Nyolcadik rész

Sziasztook!
Itt is lenne a kövi rész. El sem tudjátok képzelni, hogy mennyire örülök az előző részekhez érkezett hozzászólásoknak. És a sok oldalmegjelenítés is nagy örömet okoz. Ebben a részben, ahogy megszavaztátok már benne van Bami. A következő részben pedig "új" szereplő is lesz. Jó olvasást ehhez a részhez, a kommenteket ide is várom! 😃 

 Amikor felébredtem, egy gyönyörű kék szempárral találtam szembe magam.
-Jóreggelt! Mióta vagy fent?-adtam egy puszit a szájára.
-Neked is! Nem olyan rég.-viszonozta az elöbbi cselekedetem.
-Hogyhogy nem keltél ki az ágyból?
-Téged jobb volt nézni mint mást csinálni.-mosolygott rám Bazsi.
De édes! És annyira szeretem!
-Mennyi az idő?-érdeklődtem.
-Lassan 9. Ma délután 2-kor gyülekezünk itt a szálloda elött, utána megyünk a reptérre és utazunk haza. A Hősök terén pedig ünneplés van a szurkolókkal. Aztán go haza pihenni.
-És ezeket honnan tudod?
-Storck írt SMS-t. Gondolom mindenkinek, ma reggel.
-Aha. Na akkor megyek lezuhanyzok, utánam pedig te. Aztán felöltözünk és elmegyünk a városba valamerre úgy búcsúzóul. 1 óra körülre visszajövünk, összepakolunk és lemegyünk a megbeszélt helyre.-vázoltam fel a mai tervet.-De... Ha visszamegyünk, nekem a koliba kell mennem. Mert ott fogok lakni.-tettem hozzá szomorúan.
-Hmm.. Lenne egy ötletem.-szólalt meg Dzsudzsi, amitől lett egy kis reményem.-Nincs kedved továbbra is velem lakni?
-Ha már így felhoztad az ötletet.. Szívesen maradnék nálad-mosolyogtam rá mire megajándékozott egy csókkal.
-Na készüldjünk mert, sose indulunk el.-indultam a fürdőbe tiszta ruhával és törölközővel. 
Hamar végeztem, és helyet adtam Bazsinak is. Fél tízkor el is indultunk. Első megállónk egy kínais volt. Utána vettünk anyáéknak, Fanninak meg Zsaninak ajándékot. Aztán csak úgy sétáltunk. Ma is jártunk az Eiffel-toronynál és megkértünk egy nénit, hogy fotózzon le minket. Negyed 1-kor elindultunk vissza, útközben pedig bementünk egy boltba, hogy legyen kajánk az útra. Háromnegyed 1-kor már bent is voltunk a szobába.
-Hiányozni fog egy picit Franciaország. Szeretem ezt a helyet.-mondtam szomorú mosollyal.
-Majd máskor is eljövünk ha szeretnéd.-mondta.
-Ez komoly?
-Viccelődnék ilyennel?
-Jézusom, de imádlak!-ugrottam a nyakába.
Jó oké tudom ez nyálas volt, de néha lehetek olyan is. Nem?
-Na nehogy megfojts.-tolt el magától majd belepuszilt a hajamba.
-Pakoljunk, nehogy mi érjünk le a legvégén mert, még a végén rosszat gondolnak.-röhögtem.
Hamar összepakoltam, és Balázs is elég gyors volt. Még bementem a fürdőbe és a tükörben gyorsan megnéztem, hogy jó-e a sminkem, ezután Dzsudzsival elindultunk lefelé. Kint volt már Nagy Ádám, Gera, Kleinheislerék és Király. Meg természetesen Storckék. Mi úgy gondoltuk, hogy leülünk egy padra. Odajött hozzánk Nagy Ádám meg Gera. Jót hülyültünk velük, majd lassacskán mindenki megérkezett. Fél 3-kor már kint is voltunk a reptéren. Míg Storck beszélt valakikkel, itt is mint otthon lőttünk egy selfiet. Háromnegyed 4-kor kapcsoltam ki a telefont, nehogy bezavarja a repülőt mivel felszálltunk. Most végre én ültem az ablaknál, Dzsudzsi középen Ádám pedig szélen. Kicsit fáradt voltam, így a barátom vállára hajtottam a fejem mire ő átölelt.
-Fáradt vagy kicsim?-kérdezte.
Olyan édes mikor így hív!
-Csak egy picit. Meg amugy is kényelmes a vállad.
-Jó tudni.-röhögött.
-Amugy Ádám!-szóltam oda a szélen ülő srácnak.-Neked komolyan nincs barátnőd?
-Nincs.-válaszolta kicsit szomorúan.
-Pedig van egy barátnőm aki él-hal érted. Csak sajna ritkán van Pesten, mert Gödöllőn lakik.
-Sokan élnek-halnak értem. De eddig nem volt olyan lány, akiben valami megfogott volna. Mind olyan ribancosan viselkedik. Vagy őrült rajongó. De egyszer biztos lesz valaki. -mosolygott rám.-Nektek pedig örülök.-mutattott a páromra és rám.-Mikor legelöször elhívott az edzésünkre, akkor észrevettem, hogy szerelmes beléd. Ahogy rádnézett lehetett látni. És ez nálad is így volt. Sütött rólad, hogy szereted.
-Hát, én nem vettem észre, hogy úgy nézett volna rám.-mondtam.
-Én se.-reagálta le Balázs is.
-Pedig így volt.-jelentette ki Nagy.
Az út további részét végigbeszélgettük meg nasiztuk, így hárman. Miután leszállt a gép, mentünk is a Hősök terére. Mivel a srácokat ünneplik, nem minket lányokat és mi nem akartunk a tömegben nyomorogni, inkább elmentünk pizzázni. Elötte még megbeszéltük a barátainkkal, hogy írnak ha végeztek. Természetesen most is nagyon jól elvoltunk a csajokkal. Még mikor mentünk a hely felé, mindenki írt a családjának, barátainak. Fél 7 körül mindnyájan kaptunk SMS-t, hogy induljunk mert, ha későn érünk vissza nem várnak meg minket, ezért amilyen gyorsan tudtunk, siettünk vissza. Mind a négyünket ugyanúgy köszöntöttek, majd indultunk utunkra.
-Fáradt vagy?-érdeklődtem séta közben.
-Eléggé. De miért?
-Csak szokásom ezt kérdezgetni.-nevettem.
-Talán nem terveztél valamit estére?-húzott közel magához.
-Nem, én nem. Amugy is fáradt vagyok.-röhögtem ki.
-Pedig már azt hittem.-ezzel megcsókolt.-Így sem?-kérdezte mikor elváltunk.
-Így sem. Tényleg fáradt vagyok.-ásítottam egyet.
-Hát jó.-indultunk tovább.
Az út további része csöndesen telt. Így elég hosszúnak tűnt. Mikor beléptünk a házba, rögtön ledobtuk a cuccainkat és levetődtünk a kanapéra.
-Nagyon haragszol?-ültem közelebb Dzsudzsihoz.
-Dehogyis. Én is fáradt vagyok nyugi.-húzott közelebb, majd hevesen megcsókolt.
-Akkor jó. Már megijedtem, hogy berágsz rám.-mondtam miután elváltak ajkaink.-Én elmegyek zuhanyozni. Meg hajat mosok, hátha kijönnek már belőle a nemzeti színeink.-ezzel adtam neki egy puszit majd mentem is fel a fürdőbe. Elötte persze beugrottam a szobába tiszta pizsiért meg törölközőért. Kb. 20 perc alatt végeztem is. Mikor végeztem, bevittem a szobába a mai ruhámat és indultam le TV-t nézni. A drága barátom is ott volt már ő is tisztán. Néztünk még 2 részt az Agymenőkből és felmentünk aludni. Én reflex szerűen a szobámba indultam, de Bazsi visszahúzott.
-Nem szeretsz, hogy nem akarsz velem aludni?-mondta amolyan szomorú kiskutya szemekkel.
-Tudod, hogy nagyon szeretlek. Csak el is felejtettem, hogy külön szobában vagyunk.-mentem be vele a szobájába, amit már asszem hívhatok szobánknak.
Gyorsan be is bújtunk az ágyba, majd magához húzott.
-Jó éjt!-adott egy elég hosszú csókot amitől biztosan jól fogok aludni.
-Neked is!-bújtam oda hozzá.
Mivel nagyon jó helyen voltam, és boldog, hamar el is nyomott az álom.