Második rész

Sziasztook!
Itt is lennék a második résszel. Csak, hogy nehogy összekeveredjetek, az elején mikor Balázs szemszögéből van, akkor éppen utaznak. Ha jónak találjátok, kommenteljetek! Jó olvasást! 😃

*Dzsudzsák Balázs szemszöge*

Mikor beszálltunk az autóba, vártam egy kicsit aztán faggatózni kezdtem.
-Hová megyünk? A többiek miért nem jönnek?
-Házibuliba megyünk. És te vagy egy lánynak a kedvenc focistája, és az ő szülinapjára megyünk.-fejezte be.
-Szülinapra?-döbbentem le.
-Igen oda.-felelte.
-De oda nem kellene ajándékot vinni?-érdeklődtem.
-Te leszel az. De ha gondolod megállhatunk a következő boltnál egy bonbonért.
-Oké, akkor álljunk majd meg. Ott!-mutattam egy Tesco áruházra.
Miután Storck leparkolt, bementünk és hamar rátaláltam a csokoládé sorra. Csak álltam vagy 5 percet a polcok előtt mert, nem ismertem a lányt és fogalmam sem volt milyen bonbont szeret. Így hát lekaptam valamilyen kókuszosat és elindultam a pénztárhoz. Miután kifizettem, indultam vissza az autóhoz. Lassan 5 óra.
-Mennyi idő még mire odaérünk?-néztem az edzőmre.
-Kb. 20 perc.-ezzel újra úton voltunk.
-A nevét elmondod a lánynak?-kérdeztem.
-Füredi Tamara.
-Ő fog velünk utazni Franciába?
-Igen.
-Akkor miért nem köszönthetnénk fel akkor az egész csapattal?-kezdtem "hisztizni".
-Az egy hónap múlva van ember! És a nevelőapukájával beszéltem. Mesélte, hogy milyen élete volt a lánynak. És milyen van. Megérdemel egy emlékezetes születésnapot.
-Miért milyen élete volt?
-Ha kedves leszel hozzá, biztosan megosztja veled. Ajánlom, hogy kedves legyél!-nézett egy pillanatra rám szigorúan.
-Oké.-sóhajtottam.
-Hogy van magyarul az, hogy Boldog Szülinapot?-kérdezte Storck (németül).
-Boldog szülinapot.-mondtam.
-Segíts begyakorolni. Magyarul akarom neki mondani.
-Öhmm, hát oké.-röhögtem
Az út további része a gyakorlással telt. Csak akkor maradt csendben mikor leparkoltunk a ház elött.
-Akkor menjünk.-sóhajtottam majd kézbe véve a csokit, elindultunk fel.

*Tamara szemszöge*

-Öhm... Szép estét! Kit keresnek?-tettem fel a kérdést Dzsudzsák Balázsnak és Bernd Storcknak (!!!!!!!!!!!!😮😮😮) németül is.
-Füredi Tamarát.-válaszolta a vezetőedző.
-Én lennék az.
-Ez esetben-kezdte Storck németül- Boldog Szülinapot!-mondták egyszerre, mind a ketten magyarul.
-Köszönöm! Jöjjenek be!-intettem nekik.
-Tegeződhetnénk?-tette fel a kérdést Balázs.
-Persze.
-Tessék, szülinapi ajándék.-nyújtott át nekem egy csomag kókuszos bonbont.
-Köszi, ez a kedvencem! Szabad?-tártam szét a karom.
-Persze!-majd megölelt.
JÉZUSOM! DZSUDZSÁK BALÁZS MEGÖLELT! EZ ÉLETEM LEGJOBB SZÜLINAPJA!
-Gyere, adok tortát! Bernd,-szólaltam meg már németül-jöjjön, adok önnek is tortát!
A jog szak előnye: több nyelven is tudni kell. Mikor odaértünk az asztalhoz mindkettőjüknek vágtam egy szelet tortát és odaadtam neki.
-Köszi!-mondták egyszerre, különböző nyelven.
-Nincs mit!-válaszoltam elöször magyarul, majd németül.
-Hogy hogy itt vagytok?-érdeklődtem Balázstól.
-Storck ma edzés után bejelentette, idézem: ,,Csípd ki magad 3-ra. Megyek érted." Csak idefelé mondta meg, hogy idejövünk. Azt mondta megérdemelsz egy emlékezetes szülinapot.-magyarázta.
-Fogalman sincs miért érdemelhetnék meg egy ilyen nagyszerű szülinapot, hogy itt van a magyar válogatott szövetségi kapitánya. És a világ legjobb focistája. Azaz te.
-Nem is vagyok az. Még a csapatból is vannak jobbak nálam. Régebben volt olyan időszak mikor majdnem abbahagytam a futballt.
-Hogyhogy? Már ha szabad megkérdeznem.-érdeklődtem
-Hosszú és elég lelkis story. Biztos tudni akarod?
-Aham.
-Egy feltétellel. Ha utána elmeséled, hogy milyen volt az eddigi életed.- erre elhúztam a szám, de nem nézem ki belőle, hogy mindent világgá kürtölne.
-Oké.-adtan be a derekam.-De inkább menjünk ki az udvarra és ott beszélgessünk. Ott kicsit csendesebb.-ezzel elindultunk kifelé. Még az ajtóból szóltam Fanninak, (mivel ő volt a legközelebb) hogy szóljon anyuéknak, hogy kimegyünk az udvarra Balázzsal és várjanak meg minket a pezsgővel. 
-Na hajrá.-bíztattam, hogy kezdjen bele.
-Két éve volt. Azaz 22 voltam mikor anyáékkal elmentünk nyaralni Horvátországba. Autóval mentünk és jöttünk. Hazafelé belénk jött valami őrült, anyuék ott meghaltak, engem pedig épphogy megmentettek. Sok hegem van, de alig páran veszik észre. Na de ugyebár apu edzett engem nagyon sokat. És mivel ő nem volt, így abba akartam hagyni. Sokan bíztattak, hogy ne tegyem és tudtam, hogy apa is ezt mondaná. Így folytattam ezt a sportot. Hát ez lett belőle.-mosolyodott el.
-Részvétem a szüleid miatt. És gratula a sikereidhez!-reagáltam a történetére.
-Te jössz!
-10 éves voltam mikor a szüleim elváltak mert, Apám megcsalta anyut. Ezzel megutáltatta magát. A nővérem vele maradt, és én meg Lara édesanyánk pártját fogtuk. 12 voltam mikor Pestre költöztünk. Laktunk itt fél évet utána Zsolti, a nevelőapukám kirakott minket mert, összevesztek anyával. Ezért vissza kellett mennünk Miskolcra. 3 hónap alatt valahogyan anyáék megbékéltek egymással ezért jöhettünk vissza. Az életemben volt olyan szakasz mikor depressziós voltam. Vagtostam magam. Itt vannak a hegek, nézd!-mutattam a karom belső oldalát- Apám mai napig tartozik gyerektartással de nem fizet. Ezért mentem jogra. Hogy olyan embereket csukathassak le mint ő. Nagyjából ennyi lenne.-fejeztem be kicsit könnyes szemmel mert elég érzékeny téma...
-Sajnálom.. Ha már akkor ismertelek volna akkor nem hiszem, hogy ez történt volna..-erre felnéztem rá-Te sírsz? Jajj gyere ide! Azt hittem nem leszel ilyen szomorú ettől a témától... Sajnálom.. És pont a szülinapodon szúrom el a kedved.
-Nem szúrtad el nyugi. És én sem tudtam, hogy ilyen rosszul fog kijönni. És akkor is ez a legjobb szülinapom.-töröltem meg az arcom és egy mosolyt eröltettem magamra.-Na menjünk be nehogy a többiek rosszat higyjenek!-ezzel elindultunk befelé.
Mikor beléptünk rögtön azt hallottam, hogy "Pezsgőbontáás".
Mielött beleittunk volna megszólalt mellettem Balázs.
-Tamarára, hogy boldog szülinapja legyen!-emelte poharát.
Migittam a pezsgőt, majd letettem az asztalra a poharat és megkerestem Fannit. Vagyis kerestem volna de nem találtam, így hát leültem a kanapéra. Összegeztem a mai napom. Fantasztikus volt. És, hogy Balázs milyen jófej! És élőben még helyesebb! 
-Miért van egyedül a szülinapos?-zökkentett ki a gondolataimból Zsolti.
-Nem találtam Fannit és inkább leültem ide gondolkodni.
-Örülsz a "díszvendégnek"?
-Te hívtad meg? Úristen, köszönöm!-pattantam fel és öleltem meg.
-Na hagyj nekem egy kis levegőt.-hámozott le magáról.
-Jó, jó. Na most megyek iszok valamit.-indultam a konyhapult felé.
Meglepetésként ért, hogy pont Dzsudzsák is ott volt. És pont kólát töltött amit én is inni szeretnék. Így beálltam mellé.
-Mizu?-kérdezte.
-A kólára várok.
-Tessék!-nyújtotta át és elkezdte inni a sajátját.
-Köszi.-és elkezdtem magamnak is tölteni egy pohárba.
-Meddig van a buli?-érdeklődött
-Éjfél körülig. Miért?
-23:38 van.
-Mivan? Viccelsz.-hitetlenkedtem.
-Tessék, nézd meg.-mutatta a telefonja a kijelzőjét. 
És tényleg annyi volt az idő.
-Buligyilkos leszek.-mondtam röhögtem majd felálltam a székre.-Emberek! Lassan éjfél és holnapig szeretnék aludni mert sok dolgom lesz. Légyszi, kezdjetek hazaszállingózni. Köszi!-fejeztem be.
-Bejelölhetlek Facebookon?-dobta fel az ötletet váratlanul Balázs.
-Egy feltétellel. Elmondod, hogy hogyan szoktak becézni.
-Bazsi, Dzsudzsi.
-Köszi. Jelölhetsz.-adtam meg az infót.
Ekkor körbenéztem és épp most ment ki Márk, Fanni barátja egy másik lánnyal. Ez most, hogy is van? Na majd holnap dumálok Fannival.
-Asszem mi is megyünk.-szólt Bazsi.
-Kikísérlek.-vágtam rá nem is tudom miért.
-Oké.-mosolygott.
Hamar odaértünk az ajtóhoz (sajnos).
-Akkor szia.-köszöntem el és már indultam is volna ha nem húz vissza.
-Én is elköszönnék.-nézett rám.-Holnap beszélünk. Aludj jól, szia!-ölelt meg.
Olyan meleg az ölelése. Olyan jó meleg. Elengedett mert indult lefelé. Pedig öleltem volna még. Nem! Nem lehet! Ma ismertem meg! Nem zúghatok bele! Vagy mégis?

Ennyi lett volna a mai rész. Elnézést kérek, hogy 2 fajta betűstílus van. Fogalmam nincs hogyan állítódott át. És a színért is bocsánat, a kövi már jó lesz! Lehet lesz holnap is újabb rész. Köszönöm ha elolvastad!
Puszi,Anna