Hatodik rész

Sziasztook!
Elöször is tisztáznám, hogy amit írok, annak elég nagy része a képzeletem szüleménye. A szereplők korán is változtatok meg ilyenek. Szóval például az sem igaz, hogy Dzsudzsi 24éves. Na de itt a rész, jó olvasást! Ha elnyerte a tetszéseteket, hagyjatok magatok után nyomot! Előre is köszönöm!

 Október 5, Hétfő
Az utazás napja. Már 5-kor felébredtem pedig csak 6-kor kellett volna. Addig lezuhanyoztam, megreggeliztem és olvastam a szobámban. Már lassan negyed hét de még semmi mozgolódást nem hallottam kintről, ezért körülnéztem a lakásban. Láttam, hogy a fürdője nyitva van, a konyhában nem találtam ezért maradt a szoba. Hangosan kopogtam, hogy hátha ébren van. Mivel nem reagált rá, így benyitottam. Jól sejtettem, még aludt. És a takaró csak az alsó "felét" takarta. Néztem volna őt egy ideig, de azt kellett tennem amiért eredetileg bejöttem.
-Bazsii! Ébresztőőő!-szólaltam meg ott az ágya mellett kicsit erőteljesebb hangon.-Ma utazuunk!
-Mennyi az idő?-érdeklődött.
-Annyi, hogy maradt 30 perced elkészülni az induláshoz.
-Uuhh basszus!-ült fel az ágyán.
-Amugy jó reggelt!-röhögtem ki.-Az ébresztőm miatt gondolom milyen jó.
-Neked is jóreggelt. Amugy anya régen úgy keltett, hogy elkezdett rázogatni. Szóval erre csoda, hogy felkeltem. És köszi, hogy gondoltál rám és nem hagytál elaludni.
-Csapatkapitány vagy, nem maradhatsz le a meccsről.
-Igaz. De most megyek, lezuhanyzok, leviszem a bőröndöm és reggelizek. Addig vidd le te is a tiéd.
-Oké.-indultam ki a szobából.
Gyorsan levittem a táskám és csináltam gyorsan melegszendvicset Bazsinak. Írtam neki egy papírt mellé, hogy elszaladok a boltba mert, elfelejtettem az útra rágcsálnivalót venni és sietek haza. 10 perc alatt meg is jártam. Mikor hazaértem már be is fejezte az étkezést.
-Időben hazaértél. Van még 5 perc míg jönnek értünk. Addig mit csinálsz?-kérdezte.
-Írok anyának, Fanninak és Zsaninak, hogy már csak Franciából jelentezek.-vettem elő a telóm.
Két hét alatt nagyjából rendbetettük anyával a dolgokat de nem fogok oda visszaköltözni. Zsani pedig ugyanolyan jó barátnőm mint, Fanni csak sajna ő nem itt lakik mert, elköltöztek. 
-Kész. Hogy állunk?
-Elvileg mingyárt itt vannak szóval menjünk ki a ház elé.
-Mingyárt, csak felszaladok megnézni, hogy nem hagyok-e itt valamit.-indultam futva a szobámhoz.
Mikor beléptem, összeszorult egy kicsit a szivem mert, tudom, hogy most vagyok itt utoljára. Ha visszajövünk már a koliba kell mennem. Amugy se hiszem, hogy Dzsudzsi eltudna még viselni. Körbenéztem és még jó, hogy feljöttem mert itt maradt volna a kedvenc könyvem meg a töltöm. Felkaptam és rohantam le eltenni őket.
-Na mit hagytál majdnem itt?-nézett rám félig felhúzott szemöldökkel Balázs.
-Töltő és kedvenc könyv.-húztam be nehezen a zippzárt.
-Ahhhaaa. Na menjünk mert, már ott áll Storck az autó mellett.-ezzel felkaptuk a táskát és indultunk ki a házból.
Hamar kint voltunk a reptéren. Míg a vezetőedző egyeztetett addig lőttem egy csoport selfiet amin Dzsudzsi, Gera, Böde, Nagy Ádám és Kleinheisler szerepelt velem együtt. Utána felszálltunk a gépre és előzetes megbeszélés alapján én Dzsudzsák és Kleinheisler között ültem mivel ugyebár egymás mellett nem kettő hanem három ülés volt. 
-Na srácok, én most alszok. Keltsetek fel ha nem ébrednék fel mikor ott vagyunk.-ezzel lehunytam a szemem, majd rögtön be is aludtam.
*Az álom*
A meccsen a 36. percben vagyunk, valamelyik magyar focista viszi a labdát a kapu felé. Nem látom az arcát. Rohan felé egy francia védő és szó szerint letarolja. Fellöki miközben belerúg a lábába. A válogatott egyik tagja kiterülve a földön, rohannak oda az orvosok ápolni. Hordágyon viszik el. Utánunk indulok de a tömegben nehéz előrébb jutni. Annyira ideges leszek, hogy összecsuklik alattam mindkét lábam és összeesek.
-Úristen!-ébredtem fel és rögtön az elöttemlévő ülés hátuljához hajtottam a fejem.-Bocsi!-szóltam előre Bödének.
-Mi történt?-hajolt előre hozzám egyszerre mind két fiú akik mellettem foglaltak helyet.
-Megint egy szar álom.
-Mi volt az?-érdeklődött Laci.
-A meccs 36. percében valamelyikőtök rohant a labdával az ellenfél kapuja felé és úgy letarolták, hogy hordágyon kellett elvinni.-meséltem.
-Csak az ne legyen.-dőlt hátra a vörös.
-Hát ne.-követtem én is a példáját.-Amugy mikor érünk oda?
-Kb. 10 perc..-adott választ Balázs.
-Na emberek.-szólalt meg Storck természetesen németül amit reflex szerűen fordítottam.- Lassan odaérünk. Elöször szobakiosztás aztán egy kis pihi. Majd 5-től 8-ig edzés. Holnap délután 1-ig szabadok vagytok, fél 2-kor indulunk bemelegíteni egészen a meccs kezdetéig azaz 5-ig. Készüljetek, pihenjetek, hisz tudjátok, hogy a franciák nem gyengék.-ezzel visszaült a helyére.
-Az edzésre meg a bemelegítésre menjek?-fordultam Bazsihoz.
-Örülnék neki, de csak akkor gyere, ha van kedved hozzá.-mosolygott rám nagyon aranyosan.
-Szívesen elmegyek.
Addig beszélgettünk míg le nem szálltunk. Utána hamar ott voltunk a szállodánál. Mivel Storck tudja, hogy az utóbbi két hétben a szőkeséggel laktam, ezért egy szobába tett minket. Elöször azt hittem, hogy 2 ágyas szoba. Majd ahogy beléptünk, leesett, hogy egy franciaágy van 2 személyre.
-Stoppolom a bal oldalt!-jelentettem ki.
-Oké.-reagálta le a szobatársam.-Mit tervezel 5-ig?-érdeklődött.
-Megyek sétálni. Párizs gyönyörű hely ahogy hallottam.
-Elkísérlek, ha lehet.
-Persze, gyere. Legalább ha elveszek, nem egyedül veszek el.-röhögtem. 3-kor indultunk és az első megállónk egy kajálda volt. Angolul beszéltünk mert, franciául nem tudtunk. Ezután sétálgattunk, megnéztük az Eiffel-tornyot is. Már 4:35-kor a szállodába voltunk mert neki még külön kellett pakolni az edzőcuccát. 4:50-kor indultunk Storckkal a pálya felé. Míg ők kivonultak addig én, Laci barátnője Gabi, Szalai barátnője Rita és Böde barátnője Zita leültünk a lelátóra. Jó fej lányok, az egész edzést végig beszélgettük. Fél kilencre értünk vissza a szállodába. Mivel minden szobához volt külön fürdő, ezért még visszafele úton megbeszéltem Balázzsal, hogy gyorsan elmegyek én aztán ő annyit lehet bent amennyit akar. Nem volt meglepő, hogy hamar kész volt, gondolom hulla fáradt. 
-Nagyon ki vagy merülve?-kérdeztem.
-Eléggé. Te?
-Kicsit. Aludjunk.-vetettem fel az ötletet.
-Oké. Jó éjt!-oltotta le a villanyt majd lefeküdt mellém.
-Jó éjt, aludj jól!-mondtam felé fordulva.
-Az csak így lehetséges.-húzott oda magához majd megölelt.-Remélem nem baj.
-Dehogy. Na jó éjt.-hunytam le a szemem nagyon boldogan.