Kilencedik rész

Sziasztok madárkáim!
Itt is lenne a soron következő rész. Hát, itt a vége elég vegyes lett.. Na de itt pedig egy linket hoztam. A barátnőm most kezd bele a blogjába. Ha érdekelne titeket pillantsatok rá légyszíves!  http://a-fekete-hattyu.webnode.hu/a-blog/ A kilencedik részhez pedig jó olvasást!😃

Reggel hamar keltem mert, nem tudtam aludni. És mivel háttal voltam Dzsudzsinak, pont elértem az éjjeli szekrényen lévő telefonomat. 8:37. És volt két nem fogadott hívásom és egy üzenetem. Mind Zsanitól. Megnyitottam az üzenetem amiben ez állt: Szia Tami! Ma anyáékkal megyünk kirándulunk egyet Pesten. És ott is alszunk egy hotelben. Talizzunk már légyszi a Nyugatinál, a kedvenc boltunknál az aluljáróban mondjuk délután 3-kor. Majd válaszolj, hogy oké-e ez neked. Puszi, Zsani.
-Csak nem valami hapsival dumálgatsz szerelmem?-fordított szembe magával a macim.
-Ha a barátnőm, aki Gödöllőn lakik annak számít akkor igen. Ha nem, akkor nem.-mosolyogtam rá.
-Megnyugodtam.-csókolt meg hosszasan.
-Éhes vagyoook! Menjünk enniiii!!-húztam ki az ágyból.-Leszel olyan nagyon cuki, hogy csinálsz rántottát míg én felhívom a barátnőmet azzal kapcsolatban amit írt?-néztem rá bociszemekkel.
-Igen, leszek olyan nagyon cuki. De cserébe kérek egy puszikát-röhögött.
Eleget tettem a kérésének, majd levágtam magam a kanapéra és hívtam Zsanit.
-Szia Zsanszikám!-köszöntem bele jó kedvvel.
-Tudod, hogy utálom, ha így hívnak mert ribancos! De amugy hali! Akkor oké a tali?
-Természetesen! Figyi, elvinném bemutatni neked a barátomat és lenne egy meglepim számodra. De ez csak akkor jöhet össze, ha belemész, hogy jöhet a párom.
-Persze, szivesen megismerem. Mi a neve?-érdeklődött.
-Titok. Majd bemutatkozik ő szépen. Meg a meglepim is.-nevettem a telóba.
-A meglepi tud beszélni?-kérdezte.
-Tami, kész a reggeli!-hallottam Dzsudzsi hangját a konyhából.
-Fél perc és ott vagyok!-kiáltottam vissza.-Igen tud beszélni. De ne haragudj, nekem mennem kell. Mint hallottad a barátom már vár a reggelivel. Délután tali! Puszi!
-Már alig várom! Jóétvágyat!-ezzel bontotta a vonalat.
-Itt is vagyok!-léptem be a konyhába.
-Már hiányoztál.-húzott magához Bazsi.-Na együnk, nehogy kihűljön.
Hamar végeztünk.
-Nagy Ádám száma megvan neked?-kérdeztem már az emeleten.
-Aha. Minek kéne?
-Azzal a barátnőmmel találkozunk aki odavan Nagyért. Meglepinek szánom, hogy találkozhat vele és erről neki is tudnia kéne még így reggel. Szóval kérlek szépen hívd fel és mondd el neki a tervemet. Remélem beleegyezik. 
-Felhívom. 10 perc és itt vagyok!-puszilt a hajamba. 
-Elmegyek addig zuhanyozni!-szóltam utána.
Összekaptam pár cuccom meg a törölközőm és már indultam is. Siettem mert, kíváncsi voltam sikerül-e a tervem. Pont akkor léptem ki mikor Dzsudzsák letette a telefont. 
-Belement?-érdeklődtem parázva.
-Bele hát. Fél háromra jön ide és indulunk is mindnyájan.
-Imádlak!-ajándékoztam meg egy érzelemteljes csókkal.
-Remélem tudod, hogy én is téged.-súgta a fülembe.
Ahogy átöleltem a nyakát, láttam a karórámon, hogy lassan 11 óra.
-Lemegyünk TV-t nézni?-érdeklődtem.
-Elöbb felöltözök.
-Jó leszel így is.-húztam már magam után.-Majd mikor elkezdek készülődni, akkor felöltözöl.
-Hát oké. Mit nézzünk?
-Nem birom a horrort, de most azt akarok nézni. Mondjuk a Fűrészt. Le van töltve?
-Aha. A horrorból kész gyűjteményem van.-mosolygott.
-Szuper. Ha nappal van és itt vagy mellettem akkor nézhetjük majd őket.-ezzel elindította és leült mellém, mire én hozzá bújtam. Igaz, hogy a horrort nem birom. Elég sokszor bebújtam mögé. De egyszer csak vége lett.
-Hogy tetszett?-fordult felém.
-Ijesztő volt. Mennyi az idő?
-1 óra.
-Indulás készülődnii!! Zsani is rocker mint én és ilyenkor sokáig gondolkodom, hogy melyik pólómat vegyem fel. 
-Lányok...-forgatta meg a szemét.
Mindketten elmentünk lezuhanyozni, aztán felöltöztünk. Végül egy Andy Black-es pólót, egy fekete szaggatott nadrágot és a fekete piros koponyás bakancsomat húztam magamra. A hajamat besütöttem, lelakkoztam és átfésültem. A körmömet is áthúztam feketével és füstös sminket kentem magamra. Meg piros rúzst. Mindezt úgy, hogy Balázs nem látta. Felkaptam a nyakláncaim, karkötőim, a táskámba beledobáltam a szükséges cuccokat és indultam lefelé ahol Dzsudzsi már készen várt rám. 
-Húúú, de jól nézel ki!-üdvözölt.
-Te is.-öleltem meg.
Egy fekete farmer és egy fehér alapon feketével ábrázolt angol zászlós póló. Meg szokásosan a fekete AirMax-e. De ő amugy is mindig jól néz ki. Kopogást hallottunk.
-Nyitom!-indultam az ajtóhoz.-Szia Ádám! Köszi, hogy belementél!
-Hello! Nincs mit! A haverokért bármit.-mosolygott ránk.-Cső!-pacsizott le Dzsudzsival.
-Asszem induljunk. Már pont fél 3. Nem akarok késni.-tájékoztattam a fiúkat. 
14:50-kor indultunk le az aluljáróba. Mikor megláttam, hogy Zsani háttal áll, szóltam a sráciknak, hogy jöjjenek nyugodtan én előre megyek. Ezzel elkezdtem rohanni felé és mikor felugrottam a hátára majdnem eldőltünk.
-Sziaaaaa!-másztam le a hátáról.
-Elmebeteg!-köszöntött kedvesen majd megöleltük egymást mert, rég találkoztunk.-Na hol van a titokzatos pasid?
-Itt is lenne.-szólalt meg Dzsudzsi a hátam mögött miközben megölelt hátulról.
-Ez komoly?-nézett rám elképedve a barátnőm
-Aham. Meglepi, lépj elő!-szóltam hátra Ádinak.
-Ez komoly?-mondta pár oktávval magasabban a barátnőm mint, ahogy kellett volna.
-Igen. Na ismerkedjetek össze!-toltam egymáshoz őket. Bemutatkoztak egymásnak meg persze Bazsi is így tett Zsanival és be is mentünk a boltba.
-Csajok, itt minden olyan fekete.-címezte nekünk a mondandóját Nagy.
-Mi ezt szeretjük.-válaszoltunk egyszerre.
Vettünk magunknak ikerpulcsit és ki is léptünk mind a négyen az üzletből. 
-Hová menjünk?-érdeklődött Zsani.
-Ebédelni. Mióta letettük a telót, azóta semmit sem ettem.-válaszoltam.-Melyik kajálda?
-Tök mindegy.-mondta a barátnőm.
-Srácok?
-Burger King.-vágták rá egyszerre.
Odáig végigbeszélgettük az utat. Láttam Zsani nagyon jól kijött Ádámmal.
-Hallod, Tami. Hírem van amit el is felejtettem.-szólított meg a drágalátós BFF-em.
-Mi az?
-Ideköltöztünk.
-MI? MIKOR? EDDIG MIÉRT NEM MONDTAD? ÚRISTEN DE JÓ!-visítottam.
-Ma. Elfelejtettem. És tudom.-ölelt vissza tök higgadtan.
Beálltunk a sorba, majd mikor ott voltunk a pultnál mindenki rendelt. Fizettem volna a sajátom, de a drága barátom nem engedte. Ezt vettem észre Ádáméknál is. Zsani húzta elő a pénztárcáját, de Nagy már rendezte is neki.
-Köszi!-mondta Zsani nagyon elpirupva.
-Remélem lesz köztük valami!-súgtam oda a mellettem álló szőkének.
Leültünk, nyugodtan ebédeltünk mikor jelzett a telefonom, hogy üzenetem jött. Kikaptam a táskámból és már olvastam is. 
-Tami, SOS gyere a kórházba! A bejáratnál Lara vár. Kérlek nagyon siess! 😭😭-írta anya.
-Srácok, nekem mennem kell. Valami van otthon.-próbáltam higgadt maradni, nem megijeszteni őket.
-Megyek veled!-állt fel Balázs.
-Sziasztok!-öleltem meg Zsaniékat.
Mikor hallótávolságon kívül értünk elkezdtem könnyezni.
-Nagyon siessünk! Nagy baj van. Anya írt, hogy Lau vár a kórház bejáratánál. Ha ő írt és a hugom vár, akkor Zsoltival van valami. Baszki!-kezdtem már sírni. 
-Héé, hercegnő nyugodj meg. Biztos minden okés lesz. Lehet csak rosszul lett.-ültünk be a kocsiba.
-Nem hiszem, hogy anya így megijedne..-sírtam.
Az út további részében csak a szipogásom lehetett hallani. Mikor leparkoltunk, már ugrottam is ki az autóból, Dzsudzsi pedig sietett utánam majd megfogta a kezem. Az ajtóban tényleg ott volt Lara kisírt szemmel. 
-Jesszus, mi történt?-rohantam oda hozzá.
-Zsoh-olt-hit leh-szúh-hur-tah vah-lah-kih-beszélt alig érthetően a sírástól.