Harmadik rész

Sziasztok!
Itt is lenne a következő rész. Remélem ezt nem szúrom el úgy mint, az előzőt. Ebben a részben kicsit előrébb ugrunk. Azaz nem a következő napot írom le. Jó olvasást!😃

Szeptember 17, vasárnap

Két hét telt el azóta, hogy megismertem Dzsudzsák Balázst. Azóta majdnem minden nap beszéltünk Facebookon, volt mikor suli után ott várt a kapuban, vagy épp elhívott az edzésükre. Sokat megtudtunk egymásról. Legalábbis én róla. Nagyon jól kijövünk, mondhatom, hogy egyik legjobb haverom.
-Tami! Le kéne szaladnod a boltba hagymáért a kajához!-szakítja félbe a gondolatmenetem anya.
-Oké! Mingyárt indulok!-ezzel el is kezdtem készülődni. Mivel az otthoni ruhámban is simán lemegyek a boltba, így csak kifésültem a hajam majd lófarokba fogtam.
-Elmentem!-kiáltottam az ajtóból.
Tudtam, hogy anyának a pacalhoz kell a hagyma amit mellesleg utálok. Vettem hagymát a Sparba majd siettem haza. Mikor beléptem a lakásba megcsapott anya kajájának a szaga. Nem, nem illata hanem szaga volt. 
-Tessék anya, itt a hagyma. És a pacal ilyen büdös?-kérdeztem
-Igen, de nem büdös.-válaszolta unottan. Összetalálkoztam Larával és ő is azt mondta, hogy büdös. Én meg igazat adtam neki. Fél perc múlva csapkodást hallottam a konyhából. 
-Mi a baj?-érdeklődtem.
-MIÓTA HAZAJÖTTÉL, 3X HALLOTTAM, HOGY BÜDÖS A KAJÁM! GONDOLHATOD ÍGY MENNYIRE LESZ KEDVEM ENNI BELŐLE! MÁR VAGY FÉL ÉVE NEM ETTEM ILYET, DE NEKTEK EL KELL SZÚRNI! LEGJOBB LENNE HA ITT SE LENNÉL!-üvöltött le anyám.
-Tényleg? Akkor megyek is.-indultam a szobámba összedobálni magamnak cuccokat.
Közbe felhívtam Fannit, vagyis akartam de nem vette fel. Biztos Márkkal volt. A második legjobb barátom pedig Balázs. Hát megpróbáltam őt is. Második csengésre fel is vette.
-Szia! Mizu?-szólt bele a vonalba.
-Szia! Lenne egy óriási kérésem.-szipogtam a vonalba.
-Úristen, mi a baj?
-Majd elmesélem. De nem tudnál pár napra befogadni? Nem sok csak pár nap ígérem!-mondtam már zokogva.
-Persze, gyere nyugodtan! Számíthatsz rám! Eléd megyek kocsival a házatokhoz! Indulok is. Kitartást!-majd bontotta a vonalat.
Szerencsére volt egy nagy kézitáskám amit a Franciai utazásra vettem, de most kellet. Telepakoltam a szükséges holmikkal, és indultam is kifelé. Mikor ajtón kívül voltam kitört belőlem minden. Alig láttam a könnyektől, de szerencsére hamar kint voltam. Pont ekkor parkolt le Bazsi kocsija a ház elött, majd pattant is ki belőle.
-Jézusom, Tami mi a baj?-zárt karjaiba azonnal.
-Eh-löhöbb meh-henj-jühünk eh-el ihn-nen!-sírtam.
-Gyere!-vezetett a kocsihoz.
Gyorsan bedobta a hátsóülésre a cuccom, bepattant a kormányhoz én meg mellé és indultunk is. Előkaptam az oldaltáskámból a vizem és ittam, hogy normálisan tudjak beszélni.
-Elmondod mi a baj?-nézett rám aggódva egy pillanatra Dzsudzsi.
-Anyám balhézott és azt mondta, az lenne a legjobb ha ott se lennék. Hát most nem leszek ott. Persze ha komolyan segítesz rajtam.
-Számíthatsz rám. Addig maradsz míg szeretnél. Erre valók a barátok.
-Köszönöm.-mondtam hálásan.
-Ugyan mit?
-Mindent. Kezdve ott, hogy eljöttél a szülinapomra 2 héttel ezelött. És onnantól mindent.
-Ugyan. Semmiség.-ezzel egyidőben leparkolt a háza elé amitől majdnem hátast dobtam.
-Gyönyörű ez a ház. És nagy.-néztem a két emeletes világoskék, erkélyes házra.
-Kövess, megmutatom belülről.-indult a csomagommal, én pedig követtem.

Ezer bocsánat, hogy csak ilyen rövid lett ez a rész, holnap hosszút hozok!