Negyedik rész

Sziasztok!

Meg is hoztam a következő részt. Remélem tetszeni fog nektek! Ha jónak találjátok, hagyjatok nyomot magatok után! Jó olvasást!😃 

-Gyönyörű a házad!-ámuldoztam Balázsnak

-Köszi! Még anyáék hagyták rám-mosolygott.-Gyere, megmutatom hol fogsz aludni!-vezetett fel az emeletre ahol 3 hálószóba volt és 2 fürdő.

-Ez az én szobám-mutatott az első hálóra.-Az a tiéd, és az utolsó szabad. Mivel én a bal oldali fürdőt veszem igénybe, ezért használd a jobb oldalit.-vázolt fel mindent.

-Oké. Leszaladok a cuccomért és itt is vagyok!

-Minek mész le érte ha itt van?-emelte fel jobb kezét benne a Hungary feliratú piros-fehér-zöld tatyómmal.

-Ohh köszi!-vettem el tőle-Most viszont rendbetenném magam. Pár perc és kész vagyok.-indultam a "szobámba".

Előszedtem egy fekete combközépig érő szaggatott farmert, az AC/DC-s pólóm és gyorsan át is vettem azokat. Szerencsére nem hagytam anyáméknál a tükröm, így kitettem azt az asztalra. Megigazítottam a sminkem, kifésültem a hajam majd lófarokba fogtam. Nagyon hamar kész lettem, így leültem az ágyra egy kicsit gondolkodni. El sem hiszem, hogy tényleg ez történik velem. Egy hónapja azt hittem, hogy a világ legunalmasabb szülinapja lesz majd az enyém. Aztán kiderült, hogy pont a szöges ellentéte lett. Hogy a kedvenc focistám, akire csodálattal tekintettem és epekedtem utána megjelenik nálunk. És az egyik legjobb haverom lesz. Aki segítséget nyújt mindenbe. Aki olyan helyes, hogy lányok százai imádják. És azt nem is tudják milyen jófej. És arról sincs fogalmuk, hogy milyen érzéz mikor karjaiba zár. Úristen! Lehet beleszerettem?! Nem. Nem lehet. De igen.

-Tami minden oké? Több mint fél órája be vagy zárkózva.-zökkentett ki az a személy a gondolataimból akin elmélkedtem.

-Persze, csak elgondolkodtam.-nyitottam ki az ajtót.

-Kérsz valamit inni? Nem vagy éhes? Már elmúlt 2 és nem igazán hiszem, hogy nálatok ettél.

-Most, hogy mondod tényleg ennék valamit. De lemegyek a boltba és hozok valamit. Nem akarom a te kajád felzabálni.-tájékoztattam.

-Hagyd csak. Van itthon bőven.-húzott maga után a konyhába.-Mit kérsz?-állt a nyitott hűtő elé.

-Bármit ami nem tökfőzelék vagy pacal.-mentem mellé, majd megpillantottam a kedvenc sajtom.-Szereted a márvány sajtot?-képedtem el.

-Kedvencem. Sokan furcsának tartanak miatta.

-Végre valaki! Ugyanígy vagyok vele. Alig tudok otthon enni mert mindenki azt mondja büdös.

-Nos, itt nyugodtan ehetsz.-vette ki mosolyogva a frigóból.

-Köszi! Ígérem visszaveszem. Úú, csinálhatok ebből franciapirítóst?-néztem rá "bociszemekkel".

-Nyugodtan.-röhögött.-Elöszedem neked a hozzávalókat, addig figyelj, hogy mit honnan szedek elő!

Úgy tettem. Figyeltem. Csak épp nem arra, hogy mi hol van. Hanem rá. Olyan tökéletes.

-Megjegyezted?-tette le elém a kenyeret.

-Öhhm.. Igen.-mondtam kicsit bizonytalanul.

-Oké.-ezzel elkezdtem kenni a kenyerem. Majd raktam bele vajat, sonkát, szeleteltem sajtot és kész is volt. Már csak sütni kellett. 

-A sütője hol van?-érdeklődtem Balázstól aki velem szemben foglalt helyet és engem nézett.-Hahoooo!-integettem elötte.

-Ja, bocsi mi az?-rázta meg a fejét.

-Hol a melegszendvics sütő?-húztam mosolyra a szám.

-Ott a pulton!-mutatott rá.

Bedugtam a konnektorba, összecsuktam és vártam.

-Biztos nem zavarok? A barátnődet se zavarja, hogy sokat vagy velem?-kérdezősködtem.

-Nem zavarsz. És nincs barátnőm.-válaszolt.

-Ez komoly? Hogyhogy nincs ha lányok ezrei döglenek utánad?

-Volt egy akivel másfél hónapja szakítottam mert, megcsalt. Azóta nem nagyon bízok meg senkiben.

-Sajnálom..-mondtam szomorúan.-De bennem megbízhatsz.-mosolyogtam rá.-Barátilag persze.-tettem gyorsan hozzá.

-Köszönöm.

-Ugyan mit?-értetlenkedtem.

-Hogy vagy nekem.-válaszolta hálás tekintettel.

-Ezt én is köszönöm neked.-vettem ki a szendvicsem a sütőből majd ültem le Dzsudzsival szemben.

-Míg eszel addig szedek elő neked ágyneműt éjszakára. Jó étvágyat!-ezzel kiment a konyhából fel a lépcsőn.

Annyira hálás vagyok neki. Azt hiszem belezúgtam. Francba. Pedig azt hittem van fiú-lány barátság. Pedig igenis van. Sok fiú haverom volt/van. Ő miért nem az?

*Balázs szemszöge*

Itt állok a szekrény elött és nem tudom melyik ágyneműhuzatot adjam neki. Vagy a magyar zászlósat vagy a kék csíkosat. Inkább legyen a zászlós. Gyorsan bevittem a szobájába és letettem az ágyra. Aztán átmentem a sajátomba. Elég nagy rendetlenség uralkodott. Kicsit összedobáltam a cuccaim, hogy ha netalántán bejönne ide Tami akkor ne a szétdobált ruháim lássa. Miután végeztem, gondoltam lemegyek hozzá a konyhába. Mikor beléptem épp háttal állt nekem mert, elmosta a tányérját. Én meg csak ott álltam az ajtóban és néztem. Olyan gyönyörű. És kedves. Bízom benne. Azt hiszem, szeretem.

-Mióta állsz ott?-zökkentett ki a gondolataimból.

-Most jöttem le. Hogyhogy elmostad a tányérod? Van mosogatógép.-mutattam a masinára ami be volt építve a konyhaszekrénybe.

-Erre lettem tanítva 12 éves korom óta.

-Azta. Azt hittem, a lányok nagyrészét az nem érdekli, hogy mit tanítanak neki.-gondoltam.

-A nagy részét nem is. De én nem olyan vagyok mint, mások.-ebben igaza volt.

Ő más. Különleges.

-Elmegyek sétálni.-jelentette ki.

-Mehetek veled?-érdeklődtem.

-Persze.-válaszolta kicsit elpirulva.

*Tami szemszöge*

Voltam vele sétálni. Vagyis egyedül szerettem volna menni, de ha már felhozta, hogy jön velem ki az aki nemet mondana neki? Senki. Na ez az. Sokat szórakoztunk, beszélgettünk. 3 körül indultunk és fél hétkor már "otthon" voltunk. Visszafelé bementünk az utcában lévő Coop-ba, vettünk csokit, pékárut meg visszavettem neki a sajtot.

-Vacsira rendelek pizzát.-jelentettem ki.-Melyik a kedvenced?

-4 sajtos. De legalább a sajátomat hadd fizessem.-majdnem könyörgött.

-Csak ha elöbb odaérsz majd az ajtóhoz. 32cm-es elég?

-Persze.-ezzel felhívtam egy pizzázót.

Neki megrendeltem a kért fajtát, magamnak pedig a tengergyümölcseist. Azt az infót adták, hogy legfeljebb 45 perc és itt a vacsi.

-Nézünk TV-t míg kihozzák a pizzát?-vetettem fel az ötletet.

-Aha.-ezzel be is kapcsolta a televíziót.-Szereted az Agymenőket?-váltogatta a csatornákat. 

-Imádom. Halálra tudom magam röhögni rajtuk.

-Le van töltve nekem az első két évad. Nézzük úgy?

-Igeeeeen.-visítottam.

Hamar beindította a DVD-t. Majdnem vége volt az első résznek mikor csöngettek. Direkt oda volt készítve mellém a tárcám. Felkaptam és rohantam az ajtóhoz de Bazsi hamarabb kapcsolt, így ő ért oda elöbb. Francba, kifizette az enyémet is. Most megharagudtam rá.

-Hol a blokk?-kérdeztem idegesen.

-Nem vettem el.-mondta félig nevetve.

-Miért nem hagytad, hogy kifizessem?-váltottam szomorúba.

-Mert tudom, hogy kell majd neked a pénz Fro.-ba. Meg amugy is bevásároltál ma.

-De ajj... Nem akarom felélni a pénzed. Nem azért vagyok itt. Itt se lennék ha anyám nem csapja ki a balhét. Sajnálom..-ezzel felrohantam a szobába és bezártam volna az ajtót ha lett volna hozzá kulcs. De nem volt így csak leültem az ajtó elé.

-Tami, nyisd ki az ajtót.-koppogott Dzsudzsák, de nem válaszoltam neki.-Kérlek, ne haragudj. Engedj be.-kérlelt. 

Olyan hangja volt mintha majdnem sírna. Elültem az ajtó elöl a falhoz, erre benyitott. És tényleg könnyes volt a szeme.

-Kérlek ne haragudj... Nem tudtam, hogy ilyen szarul fog kijönni ha kifizetem a tiéd is. Csak jót akartam... Sajnálom-ült le mellém a földre majd megölelt.

-Nem gond, csak anyámtól még fiatalabb koromban is megkaptam, hogy ő tart el. Tudom, te nem ő vagy, csak akkor megfogadtam, hogy nem nagyon fogom hagyni, hogy helyettem fizessenek bármit is.-meséltem.

-Vedd, hogy ez ajándék. Oké?

-Oké.-adtam be a derekam.-Na de akkor menjünk enni. Éhes vagyok.

-Menjünk.-engedett el. 

Míg faltuk a vacsorát, folytattuk a sorozatot amit elkezdtünk. Fél kilenckor kijelentettem, hogy megyek fürdeni. Összeszedtem a pizsim ami egy Ramoneses újjatlanból és egy fehér rövidgatyából állt. Ez oké volt de törölközőt nem hoztam. 

-Balázs! Törölközőt hol találok?-üvöltöttem le.

Fél perc alatt fent is volt és a harmadik szobából hozott nekem egy kék törcsit. 

-Köszi!-mondtam majd a cuccaimat megfogva elindultam fürdeni.

Hamar kész is voltam és még várt rám az ágynemű felhúzás. De ahogy beléptem a szobába láttam, hogy az ágy szépen meg van vetve.

-Bazsi, fürdesz?-kiáltottam el magam.

-Nem, már végeztem. Baj van?-jött be a szobába egy szál boxerben, gondolom ez a pizsomája.

-Te húztad fel az ágyneműt?-érdeklődtem kis fáziskéséssel.

-Ki más?-nevetett.-Baj?

-Dehogyis. Köszönöm!-öleltem meg.

-Ugyan, nincs mit!

-Ha nem haragszol most lefeküdnék aludni. Eléggé elfársztott ez a mai nap. Jó éjt!-köszöntem el.

-Jó éjt!-adott egy puszit a fejemre.

Miután kiment nem sok kellett, hogy elnyomjom az álom. Szörnyű dolgot álmodtam...