedtem. Pont ideértek a többiek.
-Apu, bemutatom neked a barátaim. Gondolom, Dzsudzsit már ismered, hisz vele beszéltél. Ő itt Zsani a legjobb barátnőm általános óta. Aztán, szerintem Ádit is megismered a válogatottból.-soroltam.
Mindenkivel kezetfogott, bemutatkozott, majd mondták, hogy nekik menni kell. A barátom adott egy gyors csókot és indultak is.
-Beülünk az IKEA-ba enni valamit? Nem rég végeztem a suliban és még nem ebédeltem. Éhes vagyok.
-Induljunk. Suli, hogy megy? Minek is tanulsz? Anyád tényleg rosszul bánik veled? Hugoddal mi van?-záporoztak rám a kérdések.
-Köszi, jól. Jogot tanulok, tehát ügyvéd leszek. Nem a legjobban, most sem otthon lakom. Lara is meg van és neki is jól megy a suli. Ő cukrász lesz.-válaszolgattam.
-Ha nem otthon laksz, akkor hol?
-A barátomnál.
-Huuu, a lányom egy válogatott focistánál lakik. De menő!-röhögött.
-És veled mizu? Meló van?-tereltem a témát.
-Nálam minden oké. Aha, újra a GE-ben. Oda ülj le az asztalhoz, hozok én hot-dogot neked is.-mutatott egy kétszemélyes asztalra.
-Okés, kösz.-indultam az asztalhoz.
Gyorsan kaptam is ki a telefonomat a zsebemből és írtam Ferinek, hogy 5 perc múlva induljanak el a kajálós részhez egy bejárathoz közeli asztalhoz, majd el is tettem a mobilomat mert, itt is volt Péter az ebédemmel.
-Noémiről tudsz valamit? Elég rég hallottam róla.-érdeklődtem a nővéremről akit ki nem állhatok de tudtam, hogy vele jóba van így, ezzel tudok elütni időt.
-Jól van. Pécsen elkezdett még régebben egyetemet késve, de nem fejezte be. Ott maradt, csak ritkán jár fel hozzánk Cinkotára.
-Hogyhogy hozzátok? Van valakid?-döbbentem le.
-Igen. Két éve vagyunk együtt Irénnel.
-Pfuujj az a név! Olyan udorító!-gondoltam magamban.-Örülök nektek!-mondtam inkább ezt.-És jó ez a hot-dog.
-Tudom. Régen Noémi mutatta nekem is.
-Nekem meg még egy volt barátom Robi.-és ekkor észrevettem a másik oldalról közeledő rendőröket.-Apu, nem csináltál mostanság valami rosszat?-kérdeztem úgy, hogy alig bírtam már nevetés nélkül, hogy így belelépett a csapdámba. És ahogy a mondandómat felfogta, egy pillanatra megfagyott.
-Nem, miért?-érdeklődött. Látszott rajta, hogy hazudik.
-Füredi Péter, letartóztatom Horváth Zsolt meggyilkolásáért.-lépett a széke mögé Feri, majd megbilincselte.
-Te kis ribanc! Hogy is hihettem, hogy még az én pártomat fognád? Rohadj el ahol vagy!-mondta dühösen az "apám".
-Inkább te rohadsz meg a sitten, hidegvérű gyilkos! Hogy tehetted ezt? Az egyik legfontosabb ember volt az életemben! Ő volt az apám!-üvöltöttem az arcába.
-Én vagyok az apád, nem az!
-Te az apám? Hahaha! Mikor kerestél utoljára? Hány éve? És mikor fizettél? Soha! Az nem apa, aki leszarja a gyerekeit! Zsolti foglalkozott velünk! Te meg még azt se tudod pontosan, hogy mikor van a születésnapom! Te nem vagy az apám és sose voltál! Gyülöllek!-ezzel behúztam neki egyet.-Vigyétek!-mondtam a rendőröknek, Feri maradt hátul.
-Köszi, hogy segítettél végre elfogni. Sok éve körözi a rendőrség lopás miatt. Most meg már ugye a gyilkolás miatt is. Kitartást a továbbiakban!-mosolygott rám.
-Én köszönöm, hogy elviszitek. Talán mostmár nyugisabb lehetek. Na menj, mert megszökik. Szia!-köszöntem el, majd elindult ki az ajtón. 
Az emberek engem néztek de nem érdekelt. Dobtam egy SMS-t Balázsnak, majd indultam is a cuccommal. Kicsit szar kedvem volt meg fáradt is voltam. Hamar ott voltak velem a barátaim és Zsaniék hívni szerettek volna még, hogy lógjak velük, de túl fáradt voltam hozzájuk. Dzsudzsinak mondtam, hogy menjen nyugodtan de ő kijelentette, hogy ezek után velem marad. Elköszöntünk a gerlepártól és már úton is voltunk haza. Vagyis megkértem a szőkét, hogy ugorjunk be anyáékhoz, hogy elmondhassam, hogy mi történt és nyugodjanak le. 10 perc múlva már az étkezőasztalnál ültünk.
-Szóval röviden annyi, hogy tudtom nélkül találkoztál a gyilkos apáddal és lecsukattad?-nézett rám anyu.
-Igen. És bocsánat, hogy nem szóltam de nem akartalak belekeverni.-néztem rá bűnbánóan.
-Köszönöm!-borult a nyakamba.-Köszönöm, hogy végre nyugodtan aludhatok, hogy nem bántja Laurát vagy téged.
-Ugyan.-öleltem vissza.-De ha nem haragszol, én most mennék. Hulla vagyok mert, tudod én ma suliban is voltam. És otthon még valami kaját is összekéne majd ütnöm vacsorára.-sóhajtottam.
-Majd rendelünk valamit drága.-szólt a barátom.
-Hát, rendben. Na szia anya, majd még jövök valamelyik nap! És ha Lau hazaér légyszi neki is mondd el. És add át neki, hogy ha gondolja írhat nekem.-ezzel kiléptünk Bazsival az ajtón.
-Szia Tami! És átadom-integetett nekem anyukám, majd becsukta az ajtót.
-Mit fogunk rendelni?-néztem a barátomra.
-Pizza jó? Vagy ugorjunk be valamelyik gyorsétterembe kajáért útközben?
-Kínait vihetünk?
-Persze. Na üljünk be a kocsiba! 
-Várj!-pillantottam fel rá.-Idejössz?-tártam szét a karom.
-Ez hülye kérdés.-és már az ölelésében találtam magam.
-Köszönöm, hogy mellettem vagy. Hogy nem hagysz cserben. Szeretlek!-fúrtam a tekintetem az övébe.
-Akit szeretek, érte bármit megteszek.-ezzel megcsókolt.
Szenvedélyes, hosszú csók volt, ám levegő hiányában elváltunk. 
-Akkor kínai.-mosolygott rám és bepattantunk a kocsiba.
15 perc múlva már otthon ültünk a kanapén és néztük az Agymenőket.
-Emlékszel az első estére mikor nálam voltál és ezt néztük?-pillamtott rám.
-Hogy a fenébe ne emlékeznék? Akkor is hülye voltam és kis dolog miatt kicsaptam a hisztit..-kezdtem morcos lenni emiatt.
-Na nyugi van. Megértelek.-puszilt bele a hajamba.
-Köszi! De amugy mikor lesz a kövi meccsetek? És hol?
-A Brazilok ellen játszunk. Itthon, a Groupamában. Jövőhét csütörtökön.
-Uuuuu Neymaaar! Szerzel majd nekem autogrammot?? Légysziii!-kezdtem kislányos hangon.
-Ha akarsz, találkozhatsz is vele.
-Úristeeen! Komolyaaan?-visítottam.
-Aha.
-Váááá!-kezdtem ugrálni.-Köszönöm!!-borultam a nyakába.
-Neked bármit.-kacsintott rám.
-Megharagszol rám, ha most felmegyek a szobába és alfába vágom magam egy kicsit. Azaz olvasok meg zenét hallgatok. Elleszel itt? 
-Persze.-mosolygott.
-De ha már nagyon nem birod nélkülem, akkor gyere fel nyugodtan.-ezzel elindultam felfelé.
Beindítottam a lejátszási listámat majd elővettem a Luxen sorozat 3. részét mert, még nem sikerült befejeznem. Kb. Fél óra múlva besüppedt mellettem az ágy, mire kihúztam a fülemből a fülesem és a kék szempárba fúrtam a tekintetem.
-Tudtam, hogy nem birod sokáig nélkülem.-nevettem.
-Csak felhoztam a vacsit, nehogy éhenhalj itt nekem.-mondta látszólag komolyan.
-Ez nem volt valami jó érv, de köszönöm.-öleltem meg.-Na akkor jó étvágyat!-ezzel nekiálltam megenni az adagom.
Vacsi közben beszélgettünk, zenét hallgattunk. Persze hangosan. Majd kijelentettem, hogy elmegyek egy hosszú forró fürdőre. Mikor végeztem, már lassan kilenc óra volt. Úgy gondoltam, hogy ledőlök aludni bár, másnapra semmit sem terveztem. De hát az én drága barátom keresztbe húzta a számításaim. Igen azzal. 

*Noémi szemszöge*

Alapból utáltam a hugaim mert, a lotyó anyám pártját fogták. De a nagyobbik végleg elvágta magát nálam, hogy apát feldobta. Tudtam, hogy megölte Zsoltot, hisz én terveltem ki vele meg Irénnel. De nem hittem volna, hogy el is kapják mert, a munkahelyén is álneve volt. Mikor apát őrizetbe vették, kért egy telefonhívást. Természetesen engem hívott, hogy menjek be Irénnel meglátogatni. Rögtön ugrottam, még szerencse, hogy most náluk voltam Cinkotán. A hívás után fél órával késöbb már bent voltunk nála. 15 percet kaptunk vele. Megbeszéltünk pár dolgot majd megkérdeztem, hogy megvan-e még a tartalék pisztolya. Elmagyarázta, hogy hol találom meg és indultam is hozzájuk. Majd egy mondattal elköszöntem tőle.
-Bosszút állok érted apa! Ígérem!

Itt vagyok

Sziasztok!
Láttam a kommenteket, hogy mikor lesz rész. És, hogy lejárt az egy hét. Nos, dolgozom a folytatáson, és mivel sok kimaradásom volt, ezért hosszút szeretnék írni. De nyári szünet ide vagy oda, nekem sosem a pihenésről szól. A főszereplő, Tamara múltját/gyerekkorát a sajátoméról mintáztam. Semmi sajnálkozást nem kérek, csupán megértést. Édesanyám cukorbeteg, napi 24 szem gyógyszert szed és bénul le. Mivel a nővérem sem él velünk, én vagyok az akinek segítenie kell neki. Tudom, most jön az a kérdés, hogy minek kezdtem el blogot írni. Hobbiból. Mindig erőltettem egy történetet ami sose jött össze. Most ez kipattant a fejemből és gondoltam megosztom másokkal. Sajnálom, hogy nem tudtam eddig részt hozni de igyekszek, csak nem a legegyszerűbb. Ha megértetek nagyon köszönöm, ha nem akkor nem. És hálás vagyok nektek, hogy még itt vagytok velem! ❤

Egy hét

Sziasztok!
Most sajnos nem résszel érkeztem. És mint ahogy a címből kiderül, egy hétig nem is lesz rész. Anya megint berágott rám valami miatt, így elveszi a telefont, laptopot meg mindent. Sajnálom, hogy így van, de amint visszakapok mindent lesz rész. Addig is gondolkodom rajta és a naplómba írok vázlatot, hogy minnél jobb legyen. 😃😃

UI.: El ne hagyjatok addig! 😞

Tizedik rész

Sziasztok madárkák!
Itt is lenne a tizedik rész. Hát, ebben vannak 18+-os utalások, ha észreveszed ugord át nyugotan. Jó olvasást és köszönöm a kommenteket az előző részhez! 😃

Túl a temetésen. Zsoltit hasba szúrták és tudta, hogyha ott kihúzza a kést akkor nyomban elvérzik és meghal. Így, gyorsan hívta a mentőket. De elájult mire kiértek. Ahogy vette a levegőt, a kés mozgott benne. Így egyre nagyobb s nagyobb lett a seb. És belső vérzése is volt. Nem tudták megmenti, meghalt. Anya, Lara és én is nagyon összeomlottam. Hazaköltöztem, átmenetileg. Balázs is jött velem. Ott lakott velünk, és segített. Anya nagyon hálás neki. Ahogyan én is. Két hétig voltam Anyuékkal, utána, még a temetés elötti napon visszamentünk mert, tudtam, hogy nem tudnék egy légtérbe lenni a családom maradékával. De a késen, amit kihúztak Zsoltiból volt ujjlenyomat. Ami a vérszerinti apámé volt, Péteré. Vagyis ő ölte meg Zsoltit. A rendőrség azóta is keresi. Jött egy ötletem, hogy találhatunk rá. De ahhoz kell az én párom, Dzsudzsi segítsége is. Nem tudtam elmondani neki rögtön azután, hogy végleg elengedtük "aput". Két nap telt el azóta. Sokat sírok és beszélek anyáékkal. Alig mozdulok ki és a suli is nehezebben megy. Főzni valahogy tudok, de az sem az igazi. Azt hiszem, mostmár eléggé összeszedtem magam, hogy beszéljek vele ezügyben. Meg, hogy visszatérjen a régi önmagam. Hisz olyan vagyok mit, egy zombi. Ha nem térek magamhoz, biztos vagyok benne, hogy szakít.
-Drágám!-kiáltottam ki a szobából mert, tudtam, hogy lent van.
-Baj van?-jött be a szobába.
-Nem.-indultam oda hozzá.-Azaz de. Hiányzol. Tudom, hogy én nem voltam magamnál. És sajnálom. Nagyon. Kérlek bocsáss meg. Szeretlek, és nem szeretném, hogy eldobj.-álltan meg 2 centivel elötte.
-Te is hiányzol. Vagyis az, hogy önmagad légy. És nem haragszom. Tudom, hogy milyen ha elveszítesz a családodból akár egy tagot is. Megértelek. És én is nagyon szeretlek. Nem foglak eldobni, ígérem.-húzott oda magához, majd megölelt.
-Köszönöm. Mindent.-emeltem fel a fejem.
Farkasszemet néztem a kék íriszeivel, ajkaink már súrolták egymást. Nem bírtam magammal, így nekinyomtam az enyéimet az övéinek. Szenvedélyes csókcsata lett ebből. Tudom, nem ezért hívtam ide, de már egyszerűen nem bírtam volna tovább nélküle. Ő a biztos pont az életemben. Ha nem lenne, azt hiszem, hogy én sem igazán lennék olyan, amilyennek kell lennem.
-Szeretlek.-döntöttem a homlokom az övének.
-Én is.-jött a válasz.
-Tudnál nekem segíteni? Ígérem, utoljára.-kérdeztem félve.
-Persze. Mit?
-Gyere, üljünk le, aztán elmondom.-húztam az ágy felé.-Szóval. Tudom, hogy apámék szeretik a focit. Gondolom, mivel csapatkapitány vagy így téged is. Az az ötletem, hogy te írhatnál neki, hogy mi jóban vagyunk és mondtam, hogy mennyire hiányzik nekem, meg hogy anyáékkal nem jó és találkozni szeretnék vele. Aztán ha ez megvan, akkor beszélek Zsolti rendőr barátjával, Ferivel, hogy legyenek a közelben és mikor írok neki SMS-t jöjjenek és fogják el. Nekem most az a fő, hogy az a rohadék megbűnhődjön azért amiket velünk tett. Segítesz nekem ebben?-néztem rá félve.
-Persze, hercegnő. De akkor én már nem is vagyok fontos, ha az a fő?-nézett rám szomorú szemekkel.(Tudom, hogy tetteti.)
-Jajj nehogy már eszedbejusson ekkora baromság.-hajoltam oda hozzá majd egy puszit nyomtam a szájára. 
Mikor épp elhúzodtam volna tőle, a derekamnál fogva odahúzott teljesen maga mellé, majd szenvedélyes csólcsatába kezdtünk. Véletlenül, de tényleg véletlenül, eldőltünk az ágyon. Balázs keze levándorolt a pólóm szegélyéhez, majd elkezdte felhúzni. Ekkor megszólaltam.
-Drágám.. Én még, szóval, tudod..
-Szűz vagy?-mondta ki kerek-perec amit elkezdtem makogni.
-Hát, szóval igen.-böktem ki.
-20 évesen a legtöbb lány már régen nem az.
-De én nem vagyok olyan, mint mások. A megfelelőre vártam.
-És megtaláltad már vagy még keresed?-nézett rám kérdőn.
-Azt hiszem, hogy megtaláltam.
-És ki az?
-Hát, gyönyörű kék szempárral, csodálatos szőke hajjal rendelkezik. És épp itt fekszik mellettem, a válaszomra várva.-fejeztem be a monológom mire magához húzott és folytattuk ott ahol abbahagytuk. Lassacskán a ruhadarabok lekerültek rólunk és a dolgok jöttek maguktól.
-Szeretlek.-súgtam a fülébe, ahogy ledőlt mellém.
-Én is.-puszilt homlokon.
Szorosan hozzábújtam, majd nem sokra rá elaludtam.
*1 óra múlva*
-Hercegnő, ébresztő!-simogatta az arcom Dzsudzsi.
-Baj van?-pattantak ki a szemeim.
-Jajj dehogy van. Én nem tudtam aludni, így írtam Péternek. Már válaszolt is. Szivesen találkozik veled. Azt kérdezi, hogy mikor.
-Írd neki, hogy jövő pénteken az Örsön délután 3 körül.-mondtam randnom.
-Írom.-vágta rá.-Kész. Figyi.. Biztos egyedül elmész találkozni egy gyilkossal? Ne menjek veled?
-Ott lesznek Feriék a közelben. Vagyis le kell velük beszélnem. Mennyi az idő?
-Fél négy. Meddig van a rendőrségen?
-Ötig. Elmenjünk ma?-néztem rá.
-Öltözz. Mihamarabb biztonságban szeretnélek tudni téged. És a családod.-nézett a szemembe.
-Köszönöm.-pusziltam meg.-Na megyek öltözni.-kezdtem el kimászni az ágyból.
Ekkor jöttem rá, hogy egy ruhaneműm sincs rajtam. Egy lendületes mozdulattal lerántottam a drága barátomról a takarót és magamra csavartam. Úgy nézhettem ki, míg odamentem a szekrényemhez mint, egy pingvin. Gyorsan kikapkodtam a szekrényből ruhákat és indultam is az ágyhoz. Vagyis indultam volna, mert ahogy megfordultam egy mellkasba ütköztem. Az illatról azonnal felismertem, hogy Dzsudzsi áll elöttem.
-Tudod, amit ezzel a vacakkal takarsz, már mind láttam. És igazán tetszett.-húzta pimasz vigyorra a száját.
-De nekem ez így egyenlőre jobb.-jelentettem ki, majd kikerültem és indultam az ágyhoz öltözni. Gyorsan felkaptam legalább a fehérneműimet mire Balázs odaért és leült az ágyra. Hál' Istennek már boxerben. Felkaptam a gatyám és a pólóm majd levágtam magam az ágyra.
-Ha még ma oda szeretnénk érni, akkor jobb lenne neked is felöltözni. Szeretlek így is nézni, de muszájj.-néztem rá.
-Hát jó.-ezzel elindult felöltözni. 
2 perc múlva meg is érkezett, majd húzott maga után, hogy induljunk. Negyed 5-kor már ott is voltunk. Szerencsére hamar megtaláltuk Ferit. Össze is hívta a csapatát, és ismertett a tervet. Örülök, hogy belementek. És hogy Petike is végre megkapja azt, ami neki jár. Háromnegyed 5-kor indultunk is haza.
-Miért nem szeretnéd, hogy menjek?-zökkentett ki a gondolkodásból Bazsi.
-Félek, hogy bajod esne. Elleszek egyedül, nyugodj meg. A rendőrök ott lesznek.-simítottam meg a karját.-Anyáéknak se szólj! El nem engedne! Ezt pedig muszájj megtennem, hogy biztonságban legyünk. Utána a nővéremet kell lecsukatnom vagy valami. Ő is veszélyt jelent. Nagyot. De most ezt rendezzük le. És köszönöm a segítséget!-mondtam.
-Ugyan. Érted bármit.-állította le az autó motorját.
-Szeretlek.-ugrottam ki az autóból és indultam át az ő oldalára.
-Én is.-pattant ki az ülésről, majd magához vont és megcsókolt.
-Menjünk fel. Fáradt vagyok.-jelentettem ki.
-Oké, indulás.-kapott fel.
-Juuujjj! Régen de nem szerettem, ha így visznek. Most viszont jó.-döltem a vállára.
Hamar felértünk, és ma nem volt kedvem fürdeni. Rögtön pizsire öltöztem. Balázs akkor lépett be az ajtón mikor bújtam be az ágyba. 
-Jó éjt!-mondtam már fél álomban.
-Neked is!-dölt le mellém Dzsudzsi, majd puszit nyomott a homlokomra.
Automatikusan hozzábújtam és el is nyomott az álom.

Kilencedik rész

Sziasztok madárkáim!
Itt is lenne a soron következő rész. Hát, itt a vége elég vegyes lett.. Na de itt pedig egy linket hoztam. A barátnőm most kezd bele a blogjába. Ha érdekelne titeket pillantsatok rá légyszíves!  http://a-fekete-hattyu.webnode.hu/a-blog/ A kilencedik részhez pedig jó olvasást!😃

Reggel hamar keltem mert, nem tudtam aludni. És mivel háttal voltam Dzsudzsinak, pont elértem az éjjeli szekrényen lévő telefonomat. 8:37. És volt két nem fogadott hívásom és egy üzenetem. Mind Zsanitól. Megnyitottam az üzenetem amiben ez állt: Szia Tami! Ma anyáékkal megyünk kirándulunk egyet Pesten. És ott is alszunk egy hotelben. Talizzunk már légyszi a Nyugatinál, a kedvenc boltunknál az aluljáróban mondjuk délután 3-kor. Majd válaszolj, hogy oké-e ez neked. Puszi, Zsani.
-Csak nem valami hapsival dumálgatsz szerelmem?-fordított szembe magával a macim.
-Ha a barátnőm, aki Gödöllőn lakik annak számít akkor igen. Ha nem, akkor nem.-mosolyogtam rá.
-Megnyugodtam.-csókolt meg hosszasan.
-Éhes vagyoook! Menjünk enniiii!!-húztam ki az ágyból.-Leszel olyan nagyon cuki, hogy csinálsz rántottát míg én felhívom a barátnőmet azzal kapcsolatban amit írt?-néztem rá bociszemekkel.
-Igen, leszek olyan nagyon cuki. De cserébe kérek egy puszikát-röhögött.
Eleget tettem a kérésének, majd levágtam magam a kanapéra és hívtam Zsanit.
-Szia Zsanszikám!-köszöntem bele jó kedvvel.
-Tudod, hogy utálom, ha így hívnak mert ribancos! De amugy hali! Akkor oké a tali?
-Természetesen! Figyi, elvinném bemutatni neked a barátomat és lenne egy meglepim számodra. De ez csak akkor jöhet össze, ha belemész, hogy jöhet a párom.
-Persze, szivesen megismerem. Mi a neve?-érdeklődött.
-Titok. Majd bemutatkozik ő szépen. Meg a meglepim is.-nevettem a telóba.
-A meglepi tud beszélni?-kérdezte.
-Tami, kész a reggeli!-hallottam Dzsudzsi hangját a konyhából.
-Fél perc és ott vagyok!-kiáltottam vissza.-Igen tud beszélni. De ne haragudj, nekem mennem kell. Mint hallottad a barátom már vár a reggelivel. Délután tali! Puszi!
-Már alig várom! Jóétvágyat!-ezzel bontotta a vonalat.
-Itt is vagyok!-léptem be a konyhába.
-Már hiányoztál.-húzott magához Bazsi.-Na együnk, nehogy kihűljön.
Hamar végeztünk.
-Nagy Ádám száma megvan neked?-kérdeztem már az emeleten.
-Aha. Minek kéne?
-Azzal a barátnőmmel találkozunk aki odavan Nagyért. Meglepinek szánom, hogy találkozhat vele és erről neki is tudnia kéne még így reggel. Szóval kérlek szépen hívd fel és mondd el neki a tervemet. Remélem beleegyezik. 
-Felhívom. 10 perc és itt vagyok!-puszilt a hajamba. 
-Elmegyek addig zuhanyozni!-szóltam utána.
Összekaptam pár cuccom meg a törölközőm és már indultam is. Siettem mert, kíváncsi voltam sikerül-e a tervem. Pont akkor léptem ki mikor Dzsudzsák letette a telefont. 
-Belement?-érdeklődtem parázva.
-Bele hát. Fél háromra jön ide és indulunk is mindnyájan.
-Imádlak!-ajándékoztam meg egy érzelemteljes csókkal.
-Remélem tudod, hogy én is téged.-súgta a fülembe.
Ahogy átöleltem a nyakát, láttam a karórámon, hogy lassan 11 óra.
-Lemegyünk TV-t nézni?-érdeklődtem.
-Elöbb felöltözök.
-Jó leszel így is.-húztam már magam után.-Majd mikor elkezdek készülődni, akkor felöltözöl.
-Hát oké. Mit nézzünk?
-Nem birom a horrort, de most azt akarok nézni. Mondjuk a Fűrészt. Le van töltve?
-Aha. A horrorból kész gyűjteményem van.-mosolygott.
-Szuper. Ha nappal van és itt vagy mellettem akkor nézhetjük majd őket.-ezzel elindította és leült mellém, mire én hozzá bújtam. Igaz, hogy a horrort nem birom. Elég sokszor bebújtam mögé. De egyszer csak vége lett.
-Hogy tetszett?-fordult felém.
-Ijesztő volt. Mennyi az idő?
-1 óra.
-Indulás készülődnii!! Zsani is rocker mint én és ilyenkor sokáig gondolkodom, hogy melyik pólómat vegyem fel. 
-Lányok...-forgatta meg a szemét.
Mindketten elmentünk lezuhanyozni, aztán felöltöztünk. Végül egy Andy Black-es pólót, egy fekete szaggatott nadrágot és a fekete piros koponyás bakancsomat húztam magamra. A hajamat besütöttem, lelakkoztam és átfésültem. A körmömet is áthúztam feketével és füstös sminket kentem magamra. Meg piros rúzst. Mindezt úgy, hogy Balázs nem látta. Felkaptam a nyakláncaim, karkötőim, a táskámba beledobáltam a szükséges cuccokat és indultam lefelé ahol Dzsudzsi már készen várt rám. 
-Húúú, de jól nézel ki!-üdvözölt.
-Te is.-öleltem meg.
Egy fekete farmer és egy fehér alapon feketével ábrázolt angol zászlós póló. Meg szokásosan a fekete AirMax-e. De ő amugy is mindig jól néz ki. Kopogást hallottunk.
-Nyitom!-indultam az ajtóhoz.-Szia Ádám! Köszi, hogy belementél!
-Hello! Nincs mit! A haverokért bármit.-mosolygott ránk.-Cső!-pacsizott le Dzsudzsival.
-Asszem induljunk. Már pont fél 3. Nem akarok késni.-tájékoztattam a fiúkat. 
14:50-kor indultunk le az aluljáróba. Mikor megláttam, hogy Zsani háttal áll, szóltam a sráciknak, hogy jöjjenek nyugodtan én előre megyek. Ezzel elkezdtem rohanni felé és mikor felugrottam a hátára majdnem eldőltünk.
-Sziaaaaa!-másztam le a hátáról.
-Elmebeteg!-köszöntött kedvesen majd megöleltük egymást mert, rég találkoztunk.-Na hol van a titokzatos pasid?
-Itt is lenne.-szólalt meg Dzsudzsi a hátam mögött miközben megölelt hátulról.
-Ez komoly?-nézett rám elképedve a barátnőm
-Aham. Meglepi, lépj elő!-szóltam hátra Ádinak.
-Ez komoly?-mondta pár oktávval magasabban a barátnőm mint, ahogy kellett volna.
-Igen. Na ismerkedjetek össze!-toltam egymáshoz őket. Bemutatkoztak egymásnak meg persze Bazsi is így tett Zsanival és be is mentünk a boltba.
-Csajok, itt minden olyan fekete.-címezte nekünk a mondandóját Nagy.
-Mi ezt szeretjük.-válaszoltunk egyszerre.
Vettünk magunknak ikerpulcsit és ki is léptünk mind a négyen az üzletből. 
-Hová menjünk?-érdeklődött Zsani.
-Ebédelni. Mióta letettük a telót, azóta semmit sem ettem.-válaszoltam.-Melyik kajálda?
-Tök mindegy.-mondta a barátnőm.
-Srácok?
-Burger King.-vágták rá egyszerre.
Odáig végigbeszélgettük az utat. Láttam Zsani nagyon jól kijött Ádámmal.
-Hallod, Tami. Hírem van amit el is felejtettem.-szólított meg a drágalátós BFF-em.
-Mi az?
-Ideköltöztünk.
-MI? MIKOR? EDDIG MIÉRT NEM MONDTAD? ÚRISTEN DE JÓ!-visítottam.
-Ma. Elfelejtettem. És tudom.-ölelt vissza tök higgadtan.
Beálltunk a sorba, majd mikor ott voltunk a pultnál mindenki rendelt. Fizettem volna a sajátom, de a drága barátom nem engedte. Ezt vettem észre Ádáméknál is. Zsani húzta elő a pénztárcáját, de Nagy már rendezte is neki.
-Köszi!-mondta Zsani nagyon elpirupva.
-Remélem lesz köztük valami!-súgtam oda a mellettem álló szőkének.
Leültünk, nyugodtan ebédeltünk mikor jelzett a telefonom, hogy üzenetem jött. Kikaptam a táskámból és már olvastam is. 
-Tami, SOS gyere a kórházba! A bejáratnál Lara vár. Kérlek nagyon siess! 😭😭-írta anya.
-Srácok, nekem mennem kell. Valami van otthon.-próbáltam higgadt maradni, nem megijeszteni őket.
-Megyek veled!-állt fel Balázs.
-Sziasztok!-öleltem meg Zsaniékat.
Mikor hallótávolságon kívül értünk elkezdtem könnyezni.
-Nagyon siessünk! Nagy baj van. Anya írt, hogy Lau vár a kórház bejáratánál. Ha ő írt és a hugom vár, akkor Zsoltival van valami. Baszki!-kezdtem már sírni. 
-Héé, hercegnő nyugodj meg. Biztos minden okés lesz. Lehet csak rosszul lett.-ültünk be a kocsiba.
-Nem hiszem, hogy anya így megijedne..-sírtam.
Az út további részében csak a szipogásom lehetett hallani. Mikor leparkoltunk, már ugrottam is ki az autóból, Dzsudzsi pedig sietett utánam majd megfogta a kezem. Az ajtóban tényleg ott volt Lara kisírt szemmel. 
-Jesszus, mi történt?-rohantam oda hozzá.
-Zsoh-olt-hit leh-szúh-hur-tah vah-lah-kih-beszélt alig érthetően a sírástól.

Nyolcadik rész

Sziasztook!
Itt is lenne a kövi rész. El sem tudjátok képzelni, hogy mennyire örülök az előző részekhez érkezett hozzászólásoknak. És a sok oldalmegjelenítés is nagy örömet okoz. Ebben a részben, ahogy megszavaztátok már benne van Bami. A következő részben pedig "új" szereplő is lesz. Jó olvasást ehhez a részhez, a kommenteket ide is várom! 😃 

 Amikor felébredtem, egy gyönyörű kék szempárral találtam szembe magam.
-Jóreggelt! Mióta vagy fent?-adtam egy puszit a szájára.
-Neked is! Nem olyan rég.-viszonozta az elöbbi cselekedetem.
-Hogyhogy nem keltél ki az ágyból?
-Téged jobb volt nézni mint mást csinálni.-mosolygott rám Bazsi.
De édes! És annyira szeretem!
-Mennyi az idő?-érdeklődtem.
-Lassan 9. Ma délután 2-kor gyülekezünk itt a szálloda elött, utána megyünk a reptérre és utazunk haza. A Hősök terén pedig ünneplés van a szurkolókkal. Aztán go haza pihenni.
-És ezeket honnan tudod?
-Storck írt SMS-t. Gondolom mindenkinek, ma reggel.
-Aha. Na akkor megyek lezuhanyzok, utánam pedig te. Aztán felöltözünk és elmegyünk a városba valamerre úgy búcsúzóul. 1 óra körülre visszajövünk, összepakolunk és lemegyünk a megbeszélt helyre.-vázoltam fel a mai tervet.-De... Ha visszamegyünk, nekem a koliba kell mennem. Mert ott fogok lakni.-tettem hozzá szomorúan.
-Hmm.. Lenne egy ötletem.-szólalt meg Dzsudzsi, amitől lett egy kis reményem.-Nincs kedved továbbra is velem lakni?
-Ha már így felhoztad az ötletet.. Szívesen maradnék nálad-mosolyogtam rá mire megajándékozott egy csókkal.
-Na készüldjünk mert, sose indulunk el.-indultam a fürdőbe tiszta ruhával és törölközővel. 
Hamar végeztem, és helyet adtam Bazsinak is. Fél tízkor el is indultunk. Első megállónk egy kínais volt. Utána vettünk anyáéknak, Fanninak meg Zsaninak ajándékot. Aztán csak úgy sétáltunk. Ma is jártunk az Eiffel-toronynál és megkértünk egy nénit, hogy fotózzon le minket. Negyed 1-kor elindultunk vissza, útközben pedig bementünk egy boltba, hogy legyen kajánk az útra. Háromnegyed 1-kor már bent is voltunk a szobába.
-Hiányozni fog egy picit Franciaország. Szeretem ezt a helyet.-mondtam szomorú mosollyal.
-Majd máskor is eljövünk ha szeretnéd.-mondta.
-Ez komoly?
-Viccelődnék ilyennel?
-Jézusom, de imádlak!-ugrottam a nyakába.
Jó oké tudom ez nyálas volt, de néha lehetek olyan is. Nem?
-Na nehogy megfojts.-tolt el magától majd belepuszilt a hajamba.
-Pakoljunk, nehogy mi érjünk le a legvégén mert, még a végén rosszat gondolnak.-röhögtem.
Hamar összepakoltam, és Balázs is elég gyors volt. Még bementem a fürdőbe és a tükörben gyorsan megnéztem, hogy jó-e a sminkem, ezután Dzsudzsival elindultunk lefelé. Kint volt már Nagy Ádám, Gera, Kleinheislerék és Király. Meg természetesen Storckék. Mi úgy gondoltuk, hogy leülünk egy padra. Odajött hozzánk Nagy Ádám meg Gera. Jót hülyültünk velük, majd lassacskán mindenki megérkezett. Fél 3-kor már kint is voltunk a reptéren. Míg Storck beszélt valakikkel, itt is mint otthon lőttünk egy selfiet. Háromnegyed 4-kor kapcsoltam ki a telefont, nehogy bezavarja a repülőt mivel felszálltunk. Most végre én ültem az ablaknál, Dzsudzsi középen Ádám pedig szélen. Kicsit fáradt voltam, így a barátom vállára hajtottam a fejem mire ő átölelt.
-Fáradt vagy kicsim?-kérdezte.
Olyan édes mikor így hív!
-Csak egy picit. Meg amugy is kényelmes a vállad.
-Jó tudni.-röhögött.
-Amugy Ádám!-szóltam oda a szélen ülő srácnak.-Neked komolyan nincs barátnőd?
-Nincs.-válaszolta kicsit szomorúan.
-Pedig van egy barátnőm aki él-hal érted. Csak sajna ritkán van Pesten, mert Gödöllőn lakik.
-Sokan élnek-halnak értem. De eddig nem volt olyan lány, akiben valami megfogott volna. Mind olyan ribancosan viselkedik. Vagy őrült rajongó. De egyszer biztos lesz valaki. -mosolygott rám.-Nektek pedig örülök.-mutattott a páromra és rám.-Mikor legelöször elhívott az edzésünkre, akkor észrevettem, hogy szerelmes beléd. Ahogy rádnézett lehetett látni. És ez nálad is így volt. Sütött rólad, hogy szereted.
-Hát, én nem vettem észre, hogy úgy nézett volna rám.-mondtam.
-Én se.-reagálta le Balázs is.
-Pedig így volt.-jelentette ki Nagy.
Az út további részét végigbeszélgettük meg nasiztuk, így hárman. Miután leszállt a gép, mentünk is a Hősök terére. Mivel a srácokat ünneplik, nem minket lányokat és mi nem akartunk a tömegben nyomorogni, inkább elmentünk pizzázni. Elötte még megbeszéltük a barátainkkal, hogy írnak ha végeztek. Természetesen most is nagyon jól elvoltunk a csajokkal. Még mikor mentünk a hely felé, mindenki írt a családjának, barátainak. Fél 7 körül mindnyájan kaptunk SMS-t, hogy induljunk mert, ha későn érünk vissza nem várnak meg minket, ezért amilyen gyorsan tudtunk, siettünk vissza. Mind a négyünket ugyanúgy köszöntöttek, majd indultunk utunkra.
-Fáradt vagy?-érdeklődtem séta közben.
-Eléggé. De miért?
-Csak szokásom ezt kérdezgetni.-nevettem.
-Talán nem terveztél valamit estére?-húzott közel magához.
-Nem, én nem. Amugy is fáradt vagyok.-röhögtem ki.
-Pedig már azt hittem.-ezzel megcsókolt.-Így sem?-kérdezte mikor elváltunk.
-Így sem. Tényleg fáradt vagyok.-ásítottam egyet.
-Hát jó.-indultunk tovább.
Az út további része csöndesen telt. Így elég hosszúnak tűnt. Mikor beléptünk a házba, rögtön ledobtuk a cuccainkat és levetődtünk a kanapéra.
-Nagyon haragszol?-ültem közelebb Dzsudzsihoz.
-Dehogyis. Én is fáradt vagyok nyugi.-húzott közelebb, majd hevesen megcsókolt.
-Akkor jó. Már megijedtem, hogy berágsz rám.-mondtam miután elváltak ajkaink.-Én elmegyek zuhanyozni. Meg hajat mosok, hátha kijönnek már belőle a nemzeti színeink.-ezzel adtam neki egy puszit majd mentem is fel a fürdőbe. Elötte persze beugrottam a szobába tiszta pizsiért meg törölközőért. Kb. 20 perc alatt végeztem is. Mikor végeztem, bevittem a szobába a mai ruhámat és indultam le TV-t nézni. A drága barátom is ott volt már ő is tisztán. Néztünk még 2 részt az Agymenőkből és felmentünk aludni. Én reflex szerűen a szobámba indultam, de Bazsi visszahúzott.
-Nem szeretsz, hogy nem akarsz velem aludni?-mondta amolyan szomorú kiskutya szemekkel.
-Tudod, hogy nagyon szeretlek. Csak el is felejtettem, hogy külön szobában vagyunk.-mentem be vele a szobájába, amit már asszem hívhatok szobánknak.
Gyorsan be is bújtunk az ágyba, majd magához húzott.
-Jó éjt!-adott egy elég hosszú csókot amitől biztosan jól fogok aludni.
-Neked is!-bújtam oda hozzá.
Mivel nagyon jó helyen voltam, és boldog, hamar el is nyomott az álom.

Hetedik rész

Sziasztok!
Itt is lenne a hetedik rész. És sajnálattal kell közölnöm, hogy lehet ritkábban lesznek majd részek, családi probléma miatt. És egy kérdéssel fordulok hozzátok. A hatodik résznél, kommentben kérdezte az egyik olvasóm, hogy ha Bazsi és Tami összejönnek mi lesz a közös nevük Tazsi vagy Bami. A többiek véleményét kérném, hogy legyen-e valamelyik vagy ne legyen. Komiba írjátok meg, illetve azt is ha tetszett a rész. Jó olvasást!😃

Reggel ugyanúgy keltem mint, ahogy lefeküdtem aludni. Bazsi karjaiban. Mikor felébredtem ő még aludt. Mikor fel szerettem volna kelni mellőle, hogy megnézzem mennyi az idő, még erősebben szorított magához. Mivel majd' megfulladtam ezért fel kellett ébresztenem. Pedig olyan édes mikor alszik!
-Jóreggelt! Fel kéne kelned mielött megfojtasz!-kezdtem bökdösni az orrát.
-Jó reggelt! Bocsi!-engedett el  kómásan. 
-Lassan fél kilenc, szóval szerintem kelni kéne.-szóltam.
-De én még úúúgy aludnék.-nyöszörgött. 
-Akkor aludj, én megyek. Azaz miután felöltöztem és lezuhanyoztam.-indultam a fürdő felé tiszta ruhával a kezemben.
Hamar végeztem, de mikor kerestem a törölközőm, nem találtam.
-Baszki!-káromkodtam el magam.
-Baj van? Megint összetörted magad?-hallottam meg kintről Dzsudzsi hangját.
-Te nem alszol?-mondtam egy pár oktávval magasabb hangon mint kellett volna.
-Nem. Na mi a baj?
-Nem figyeltem rendesen és kint hagytam a törölközőm. Most állhatok itt, várva arra, hogy megszáradjak.
-Állj be a zuhanyfülkébe, húzd el azt a homályosító ajtót és beviszem a törölköződet.
Rögtön tettem amit mondott. Hallottam is az ajtó kinyitódását majd becsukódását.
-Már kint vagyok.-ezzel kiléptem a zuhanyfülkéből. 
Gyorsan megtörölköztem, felöltöztem és kész is voltam. Ma nem teszek fel sminket mert piros-fehér-zöld lesz a meccsre az egész fejem. Mikor kiléptem, Balázs épp az bámult ki az ablakon. Ledobtam az ágyra a cuccom, odamentem hozzá és megöleltem. 
-Köszönöm!-mondtam.
-Nincs mit!-mosolygott rám.
-Na nem fekszel vissza aludni? Nem sokára megyek a városba és nem foglak zavarni! Egészen délig nem tervezek visszajönni.
-Már nem akarok aludni. Meg amugy is jólesne egy séta a meccs elött. Persze csak olyannal aki megért. Szóval megyek veled.-jelentette ki.
-És ha nem akarom, hogy velem gyere?-húztam az agyát.
-Akkor... Akkor majd nem megyek veled.-mondta szomorúbb arckifejezéssel.
-Nyugi van! Csak húztam az agyad! Örülök ha jössz, mert szeretek veled beszélgetni.
Most olyat tett amire nem számítottam. Hanyatt lökött az ágyon és elkezdett csikizni. 
-Neehheee! Hagyd abba kérleek!-mondtam nagy nehezen.
-Akkor ha nem húzod többet az agyam.-mondta határozottan.
-Oké. Legyen.-adtam be a derekam, mire abbahagyta.
Pedig szeretem húzni az emberek agyát.
-Na öltözz! Szeretnék eljutni a városba mielött elindulunk az edzésetekre.
-Oké oké.-indult el a fürdőbe tiszta ruhával és törölközövel.
Míg összeszedte magát, addig rendbe tettem az ágyat, előkotortam az arcfestéket, a pólót és a hajszínező sprayket délutánra. Eszembe jutott, hogy hallottam olyanról, hogy van ilyen VIP-es cucc amit a csapat barátai ismerősei kaphatnak. De valamelyik játékosnak kell kérni. Na majd beszélek erről a szőkeséggel. Miután mindent elrendeztem, leültem az ágyra és csak úgy bambultam ki a fejemből. Egy dal ment a fejemben. Az All Time Low-tól a Time Bomb. Egyik kedvenc számom.
-Na mingyárt indulhatunk, csak cipőt veszek.-lépett ki a fürdőből Balázs.
Felkaptam a táskám és az ajtónál vártam meg míg elkészül. Addig pedig csak néztem. Őt. Azt hiszem minden nap újra s újra belészeretek.
-Na goooo!-nyitotta ki az ajtót. 
Volt 2 és fél óránk. Elöször elmentünk kajálni valamit, utána randnom üzletekbe mentünk be. Az egyikbe vettem magamnak egy újjabb karkötőt a gyűjteményembe. Lassan az egész alkarom tele lesz velük. Fél 12-kor elindultunk a szálloda felé, útközben megálltunk vettünk ebédet. Pontban délkor léptünk be a szobánk ajtaján. Kinyitottam az ablakot, letettem a táskámat és elővettem az ennivalóm. 
-Jóétvágyat!-ültem le törökülésbe az ágyra.
-Neked is!-követte a példámat Bazsi.
Mivel csöndben szoktunk enni, ezért gondolkodtam. Szuper volt a mai délelött. Végigbeszélgettük azt az időt, míg nem voltunk itthon. Mondta, hogy akármilyen csapatkapitány, minden meccs elött stresszel. Nem mondtam neki, hogy ne hiszen ez természetes. Csak annyit válaszoltam neki erre, hogy felesleges. Mivel tegnap nem volt kedvem fotózkodni az Eiffel-toronynál, így ma került rá sor. Mert ha már itt vagyok, akkor ezt ki nem hagyhatom. Miután végeztünk a kajával, mindketten telefonoztunk. Egykor rossz előérzetem támadt. Erről nem szóltam senkinek. 13:20-kor bedobáltam a táskámba a már reggel előkészített kellékeket (a pólót gyorsan átvettem) és indultunk lefelé. Lent már ott volt Böde, Zita, Ádám, K. Laci, Gabi és Király.
-Lányok, gyertek légyszi!-szóltam oda Zitának és Gabinak.-Kérnék tőletek egy szivességet. Van nálam arcfesték a nemzeti színeinkben és hajszínező is. Míg a fiúk edzenek, tudnátok nekem segíteni abban, hogy kifestetek meg befújjátok a hajam? Ami marad az pedig a tiétek.
-Segítünk!-vágták rá egyszerre.
-Örök hála!-mosolyogtam rájuk.
Nagyon jól kijövük velük. Ritával is.
-Semmiség!-kacsintottak rám, majd visszamentek a fiúkhoz, én pedig leültem egy padra.
Lassan mindenki megjött a megbeszélt helyre. Odafelé Ádámmal, Királlyal, Gerával és Balázzsal dumálgattam. Mikor odaértünk a lányok és a fiúk különváltak pont mint, tegnap.
Leültünk az első sorba és Ritának elmondtuk, hogy itt kéne maradnia míg mi lelépünk kimázolni engem. Azzal a feltétellel maradt, hogy hagyunk neki arcfestéket. Beleegyeztünk. 3 körül kezdtek beszállingózni az emberek. Mi 4:35-kor léptünk le hárman. A lányok 10 perc alatt készen lettek velem. Én csináltam mindkettőjük arcára magyar zászlót és Ritának is maradt. A hajába csak Gabi kért sprayt. 4:50-kor rohantunk vissza a helyünkre és a barátnőnk is kapott zászlót az arcára. Mikor a fiúk felénk néztek, volt akinek tátva maradt a szája és volt aki nemes egyszerűséggel kiröhögött minket. 5:00-kor el is kezdődött a meccs. Mind a négyünknek volt VIP-kártyája és akkor mentünk le amikor akartunk. Félidőben ott voltunk a fiúkkal, bíztattuk őket. Eddig 0-0 volt az állás. A következő 45 perc elég izgalmas volt. Az 50. percben Szalai rúgott gólt. A 63. percben Dzsudzsák indult meg a labdával az ellenfél kapuja felé. Jött a francia védő és majdnem pontosan úgy tarolta őt le mint az álmomban. Itt majdnem szívinfartust kaptam.
-Úristen!-rohantam le a csapathoz, de sajnos a pályára nem mehettem fel hozzá. Hála Istennek lábra tudott állni. A két orvos kisegítette és helyette Lang ment fel, a csapatkapitányi karszalagot pedig Gerának adta át. Így ő rúgta a 11-est ami betalált. Amint Bazsi és az orvosok odaértek, rögtön odamentem hozzá.
-Úristen.. Hogy vagy?-kérdeztem remegő hangon.
-Kib*szottul fáj a lábam. Lehet bemegyek az öltözőbe a meccs végéig. Ezt már úgyse hozzák fel.-vonta meg a vállát.
-Bekísérlek!-vágtam rá.-Nem akarom, hogy nagyobb bajod legyen.
-Storck! Bemegyek az öltözőbe, mert már lekezeltek. És Tami bekísér.-szólt oda a vezetőedzőnek.
-Annyira megijedtem, mikor láttam mi történt. Azt hittem az lesz mint az álmomban. Hogy el fogsz ájulni. És amugy is rossz előérzeten volt mikor elindultunk ide.-folyt le egy könnycsepp az arcomon.
Már nem láttak minket mert, a szurkolótér alatt voltunk az öltözőnél.
-Nagyon aggódom érted.-mondtam majdnem suttogva.
-És miért?-érdeklődött.
-Mert... Majd egyszer megtudod.-zártam rövidre. 
Nem akartam elmondani, hogy szeretem.
-Tudod, Tami én is aggódnék értes ilyenkor. Meg úgy általában is azt teszem. Azért is megyek veled mindig.
-Mi-Miért aggódsz értem?
-Ezért.-ezzel megcsókolt.
Mintha áram ütött volna meg, úgy kirázott a hideg. A kezeim automatikus felkúsztak a nyakára és a hajába túrva óvatosan meghúztam pár szőke tincset, mire egy kisebbet sóhajtott. A nyelve bejutást kért a számba, amit egy kis idő után meg is adtam. Erre már nem is "pillangók repkedtek" a gyomromban hanem görcsbe állt. Levegő hiányában viszont elváltunk. Bazsi a homlokát az enyémnek támasztotta.
-Szeretlek...-suttogta.-Nem tudom tovább magamban tartani...
-Én is szeretlek... Azt hittem olyan lányra mint én, rá se néznél..
-Olyan lány nincs mégegy mint amilyen te vagy.-mondta majd mégegyszer megajándékozott egy csókkal.
-Na menj be, zuhanyozz le és kint találkozunk. Aztán vigyázz magadra!-adtam egy puszit a szájára és útjára engedtem.-Ja, és mosd le az arcod, mert olyan színű lett mint az enyém.
Mikor kiértem, felmentem Zitáékhoz.
-Hol voltál ennyi ideig?-nézett rám érdeklődve Gabi.
-Háááát...
-És miért van elkenődve az arcodon a smink?-kérdezett Rita is.
-Szóvaaal... Az van.. Hogy hát Balázs meg én.. szóval azt hiszem együtt vagyunk. Vagyis megcsókolt és azt mondta, hogy szeret.
-Úristeeen! Gratulaa!-mondták kórusban. 
Eközben épp szabadot rúgtak a franciák. És betaláltak. 2-1 az állás a mi javunkra. Ez volt a 89. percben. 2 perc ráadás lesz. Mi pedig már csak védekezünk. És vége. NYERTÜÜÜNK!! Még ünnepeltünk a stadionban kb. 15 percet aztán a fiúk elmentek öltözni és zuhanyozni. Én lesétáltam, hátha megtalálom Dzsudzsit.  És talált, süllyedt. Épp a befelé tartó srácokkal beszélt. Gondoltam megvárom. Miután mindenkivel lepacsizott meg egyebek, felém indult.
-Na csak, hogy itt vagy!-jött oda hozzám bicegve, majd megölelt és a hajamba puszilt.
-Csak megvártam míg végzel a fiúkkal.-mondtam, majd mélyen magamba szívtam a dezodorjának illatát.
-Mit csináljunk míg ezek a barmok-biccentett az öltöző felé.-végeznek? Hova menjünk?
-Kezd kiürülni a stadion. Üljünk fel és ennyi ötletem van. Vagy menjünk ki és a bejáratnál várjunk meg mindenkit.
-Második opció.-nevetett ki, majd szorosan magához húzott és ajkait az enyémre nyomta.
Miután elváltunk, úgy tettünk ahogy megbeszéltük. Kb. fél óra múlva indulhattunk vissza a szállásra. Háromnegyed kilenckor ott is voltunk. Igaz, visszafelé mindenki bement az Mekibe és vett magának kaját vacsora gyanánt. Hamar fent voltunk a szobában és ettünk.
-Fáradt vagyok.-nyöszörögte az újdonsült barátom.
-Elmegyek zuhanyozni meg megpróbálom ezt a valamit kimosni a hajamból. Addig menj, feküdj le aludni. Jóéjt!-nyomtam egy puszit az arcára majd beléptem a fürdőbe. 
Azt hittem, hogy mikor végzek, már rég szuszog az ágyon. De nem.
-Miért nem alszol?-tettem le a ruháim.
-Megszerettelek volna várni.-mondta már kómásan.
-Akkor itt vagyok, de aludj.-oltottam le a villanyt és bebújtam mellé az ágyba.
-Jóéjt! Szeretlek!-suttogta a fülembe majd átölelt.
-Neked is! És én is szeretlek!-válaszoltam majd nem sokkal rá el is nyomott az álom.

Hatodik rész

Sziasztook!
Elöször is tisztáznám, hogy amit írok, annak elég nagy része a képzeletem szüleménye. A szereplők korán is változtatok meg ilyenek. Szóval például az sem igaz, hogy Dzsudzsi 24éves. Na de itt a rész, jó olvasást! Ha elnyerte a tetszéseteket, hagyjatok magatok után nyomot! Előre is köszönöm!

 Október 5, Hétfő
Az utazás napja. Már 5-kor felébredtem pedig csak 6-kor kellett volna. Addig lezuhanyoztam, megreggeliztem és olvastam a szobámban. Már lassan negyed hét de még semmi mozgolódást nem hallottam kintről, ezért körülnéztem a lakásban. Láttam, hogy a fürdője nyitva van, a konyhában nem találtam ezért maradt a szoba. Hangosan kopogtam, hogy hátha ébren van. Mivel nem reagált rá, így benyitottam. Jól sejtettem, még aludt. És a takaró csak az alsó "felét" takarta. Néztem volna őt egy ideig, de azt kellett tennem amiért eredetileg bejöttem.
-Bazsii! Ébresztőőő!-szólaltam meg ott az ágya mellett kicsit erőteljesebb hangon.-Ma utazuunk!
-Mennyi az idő?-érdeklődött.
-Annyi, hogy maradt 30 perced elkészülni az induláshoz.
-Uuhh basszus!-ült fel az ágyán.
-Amugy jó reggelt!-röhögtem ki.-Az ébresztőm miatt gondolom milyen jó.
-Neked is jóreggelt. Amugy anya régen úgy keltett, hogy elkezdett rázogatni. Szóval erre csoda, hogy felkeltem. És köszi, hogy gondoltál rám és nem hagytál elaludni.
-Csapatkapitány vagy, nem maradhatsz le a meccsről.
-Igaz. De most megyek, lezuhanyzok, leviszem a bőröndöm és reggelizek. Addig vidd le te is a tiéd.
-Oké.-indultam ki a szobából.
Gyorsan levittem a táskám és csináltam gyorsan melegszendvicset Bazsinak. Írtam neki egy papírt mellé, hogy elszaladok a boltba mert, elfelejtettem az útra rágcsálnivalót venni és sietek haza. 10 perc alatt meg is jártam. Mikor hazaértem már be is fejezte az étkezést.
-Időben hazaértél. Van még 5 perc míg jönnek értünk. Addig mit csinálsz?-kérdezte.
-Írok anyának, Fanninak és Zsaninak, hogy már csak Franciából jelentezek.-vettem elő a telóm.
Két hét alatt nagyjából rendbetettük anyával a dolgokat de nem fogok oda visszaköltözni. Zsani pedig ugyanolyan jó barátnőm mint, Fanni csak sajna ő nem itt lakik mert, elköltöztek. 
-Kész. Hogy állunk?
-Elvileg mingyárt itt vannak szóval menjünk ki a ház elé.
-Mingyárt, csak felszaladok megnézni, hogy nem hagyok-e itt valamit.-indultam futva a szobámhoz.
Mikor beléptem, összeszorult egy kicsit a szivem mert, tudom, hogy most vagyok itt utoljára. Ha visszajövünk már a koliba kell mennem. Amugy se hiszem, hogy Dzsudzsi eltudna még viselni. Körbenéztem és még jó, hogy feljöttem mert itt maradt volna a kedvenc könyvem meg a töltöm. Felkaptam és rohantam le eltenni őket.
-Na mit hagytál majdnem itt?-nézett rám félig felhúzott szemöldökkel Balázs.
-Töltő és kedvenc könyv.-húztam be nehezen a zippzárt.
-Ahhhaaa. Na menjünk mert, már ott áll Storck az autó mellett.-ezzel felkaptuk a táskát és indultunk ki a házból.
Hamar kint voltunk a reptéren. Míg a vezetőedző egyeztetett addig lőttem egy csoport selfiet amin Dzsudzsi, Gera, Böde, Nagy Ádám és Kleinheisler szerepelt velem együtt. Utána felszálltunk a gépre és előzetes megbeszélés alapján én Dzsudzsák és Kleinheisler között ültem mivel ugyebár egymás mellett nem kettő hanem három ülés volt. 
-Na srácok, én most alszok. Keltsetek fel ha nem ébrednék fel mikor ott vagyunk.-ezzel lehunytam a szemem, majd rögtön be is aludtam.
*Az álom*
A meccsen a 36. percben vagyunk, valamelyik magyar focista viszi a labdát a kapu felé. Nem látom az arcát. Rohan felé egy francia védő és szó szerint letarolja. Fellöki miközben belerúg a lábába. A válogatott egyik tagja kiterülve a földön, rohannak oda az orvosok ápolni. Hordágyon viszik el. Utánunk indulok de a tömegben nehéz előrébb jutni. Annyira ideges leszek, hogy összecsuklik alattam mindkét lábam és összeesek.
-Úristen!-ébredtem fel és rögtön az elöttemlévő ülés hátuljához hajtottam a fejem.-Bocsi!-szóltam előre Bödének.
-Mi történt?-hajolt előre hozzám egyszerre mind két fiú akik mellettem foglaltak helyet.
-Megint egy szar álom.
-Mi volt az?-érdeklődött Laci.
-A meccs 36. percében valamelyikőtök rohant a labdával az ellenfél kapuja felé és úgy letarolták, hogy hordágyon kellett elvinni.-meséltem.
-Csak az ne legyen.-dőlt hátra a vörös.
-Hát ne.-követtem én is a példáját.-Amugy mikor érünk oda?
-Kb. 10 perc..-adott választ Balázs.
-Na emberek.-szólalt meg Storck természetesen németül amit reflex szerűen fordítottam.- Lassan odaérünk. Elöször szobakiosztás aztán egy kis pihi. Majd 5-től 8-ig edzés. Holnap délután 1-ig szabadok vagytok, fél 2-kor indulunk bemelegíteni egészen a meccs kezdetéig azaz 5-ig. Készüljetek, pihenjetek, hisz tudjátok, hogy a franciák nem gyengék.-ezzel visszaült a helyére.
-Az edzésre meg a bemelegítésre menjek?-fordultam Bazsihoz.
-Örülnék neki, de csak akkor gyere, ha van kedved hozzá.-mosolygott rám nagyon aranyosan.
-Szívesen elmegyek.
Addig beszélgettünk míg le nem szálltunk. Utána hamar ott voltunk a szállodánál. Mivel Storck tudja, hogy az utóbbi két hétben a szőkeséggel laktam, ezért egy szobába tett minket. Elöször azt hittem, hogy 2 ágyas szoba. Majd ahogy beléptünk, leesett, hogy egy franciaágy van 2 személyre.
-Stoppolom a bal oldalt!-jelentettem ki.
-Oké.-reagálta le a szobatársam.-Mit tervezel 5-ig?-érdeklődött.
-Megyek sétálni. Párizs gyönyörű hely ahogy hallottam.
-Elkísérlek, ha lehet.
-Persze, gyere. Legalább ha elveszek, nem egyedül veszek el.-röhögtem. 3-kor indultunk és az első megállónk egy kajálda volt. Angolul beszéltünk mert, franciául nem tudtunk. Ezután sétálgattunk, megnéztük az Eiffel-tornyot is. Már 4:35-kor a szállodába voltunk mert neki még külön kellett pakolni az edzőcuccát. 4:50-kor indultunk Storckkal a pálya felé. Míg ők kivonultak addig én, Laci barátnője Gabi, Szalai barátnője Rita és Böde barátnője Zita leültünk a lelátóra. Jó fej lányok, az egész edzést végig beszélgettük. Fél kilencre értünk vissza a szállodába. Mivel minden szobához volt külön fürdő, ezért még visszafele úton megbeszéltem Balázzsal, hogy gyorsan elmegyek én aztán ő annyit lehet bent amennyit akar. Nem volt meglepő, hogy hamar kész volt, gondolom hulla fáradt. 
-Nagyon ki vagy merülve?-kérdeztem.
-Eléggé. Te?
-Kicsit. Aludjunk.-vetettem fel az ötletet.
-Oké. Jó éjt!-oltotta le a villanyt majd lefeküdt mellém.
-Jó éjt, aludj jól!-mondtam felé fordulva.
-Az csak így lehetséges.-húzott oda magához majd megölelt.-Remélem nem baj.
-Dehogy. Na jó éjt.-hunytam le a szemem nagyon boldogan.

Ötödik rész

Sziasztok!
Elöször is nagyon szépen köszönöm a kommenteket az előző részhez! És itt is van a következő. Sajnálom, hogy nem lett olyan hosszú és olyan jó sem de a következők már remélem jobban sikerülnek. Nem is húzom tovább az időt, jó olvasást, ha tetszett hagyjatok nyomot magatok után!😃

*Az álom*
Elmentem egyedül sétálni a közeli parkba. Egyszer csak meglátom az egyik expasim Olivért. Aki nem mellesleg nagyon perverz volt. Annyira, hogy majdnem hánytam ha rá gondoltam. Közeledett felém, én pedig futásnak eredtem. De utolért. Hátrarántott, amitől a földön találtam magam. Majd elkezdett rám mászni.
-SEGÍTSÉG! VALAKI SEGÍTSEN-üvöltöttem zokogva.
Ekkor valaki lerúgta rólam, engem pedig felrántott a földről és magához vont.
-Nincs semmi baj-suttogta a fülembe.
Ekkor láttam meg, hogy Olivér egy pisztolyt ránt elő, meghúzza a ravaszt és Balázs hátába ereszti, aki elernyedt a karjaim közt.
-TE ÁLLAT! EZÉRT SITTRE KERÜLSZ!-ordítottam oda Olivérnek miközben tárcsáztam a mentőket.-Bazsi, hé maradj velem! Ne hagyj itt hallod! Kérlek! Úton van a segítség! Ne hagyj itt kérlek! Minden rendben lesz! Szeretlek!-folytak patakokban a könnyeim.
Úgy ültem fel az ágyon mint, a szereplők a filmekben egy rémálom után. Izzadt voltam és zihlált mikor megláttam, hogy Dzsudzsi ront be az ajtón, én pedig abban a pillanatban ugrok a nyakába.
-Úristen.. Jól vagy?-kezdek könnyezni a vállán.
-Inkább ezt én kérdezném tőled. Mi történt? Ordítoztál álmodban.-tolt el magától.
-Szörnyű volt.. Mit kiabáltam?
-A nevemet. És hogy ne hagyjalak el.
-Mást nem?-érdeklődtem kicsit idegesen.
-Nem. De elmondod mit álmodtál?-ezzel megnyugodtam, hogy azt nem mondtam ki hangosan, hogy szeretem.
-A parkban voltam, rámmászott egy perverz volt barátom, te jöttél és megmentettél, majd előhúzott egy pisztolyt és a hátadba eresztett egy golyót.-meséltem fájdalmasan.
-Uhh..-csak ennyi jött ki a száján.
-Bocsánat, hogy felkeltettelek. Mennyi az idő?
-Semmi gond, amugy sem aludtam túl jól. Öhhmm olyan 5 körül lehet.
-Csodálatos. Akkor már vissza sem fekszek aludni. Írok Larának, hogy anyáéknak kussoljon, hogy tud rólam valamit de szedje össze a melós ruhám meg a tancuccaim és hozza le mikor indul suliba. Most meg elmegyek zuhanyozni. Neked pedig további jóéjszakát!-kezdtem el összeszedni magamnak tiszta ruhát.
-Hahó edzésem van ma 8-tól. Nekem sincs kedvem visszaaludni. Elkísérhetlek majd felétek?
Ilyenkor olyan cukii.
-Ha szeretnél.-mosolyogtam rá.-De megyek zuhanyozni. Addig is szia!-léptem ki a szobából.
Míg álltam a zuhany alatt a kádban (igen, itt nincs külön zuhanyülke csak az ő fürdőjében) gondolkodtam. Mindenen. És már eszméletlenül várom az utazást Franciaországba. És nem is tudom, hogy utána hol fogok lakni. Anyáékhoz max. a cuccaimért megyek vissza. De itt sem maradhatok szívni Bazsi vérét. Na majd megnézem, hogy a kolesz hogyan van. Ahogy gondolkodtam el is felejtettem, hogy a kád csúszik. Elég nagy koppanást kiadva elcsúsztam és bevágtam a fejem. Nem is kicsit.
-Auu basszus!-kapok a szemöldökömhöz, ami vérzett.-Hogy az a ......!
-Tami, jól vagy?-kopogtatnak az ajtón.
-Aha, csak felrepesztettem a szemöldököm.-válaszoltam.
-Csavard magadra a törölközőt vagy nem tudom vedd fel gyorsan a ruhád, bemegyek lekezelem a sebed!
-Várj egy percet!-ezzel felrántottam magamra a fehérneműim, meg a pólóm ami mázlimra elég hosszú volt.
-Jövök!-hallottam a haverom hangját.-Grat, ezt gyönyörűen odavágtad!-dicsért meg majd előszedte a fertőtlenítőt a polcról meg a sebtapaszt.
-Köszi, tudom.-röhögtem.
Gyorsan, gondosan be is ragasztotta a felrepedt szemöldököm. Magamra kaptam a gatyám és indultunk is le a konyhába.
-Én megeszem a tegnap megmaradt pizzám reggelire.-jelentettem ki.
-Én mit egyek? Segííts!-mondta nekem Balázs.
-Csinálj magadnak rántottát!-adtam ötletet neki.
-Hmm... Jó öltet, köszi!
Neki is állt elkészíteni a rántottát, én pedig betettem a mikróba a tegnapról megmaradt kajám. Hamar megreggeliztünk, 6:30-kor már indultunk is anyáék háza felé Dzsudzsi kocsijával. Az oda úton sokat beszélgettünk. Ott pedig ha már Lara olyan jófej volt, hogy segített, felvettük és eldobtuk a sulijáig. Utána sajna nekem is mennem kellett órára. Balázstól egy öleléssel elköszöntem és vittem volna magammal a melós ruhám, de azt mondta úgyis jön értem, ne cipeljem magammal. Megköszöntem és már a suliban is voltam. Órákon direkt jegyzeteltem mert, ha nem teszem akkor a mai napból semmi sem fog megmaradni. Olyan voltam mint, egy zombi. Fannival is találkoztam és kérdezte, hogy miért hívta anya őt, hogy nem vagyok-e náluk, erre én elmeséltem a sztorit. Még beszélgettünk kicsit, és pont mikor kiértem nap végén a kapu elé, Bazsi állt meg a sötétkék Dacia-jával. Elköszöntem Fannitól és könyörögtem neki, hogy falazzon nekem Zsoltiék elött, szerencsére beleegyezett. Mikor bepattantam az autóba, megkértem Balázst, hogy vigyen a Sparhoz mert, még este 8-ig a kasszába kell ülnöm.
-És hogyan fogsz eltalálni hozzám?-érdeklődött.
-Tömegközlekedéssel csak megoldom valahogy.-vontam meg a vállam.
-Menjek érted?
-Ha megtennéd...-mondtam kicsit gondterhelten.
-Természetesen megtenném.-mosolygott rám egy pillanatra majd tovább figyelte az utat.
-Remélem tudod, hogy nagyon hálás vagyok neked mindenért...-sóhajtottam.-Nem is értem, hogy miért teszed meg mindezt nekem...
-Egyszer megérted. Hidd el.
Az út további része csendben telt. Azért is idegeskedtem, hogy le ne jöjjön valaki otthonról vásárolni. Miután leparkolt, elköszöntünk és megígérte, hogy 8:05-re itt lesz a parkolóban. 5 óra kasszázásnak nézek elébe. Szuper. Alapból szar kedvem volt. Azzal az álommal elég sok "seb" feltépődött...
Szerencsére megúsztam, hogy valakit is lássak az otthoniak közül míg dolgozom. Fogjuk rá, hogy gyorsan elment az az 5 óra. Mikor kiléptem az esti hűvös időbe, megláttam Dzsudzsákot a járműjének támaszkodva. Odaszaladtam és rögtön meg is öleltem. Mázlimra ő is szorosan magához húzott. Ekkor elindult a szememből egy könnycsepp. Majd még egy. És ez így sorban.
-Héé, mi a baj?-kérdezte aggodalmasan tőlem Bazsi.
-Majd nálad megbeszéljük.-bújtam ki karjai közül majd megtöröltem a szemem.
Ahogy láttam rajta, eléggé sietett, hogy mihamarabb "otthon" legyünk. Kb. fél óra helyett 15 perc alatt meg is érkeztünk. Beléptünk a házba, levettem a bakancsom és felmentem a szobámba. Nem volt meglepő, hogy a szőkeség követett.
-Elmondod mi a baj vagy kínzod magad tovább?-nézett rám elég aggódóan ahogy láttam.
-Választhatom a második opciót?
-Nem.
-Nincs ma kedvem lefürdeni, majd holnap reggel zuhanyzok. Ki tudsz fáradni fél percre még átöltözök?-kérdeztem.
-Igen, de siess.-csukta be maga mögött az ajtót. 
Hipergyorsasággal vettem át a ruháimat majd felültem az ágyra, a hátamat a falnak támaszkodtam és felhúztam a lábam.
-Jöhetsz!-kiáltottam el magam, mire rögtön nyílt az ajtó.-Végig itt álltál?
-Aha. De akkor mondod?
-Emlékszel a reggeli álmomra?-néztem rá.
-Igen.-ült le mellém.
-Az indított el mindent. Feltépte a régi sebeket. A vagdosás. Apám hiánya. A nővérem, Gréti hiánya. Hogy anyám mikkel fenyegetőzött. A naivságom. Egyszerűen minden. És annyira elrontotta a hangulatomat, hogy semmi sem tud felvidítani. Mondjuk a zenét még nem próbáltam, de nincs is hozzá kedvem. Legszívesebben most megszűnnék létezni...
-Azt ne. Kérlek. Nekem fontos vagy. Nem szeretném, hogy eltűnj...-nézett rám szomorú, de őszinte szemekkel.
-Annyira örülök, hogy megismertelek..-dőltem a vállára.
-Ezt én is mondhatnám...-karolt át.-Elmegyek, átöltözök. Visszajöjjek utána?
-Jól esne.-mosolyogtam máris jobb kedvvel.
-Mingyárt jövök.-hagyta el a szobát
Hogy én mennyire megszerettem.. De nem mondhatom el neki, hisz irántam biztos, hogy csak barátságot érez. Egyszer csak kiszeretek belőle. Remélem... Ekkor besüllyedt mellettem az ágy.
-Gyors voltál.-néztem a bal oldalamon ülö haveromra.
-Szeretek veled beszélgetni.-mondta mosolyogva.
-Én is veled.-néztem őszintén a szemébe.
Bár kezdem megszokni, hogy félmesztelenűl alszik egy szál boxerben, akkor is végigjáratom rajta a tekintetem. Néha.
-És köszönöm, hogy meghallgatsz. Meg megértesz.-szóltam neki.
-Ez egy barát dolga.
Még sokáig beszélgettünk, aztán lefeküdtem aludni mert, holnap is ugyanaz várt rám mint ma. Suli és munka. Dzsudzsi azt mondta, hogy megvárja míg elalszom és utána megy el ő is. Megrántottam rá a vállam és nem sokkal később mikor már feküdtem az ágyon még félálomban éreztem, hogy valaki hátulról átkarol. És így indultam útnak az álomvilágomba.

Negyedik rész

Sziasztok!

Meg is hoztam a következő részt. Remélem tetszeni fog nektek! Ha jónak találjátok, hagyjatok nyomot magatok után! Jó olvasást!😃 

-Gyönyörű a házad!-ámuldoztam Balázsnak

-Köszi! Még anyáék hagyták rám-mosolygott.-Gyere, megmutatom hol fogsz aludni!-vezetett fel az emeletre ahol 3 hálószóba volt és 2 fürdő.

-Ez az én szobám-mutatott az első hálóra.-Az a tiéd, és az utolsó szabad. Mivel én a bal oldali fürdőt veszem igénybe, ezért használd a jobb oldalit.-vázolt fel mindent.

-Oké. Leszaladok a cuccomért és itt is vagyok!

-Minek mész le érte ha itt van?-emelte fel jobb kezét benne a Hungary feliratú piros-fehér-zöld tatyómmal.

-Ohh köszi!-vettem el tőle-Most viszont rendbetenném magam. Pár perc és kész vagyok.-indultam a "szobámba".

Előszedtem egy fekete combközépig érő szaggatott farmert, az AC/DC-s pólóm és gyorsan át is vettem azokat. Szerencsére nem hagytam anyáméknál a tükröm, így kitettem azt az asztalra. Megigazítottam a sminkem, kifésültem a hajam majd lófarokba fogtam. Nagyon hamar kész lettem, így leültem az ágyra egy kicsit gondolkodni. El sem hiszem, hogy tényleg ez történik velem. Egy hónapja azt hittem, hogy a világ legunalmasabb szülinapja lesz majd az enyém. Aztán kiderült, hogy pont a szöges ellentéte lett. Hogy a kedvenc focistám, akire csodálattal tekintettem és epekedtem utána megjelenik nálunk. És az egyik legjobb haverom lesz. Aki segítséget nyújt mindenbe. Aki olyan helyes, hogy lányok százai imádják. És azt nem is tudják milyen jófej. És arról sincs fogalmuk, hogy milyen érzéz mikor karjaiba zár. Úristen! Lehet beleszerettem?! Nem. Nem lehet. De igen.

-Tami minden oké? Több mint fél órája be vagy zárkózva.-zökkentett ki az a személy a gondolataimból akin elmélkedtem.

-Persze, csak elgondolkodtam.-nyitottam ki az ajtót.

-Kérsz valamit inni? Nem vagy éhes? Már elmúlt 2 és nem igazán hiszem, hogy nálatok ettél.

-Most, hogy mondod tényleg ennék valamit. De lemegyek a boltba és hozok valamit. Nem akarom a te kajád felzabálni.-tájékoztattam.

-Hagyd csak. Van itthon bőven.-húzott maga után a konyhába.-Mit kérsz?-állt a nyitott hűtő elé.

-Bármit ami nem tökfőzelék vagy pacal.-mentem mellé, majd megpillantottam a kedvenc sajtom.-Szereted a márvány sajtot?-képedtem el.

-Kedvencem. Sokan furcsának tartanak miatta.

-Végre valaki! Ugyanígy vagyok vele. Alig tudok otthon enni mert mindenki azt mondja büdös.

-Nos, itt nyugodtan ehetsz.-vette ki mosolyogva a frigóból.

-Köszi! Ígérem visszaveszem. Úú, csinálhatok ebből franciapirítóst?-néztem rá "bociszemekkel".

-Nyugodtan.-röhögött.-Elöszedem neked a hozzávalókat, addig figyelj, hogy mit honnan szedek elő!

Úgy tettem. Figyeltem. Csak épp nem arra, hogy mi hol van. Hanem rá. Olyan tökéletes.

-Megjegyezted?-tette le elém a kenyeret.

-Öhhm.. Igen.-mondtam kicsit bizonytalanul.

-Oké.-ezzel elkezdtem kenni a kenyerem. Majd raktam bele vajat, sonkát, szeleteltem sajtot és kész is volt. Már csak sütni kellett. 

-A sütője hol van?-érdeklődtem Balázstól aki velem szemben foglalt helyet és engem nézett.-Hahoooo!-integettem elötte.

-Ja, bocsi mi az?-rázta meg a fejét.

-Hol a melegszendvics sütő?-húztam mosolyra a szám.

-Ott a pulton!-mutatott rá.

Bedugtam a konnektorba, összecsuktam és vártam.

-Biztos nem zavarok? A barátnődet se zavarja, hogy sokat vagy velem?-kérdezősködtem.

-Nem zavarsz. És nincs barátnőm.-válaszolt.

-Ez komoly? Hogyhogy nincs ha lányok ezrei döglenek utánad?

-Volt egy akivel másfél hónapja szakítottam mert, megcsalt. Azóta nem nagyon bízok meg senkiben.

-Sajnálom..-mondtam szomorúan.-De bennem megbízhatsz.-mosolyogtam rá.-Barátilag persze.-tettem gyorsan hozzá.

-Köszönöm.

-Ugyan mit?-értetlenkedtem.

-Hogy vagy nekem.-válaszolta hálás tekintettel.

-Ezt én is köszönöm neked.-vettem ki a szendvicsem a sütőből majd ültem le Dzsudzsival szemben.

-Míg eszel addig szedek elő neked ágyneműt éjszakára. Jó étvágyat!-ezzel kiment a konyhából fel a lépcsőn.

Annyira hálás vagyok neki. Azt hiszem belezúgtam. Francba. Pedig azt hittem van fiú-lány barátság. Pedig igenis van. Sok fiú haverom volt/van. Ő miért nem az?

*Balázs szemszöge*

Itt állok a szekrény elött és nem tudom melyik ágyneműhuzatot adjam neki. Vagy a magyar zászlósat vagy a kék csíkosat. Inkább legyen a zászlós. Gyorsan bevittem a szobájába és letettem az ágyra. Aztán átmentem a sajátomba. Elég nagy rendetlenség uralkodott. Kicsit összedobáltam a cuccaim, hogy ha netalántán bejönne ide Tami akkor ne a szétdobált ruháim lássa. Miután végeztem, gondoltam lemegyek hozzá a konyhába. Mikor beléptem épp háttal állt nekem mert, elmosta a tányérját. Én meg csak ott álltam az ajtóban és néztem. Olyan gyönyörű. És kedves. Bízom benne. Azt hiszem, szeretem.

-Mióta állsz ott?-zökkentett ki a gondolataimból.

-Most jöttem le. Hogyhogy elmostad a tányérod? Van mosogatógép.-mutattam a masinára ami be volt építve a konyhaszekrénybe.

-Erre lettem tanítva 12 éves korom óta.

-Azta. Azt hittem, a lányok nagyrészét az nem érdekli, hogy mit tanítanak neki.-gondoltam.

-A nagy részét nem is. De én nem olyan vagyok mint, mások.-ebben igaza volt.

Ő más. Különleges.

-Elmegyek sétálni.-jelentette ki.

-Mehetek veled?-érdeklődtem.

-Persze.-válaszolta kicsit elpirulva.

*Tami szemszöge*

Voltam vele sétálni. Vagyis egyedül szerettem volna menni, de ha már felhozta, hogy jön velem ki az aki nemet mondana neki? Senki. Na ez az. Sokat szórakoztunk, beszélgettünk. 3 körül indultunk és fél hétkor már "otthon" voltunk. Visszafelé bementünk az utcában lévő Coop-ba, vettünk csokit, pékárut meg visszavettem neki a sajtot.

-Vacsira rendelek pizzát.-jelentettem ki.-Melyik a kedvenced?

-4 sajtos. De legalább a sajátomat hadd fizessem.-majdnem könyörgött.

-Csak ha elöbb odaérsz majd az ajtóhoz. 32cm-es elég?

-Persze.-ezzel felhívtam egy pizzázót.

Neki megrendeltem a kért fajtát, magamnak pedig a tengergyümölcseist. Azt az infót adták, hogy legfeljebb 45 perc és itt a vacsi.

-Nézünk TV-t míg kihozzák a pizzát?-vetettem fel az ötletet.

-Aha.-ezzel be is kapcsolta a televíziót.-Szereted az Agymenőket?-váltogatta a csatornákat. 

-Imádom. Halálra tudom magam röhögni rajtuk.

-Le van töltve nekem az első két évad. Nézzük úgy?

-Igeeeeen.-visítottam.

Hamar beindította a DVD-t. Majdnem vége volt az első résznek mikor csöngettek. Direkt oda volt készítve mellém a tárcám. Felkaptam és rohantam az ajtóhoz de Bazsi hamarabb kapcsolt, így ő ért oda elöbb. Francba, kifizette az enyémet is. Most megharagudtam rá.

-Hol a blokk?-kérdeztem idegesen.

-Nem vettem el.-mondta félig nevetve.

-Miért nem hagytad, hogy kifizessem?-váltottam szomorúba.

-Mert tudom, hogy kell majd neked a pénz Fro.-ba. Meg amugy is bevásároltál ma.

-De ajj... Nem akarom felélni a pénzed. Nem azért vagyok itt. Itt se lennék ha anyám nem csapja ki a balhét. Sajnálom..-ezzel felrohantam a szobába és bezártam volna az ajtót ha lett volna hozzá kulcs. De nem volt így csak leültem az ajtó elé.

-Tami, nyisd ki az ajtót.-koppogott Dzsudzsák, de nem válaszoltam neki.-Kérlek, ne haragudj. Engedj be.-kérlelt. 

Olyan hangja volt mintha majdnem sírna. Elültem az ajtó elöl a falhoz, erre benyitott. És tényleg könnyes volt a szeme.

-Kérlek ne haragudj... Nem tudtam, hogy ilyen szarul fog kijönni ha kifizetem a tiéd is. Csak jót akartam... Sajnálom-ült le mellém a földre majd megölelt.

-Nem gond, csak anyámtól még fiatalabb koromban is megkaptam, hogy ő tart el. Tudom, te nem ő vagy, csak akkor megfogadtam, hogy nem nagyon fogom hagyni, hogy helyettem fizessenek bármit is.-meséltem.

-Vedd, hogy ez ajándék. Oké?

-Oké.-adtam be a derekam.-Na de akkor menjünk enni. Éhes vagyok.

-Menjünk.-engedett el. 

Míg faltuk a vacsorát, folytattuk a sorozatot amit elkezdtünk. Fél kilenckor kijelentettem, hogy megyek fürdeni. Összeszedtem a pizsim ami egy Ramoneses újjatlanból és egy fehér rövidgatyából állt. Ez oké volt de törölközőt nem hoztam. 

-Balázs! Törölközőt hol találok?-üvöltöttem le.

Fél perc alatt fent is volt és a harmadik szobából hozott nekem egy kék törcsit. 

-Köszi!-mondtam majd a cuccaimat megfogva elindultam fürdeni.

Hamar kész is voltam és még várt rám az ágynemű felhúzás. De ahogy beléptem a szobába láttam, hogy az ágy szépen meg van vetve.

-Bazsi, fürdesz?-kiáltottam el magam.

-Nem, már végeztem. Baj van?-jött be a szobába egy szál boxerben, gondolom ez a pizsomája.

-Te húztad fel az ágyneműt?-érdeklődtem kis fáziskéséssel.

-Ki más?-nevetett.-Baj?

-Dehogyis. Köszönöm!-öleltem meg.

-Ugyan, nincs mit!

-Ha nem haragszol most lefeküdnék aludni. Eléggé elfársztott ez a mai nap. Jó éjt!-köszöntem el.

-Jó éjt!-adott egy puszit a fejemre.

Miután kiment nem sok kellett, hogy elnyomjom az álom. Szörnyű dolgot álmodtam...