Hetedik rész

Sziasztok!
Itt is lenne a hetedik rész. És sajnálattal kell közölnöm, hogy lehet ritkábban lesznek majd részek, családi probléma miatt. És egy kérdéssel fordulok hozzátok. A hatodik résznél, kommentben kérdezte az egyik olvasóm, hogy ha Bazsi és Tami összejönnek mi lesz a közös nevük Tazsi vagy Bami. A többiek véleményét kérném, hogy legyen-e valamelyik vagy ne legyen. Komiba írjátok meg, illetve azt is ha tetszett a rész. Jó olvasást!😃

Reggel ugyanúgy keltem mint, ahogy lefeküdtem aludni. Bazsi karjaiban. Mikor felébredtem ő még aludt. Mikor fel szerettem volna kelni mellőle, hogy megnézzem mennyi az idő, még erősebben szorított magához. Mivel majd' megfulladtam ezért fel kellett ébresztenem. Pedig olyan édes mikor alszik!
-Jóreggelt! Fel kéne kelned mielött megfojtasz!-kezdtem bökdösni az orrát.
-Jó reggelt! Bocsi!-engedett el  kómásan. 
-Lassan fél kilenc, szóval szerintem kelni kéne.-szóltam.
-De én még úúúgy aludnék.-nyöszörgött. 
-Akkor aludj, én megyek. Azaz miután felöltöztem és lezuhanyoztam.-indultam a fürdő felé tiszta ruhával a kezemben.
Hamar végeztem, de mikor kerestem a törölközőm, nem találtam.
-Baszki!-káromkodtam el magam.
-Baj van? Megint összetörted magad?-hallottam meg kintről Dzsudzsi hangját.
-Te nem alszol?-mondtam egy pár oktávval magasabb hangon mint kellett volna.
-Nem. Na mi a baj?
-Nem figyeltem rendesen és kint hagytam a törölközőm. Most állhatok itt, várva arra, hogy megszáradjak.
-Állj be a zuhanyfülkébe, húzd el azt a homályosító ajtót és beviszem a törölköződet.
Rögtön tettem amit mondott. Hallottam is az ajtó kinyitódását majd becsukódását.
-Már kint vagyok.-ezzel kiléptem a zuhanyfülkéből. 
Gyorsan megtörölköztem, felöltöztem és kész is voltam. Ma nem teszek fel sminket mert piros-fehér-zöld lesz a meccsre az egész fejem. Mikor kiléptem, Balázs épp az bámult ki az ablakon. Ledobtam az ágyra a cuccom, odamentem hozzá és megöleltem. 
-Köszönöm!-mondtam.
-Nincs mit!-mosolygott rám.
-Na nem fekszel vissza aludni? Nem sokára megyek a városba és nem foglak zavarni! Egészen délig nem tervezek visszajönni.
-Már nem akarok aludni. Meg amugy is jólesne egy séta a meccs elött. Persze csak olyannal aki megért. Szóval megyek veled.-jelentette ki.
-És ha nem akarom, hogy velem gyere?-húztam az agyát.
-Akkor... Akkor majd nem megyek veled.-mondta szomorúbb arckifejezéssel.
-Nyugi van! Csak húztam az agyad! Örülök ha jössz, mert szeretek veled beszélgetni.
Most olyat tett amire nem számítottam. Hanyatt lökött az ágyon és elkezdett csikizni. 
-Neehheee! Hagyd abba kérleek!-mondtam nagy nehezen.
-Akkor ha nem húzod többet az agyam.-mondta határozottan.
-Oké. Legyen.-adtam be a derekam, mire abbahagyta.
Pedig szeretem húzni az emberek agyát.
-Na öltözz! Szeretnék eljutni a városba mielött elindulunk az edzésetekre.
-Oké oké.-indult el a fürdőbe tiszta ruhával és törölközövel.
Míg összeszedte magát, addig rendbe tettem az ágyat, előkotortam az arcfestéket, a pólót és a hajszínező sprayket délutánra. Eszembe jutott, hogy hallottam olyanról, hogy van ilyen VIP-es cucc amit a csapat barátai ismerősei kaphatnak. De valamelyik játékosnak kell kérni. Na majd beszélek erről a szőkeséggel. Miután mindent elrendeztem, leültem az ágyra és csak úgy bambultam ki a fejemből. Egy dal ment a fejemben. Az All Time Low-tól a Time Bomb. Egyik kedvenc számom.
-Na mingyárt indulhatunk, csak cipőt veszek.-lépett ki a fürdőből Balázs.
Felkaptam a táskám és az ajtónál vártam meg míg elkészül. Addig pedig csak néztem. Őt. Azt hiszem minden nap újra s újra belészeretek.
-Na goooo!-nyitotta ki az ajtót. 
Volt 2 és fél óránk. Elöször elmentünk kajálni valamit, utána randnom üzletekbe mentünk be. Az egyikbe vettem magamnak egy újjabb karkötőt a gyűjteményembe. Lassan az egész alkarom tele lesz velük. Fél 12-kor elindultunk a szálloda felé, útközben megálltunk vettünk ebédet. Pontban délkor léptünk be a szobánk ajtaján. Kinyitottam az ablakot, letettem a táskámat és elővettem az ennivalóm. 
-Jóétvágyat!-ültem le törökülésbe az ágyra.
-Neked is!-követte a példámat Bazsi.
Mivel csöndben szoktunk enni, ezért gondolkodtam. Szuper volt a mai délelött. Végigbeszélgettük azt az időt, míg nem voltunk itthon. Mondta, hogy akármilyen csapatkapitány, minden meccs elött stresszel. Nem mondtam neki, hogy ne hiszen ez természetes. Csak annyit válaszoltam neki erre, hogy felesleges. Mivel tegnap nem volt kedvem fotózkodni az Eiffel-toronynál, így ma került rá sor. Mert ha már itt vagyok, akkor ezt ki nem hagyhatom. Miután végeztünk a kajával, mindketten telefonoztunk. Egykor rossz előérzetem támadt. Erről nem szóltam senkinek. 13:20-kor bedobáltam a táskámba a már reggel előkészített kellékeket (a pólót gyorsan átvettem) és indultunk lefelé. Lent már ott volt Böde, Zita, Ádám, K. Laci, Gabi és Király.
-Lányok, gyertek légyszi!-szóltam oda Zitának és Gabinak.-Kérnék tőletek egy szivességet. Van nálam arcfesték a nemzeti színeinkben és hajszínező is. Míg a fiúk edzenek, tudnátok nekem segíteni abban, hogy kifestetek meg befújjátok a hajam? Ami marad az pedig a tiétek.
-Segítünk!-vágták rá egyszerre.
-Örök hála!-mosolyogtam rájuk.
Nagyon jól kijövük velük. Ritával is.
-Semmiség!-kacsintottak rám, majd visszamentek a fiúkhoz, én pedig leültem egy padra.
Lassan mindenki megjött a megbeszélt helyre. Odafelé Ádámmal, Királlyal, Gerával és Balázzsal dumálgattam. Mikor odaértünk a lányok és a fiúk különváltak pont mint, tegnap.
Leültünk az első sorba és Ritának elmondtuk, hogy itt kéne maradnia míg mi lelépünk kimázolni engem. Azzal a feltétellel maradt, hogy hagyunk neki arcfestéket. Beleegyeztünk. 3 körül kezdtek beszállingózni az emberek. Mi 4:35-kor léptünk le hárman. A lányok 10 perc alatt készen lettek velem. Én csináltam mindkettőjük arcára magyar zászlót és Ritának is maradt. A hajába csak Gabi kért sprayt. 4:50-kor rohantunk vissza a helyünkre és a barátnőnk is kapott zászlót az arcára. Mikor a fiúk felénk néztek, volt akinek tátva maradt a szája és volt aki nemes egyszerűséggel kiröhögött minket. 5:00-kor el is kezdődött a meccs. Mind a négyünknek volt VIP-kártyája és akkor mentünk le amikor akartunk. Félidőben ott voltunk a fiúkkal, bíztattuk őket. Eddig 0-0 volt az állás. A következő 45 perc elég izgalmas volt. Az 50. percben Szalai rúgott gólt. A 63. percben Dzsudzsák indult meg a labdával az ellenfél kapuja felé. Jött a francia védő és majdnem pontosan úgy tarolta őt le mint az álmomban. Itt majdnem szívinfartust kaptam.
-Úristen!-rohantam le a csapathoz, de sajnos a pályára nem mehettem fel hozzá. Hála Istennek lábra tudott állni. A két orvos kisegítette és helyette Lang ment fel, a csapatkapitányi karszalagot pedig Gerának adta át. Így ő rúgta a 11-est ami betalált. Amint Bazsi és az orvosok odaértek, rögtön odamentem hozzá.
-Úristen.. Hogy vagy?-kérdeztem remegő hangon.
-Kib*szottul fáj a lábam. Lehet bemegyek az öltözőbe a meccs végéig. Ezt már úgyse hozzák fel.-vonta meg a vállát.
-Bekísérlek!-vágtam rá.-Nem akarom, hogy nagyobb bajod legyen.
-Storck! Bemegyek az öltözőbe, mert már lekezeltek. És Tami bekísér.-szólt oda a vezetőedzőnek.
-Annyira megijedtem, mikor láttam mi történt. Azt hittem az lesz mint az álmomban. Hogy el fogsz ájulni. És amugy is rossz előérzeten volt mikor elindultunk ide.-folyt le egy könnycsepp az arcomon.
Már nem láttak minket mert, a szurkolótér alatt voltunk az öltözőnél.
-Nagyon aggódom érted.-mondtam majdnem suttogva.
-És miért?-érdeklődött.
-Mert... Majd egyszer megtudod.-zártam rövidre. 
Nem akartam elmondani, hogy szeretem.
-Tudod, Tami én is aggódnék értes ilyenkor. Meg úgy általában is azt teszem. Azért is megyek veled mindig.
-Mi-Miért aggódsz értem?
-Ezért.-ezzel megcsókolt.
Mintha áram ütött volna meg, úgy kirázott a hideg. A kezeim automatikus felkúsztak a nyakára és a hajába túrva óvatosan meghúztam pár szőke tincset, mire egy kisebbet sóhajtott. A nyelve bejutást kért a számba, amit egy kis idő után meg is adtam. Erre már nem is "pillangók repkedtek" a gyomromban hanem görcsbe állt. Levegő hiányában viszont elváltunk. Bazsi a homlokát az enyémnek támasztotta.
-Szeretlek...-suttogta.-Nem tudom tovább magamban tartani...
-Én is szeretlek... Azt hittem olyan lányra mint én, rá se néznél..
-Olyan lány nincs mégegy mint amilyen te vagy.-mondta majd mégegyszer megajándékozott egy csókkal.
-Na menj be, zuhanyozz le és kint találkozunk. Aztán vigyázz magadra!-adtam egy puszit a szájára és útjára engedtem.-Ja, és mosd le az arcod, mert olyan színű lett mint az enyém.
Mikor kiértem, felmentem Zitáékhoz.
-Hol voltál ennyi ideig?-nézett rám érdeklődve Gabi.
-Háááát...
-És miért van elkenődve az arcodon a smink?-kérdezett Rita is.
-Szóvaaal... Az van.. Hogy hát Balázs meg én.. szóval azt hiszem együtt vagyunk. Vagyis megcsókolt és azt mondta, hogy szeret.
-Úristeeen! Gratulaa!-mondták kórusban. 
Eközben épp szabadot rúgtak a franciák. És betaláltak. 2-1 az állás a mi javunkra. Ez volt a 89. percben. 2 perc ráadás lesz. Mi pedig már csak védekezünk. És vége. NYERTÜÜÜNK!! Még ünnepeltünk a stadionban kb. 15 percet aztán a fiúk elmentek öltözni és zuhanyozni. Én lesétáltam, hátha megtalálom Dzsudzsit.  És talált, süllyedt. Épp a befelé tartó srácokkal beszélt. Gondoltam megvárom. Miután mindenkivel lepacsizott meg egyebek, felém indult.
-Na csak, hogy itt vagy!-jött oda hozzám bicegve, majd megölelt és a hajamba puszilt.
-Csak megvártam míg végzel a fiúkkal.-mondtam, majd mélyen magamba szívtam a dezodorjának illatát.
-Mit csináljunk míg ezek a barmok-biccentett az öltöző felé.-végeznek? Hova menjünk?
-Kezd kiürülni a stadion. Üljünk fel és ennyi ötletem van. Vagy menjünk ki és a bejáratnál várjunk meg mindenkit.
-Második opció.-nevetett ki, majd szorosan magához húzott és ajkait az enyémre nyomta.
Miután elváltunk, úgy tettünk ahogy megbeszéltük. Kb. fél óra múlva indulhattunk vissza a szállásra. Háromnegyed kilenckor ott is voltunk. Igaz, visszafelé mindenki bement az Mekibe és vett magának kaját vacsora gyanánt. Hamar fent voltunk a szobában és ettünk.
-Fáradt vagyok.-nyöszörögte az újdonsült barátom.
-Elmegyek zuhanyozni meg megpróbálom ezt a valamit kimosni a hajamból. Addig menj, feküdj le aludni. Jóéjt!-nyomtam egy puszit az arcára majd beléptem a fürdőbe. 
Azt hittem, hogy mikor végzek, már rég szuszog az ágyon. De nem.
-Miért nem alszol?-tettem le a ruháim.
-Megszerettelek volna várni.-mondta már kómásan.
-Akkor itt vagyok, de aludj.-oltottam le a villanyt és bebújtam mellé az ágyba.
-Jóéjt! Szeretlek!-suttogta a fülembe majd átölelt.
-Neked is! És én is szeretlek!-válaszoltam majd nem sokkal rá el is nyomott az álom.