Ötödik rész

Sziasztok!
Elöször is nagyon szépen köszönöm a kommenteket az előző részhez! És itt is van a következő. Sajnálom, hogy nem lett olyan hosszú és olyan jó sem de a következők már remélem jobban sikerülnek. Nem is húzom tovább az időt, jó olvasást, ha tetszett hagyjatok nyomot magatok után!😃

*Az álom*
Elmentem egyedül sétálni a közeli parkba. Egyszer csak meglátom az egyik expasim Olivért. Aki nem mellesleg nagyon perverz volt. Annyira, hogy majdnem hánytam ha rá gondoltam. Közeledett felém, én pedig futásnak eredtem. De utolért. Hátrarántott, amitől a földön találtam magam. Majd elkezdett rám mászni.
-SEGÍTSÉG! VALAKI SEGÍTSEN-üvöltöttem zokogva.
Ekkor valaki lerúgta rólam, engem pedig felrántott a földről és magához vont.
-Nincs semmi baj-suttogta a fülembe.
Ekkor láttam meg, hogy Olivér egy pisztolyt ránt elő, meghúzza a ravaszt és Balázs hátába ereszti, aki elernyedt a karjaim közt.
-TE ÁLLAT! EZÉRT SITTRE KERÜLSZ!-ordítottam oda Olivérnek miközben tárcsáztam a mentőket.-Bazsi, hé maradj velem! Ne hagyj itt hallod! Kérlek! Úton van a segítség! Ne hagyj itt kérlek! Minden rendben lesz! Szeretlek!-folytak patakokban a könnyeim.
Úgy ültem fel az ágyon mint, a szereplők a filmekben egy rémálom után. Izzadt voltam és zihlált mikor megláttam, hogy Dzsudzsi ront be az ajtón, én pedig abban a pillanatban ugrok a nyakába.
-Úristen.. Jól vagy?-kezdek könnyezni a vállán.
-Inkább ezt én kérdezném tőled. Mi történt? Ordítoztál álmodban.-tolt el magától.
-Szörnyű volt.. Mit kiabáltam?
-A nevemet. És hogy ne hagyjalak el.
-Mást nem?-érdeklődtem kicsit idegesen.
-Nem. De elmondod mit álmodtál?-ezzel megnyugodtam, hogy azt nem mondtam ki hangosan, hogy szeretem.
-A parkban voltam, rámmászott egy perverz volt barátom, te jöttél és megmentettél, majd előhúzott egy pisztolyt és a hátadba eresztett egy golyót.-meséltem fájdalmasan.
-Uhh..-csak ennyi jött ki a száján.
-Bocsánat, hogy felkeltettelek. Mennyi az idő?
-Semmi gond, amugy sem aludtam túl jól. Öhhmm olyan 5 körül lehet.
-Csodálatos. Akkor már vissza sem fekszek aludni. Írok Larának, hogy anyáéknak kussoljon, hogy tud rólam valamit de szedje össze a melós ruhám meg a tancuccaim és hozza le mikor indul suliba. Most meg elmegyek zuhanyozni. Neked pedig további jóéjszakát!-kezdtem el összeszedni magamnak tiszta ruhát.
-Hahó edzésem van ma 8-tól. Nekem sincs kedvem visszaaludni. Elkísérhetlek majd felétek?
Ilyenkor olyan cukii.
-Ha szeretnél.-mosolyogtam rá.-De megyek zuhanyozni. Addig is szia!-léptem ki a szobából.
Míg álltam a zuhany alatt a kádban (igen, itt nincs külön zuhanyülke csak az ő fürdőjében) gondolkodtam. Mindenen. És már eszméletlenül várom az utazást Franciaországba. És nem is tudom, hogy utána hol fogok lakni. Anyáékhoz max. a cuccaimért megyek vissza. De itt sem maradhatok szívni Bazsi vérét. Na majd megnézem, hogy a kolesz hogyan van. Ahogy gondolkodtam el is felejtettem, hogy a kád csúszik. Elég nagy koppanást kiadva elcsúsztam és bevágtam a fejem. Nem is kicsit.
-Auu basszus!-kapok a szemöldökömhöz, ami vérzett.-Hogy az a ......!
-Tami, jól vagy?-kopogtatnak az ajtón.
-Aha, csak felrepesztettem a szemöldököm.-válaszoltam.
-Csavard magadra a törölközőt vagy nem tudom vedd fel gyorsan a ruhád, bemegyek lekezelem a sebed!
-Várj egy percet!-ezzel felrántottam magamra a fehérneműim, meg a pólóm ami mázlimra elég hosszú volt.
-Jövök!-hallottam a haverom hangját.-Grat, ezt gyönyörűen odavágtad!-dicsért meg majd előszedte a fertőtlenítőt a polcról meg a sebtapaszt.
-Köszi, tudom.-röhögtem.
Gyorsan, gondosan be is ragasztotta a felrepedt szemöldököm. Magamra kaptam a gatyám és indultunk is le a konyhába.
-Én megeszem a tegnap megmaradt pizzám reggelire.-jelentettem ki.
-Én mit egyek? Segííts!-mondta nekem Balázs.
-Csinálj magadnak rántottát!-adtam ötletet neki.
-Hmm... Jó öltet, köszi!
Neki is állt elkészíteni a rántottát, én pedig betettem a mikróba a tegnapról megmaradt kajám. Hamar megreggeliztünk, 6:30-kor már indultunk is anyáék háza felé Dzsudzsi kocsijával. Az oda úton sokat beszélgettünk. Ott pedig ha már Lara olyan jófej volt, hogy segített, felvettük és eldobtuk a sulijáig. Utána sajna nekem is mennem kellett órára. Balázstól egy öleléssel elköszöntem és vittem volna magammal a melós ruhám, de azt mondta úgyis jön értem, ne cipeljem magammal. Megköszöntem és már a suliban is voltam. Órákon direkt jegyzeteltem mert, ha nem teszem akkor a mai napból semmi sem fog megmaradni. Olyan voltam mint, egy zombi. Fannival is találkoztam és kérdezte, hogy miért hívta anya őt, hogy nem vagyok-e náluk, erre én elmeséltem a sztorit. Még beszélgettünk kicsit, és pont mikor kiértem nap végén a kapu elé, Bazsi állt meg a sötétkék Dacia-jával. Elköszöntem Fannitól és könyörögtem neki, hogy falazzon nekem Zsoltiék elött, szerencsére beleegyezett. Mikor bepattantam az autóba, megkértem Balázst, hogy vigyen a Sparhoz mert, még este 8-ig a kasszába kell ülnöm.
-És hogyan fogsz eltalálni hozzám?-érdeklődött.
-Tömegközlekedéssel csak megoldom valahogy.-vontam meg a vállam.
-Menjek érted?
-Ha megtennéd...-mondtam kicsit gondterhelten.
-Természetesen megtenném.-mosolygott rám egy pillanatra majd tovább figyelte az utat.
-Remélem tudod, hogy nagyon hálás vagyok neked mindenért...-sóhajtottam.-Nem is értem, hogy miért teszed meg mindezt nekem...
-Egyszer megérted. Hidd el.
Az út további része csendben telt. Azért is idegeskedtem, hogy le ne jöjjön valaki otthonról vásárolni. Miután leparkolt, elköszöntünk és megígérte, hogy 8:05-re itt lesz a parkolóban. 5 óra kasszázásnak nézek elébe. Szuper. Alapból szar kedvem volt. Azzal az álommal elég sok "seb" feltépődött...
Szerencsére megúsztam, hogy valakit is lássak az otthoniak közül míg dolgozom. Fogjuk rá, hogy gyorsan elment az az 5 óra. Mikor kiléptem az esti hűvös időbe, megláttam Dzsudzsákot a járműjének támaszkodva. Odaszaladtam és rögtön meg is öleltem. Mázlimra ő is szorosan magához húzott. Ekkor elindult a szememből egy könnycsepp. Majd még egy. És ez így sorban.
-Héé, mi a baj?-kérdezte aggodalmasan tőlem Bazsi.
-Majd nálad megbeszéljük.-bújtam ki karjai közül majd megtöröltem a szemem.
Ahogy láttam rajta, eléggé sietett, hogy mihamarabb "otthon" legyünk. Kb. fél óra helyett 15 perc alatt meg is érkeztünk. Beléptünk a házba, levettem a bakancsom és felmentem a szobámba. Nem volt meglepő, hogy a szőkeség követett.
-Elmondod mi a baj vagy kínzod magad tovább?-nézett rám elég aggódóan ahogy láttam.
-Választhatom a második opciót?
-Nem.
-Nincs ma kedvem lefürdeni, majd holnap reggel zuhanyzok. Ki tudsz fáradni fél percre még átöltözök?-kérdeztem.
-Igen, de siess.-csukta be maga mögött az ajtót. 
Hipergyorsasággal vettem át a ruháimat majd felültem az ágyra, a hátamat a falnak támaszkodtam és felhúztam a lábam.
-Jöhetsz!-kiáltottam el magam, mire rögtön nyílt az ajtó.-Végig itt álltál?
-Aha. De akkor mondod?
-Emlékszel a reggeli álmomra?-néztem rá.
-Igen.-ült le mellém.
-Az indított el mindent. Feltépte a régi sebeket. A vagdosás. Apám hiánya. A nővérem, Gréti hiánya. Hogy anyám mikkel fenyegetőzött. A naivságom. Egyszerűen minden. És annyira elrontotta a hangulatomat, hogy semmi sem tud felvidítani. Mondjuk a zenét még nem próbáltam, de nincs is hozzá kedvem. Legszívesebben most megszűnnék létezni...
-Azt ne. Kérlek. Nekem fontos vagy. Nem szeretném, hogy eltűnj...-nézett rám szomorú, de őszinte szemekkel.
-Annyira örülök, hogy megismertelek..-dőltem a vállára.
-Ezt én is mondhatnám...-karolt át.-Elmegyek, átöltözök. Visszajöjjek utána?
-Jól esne.-mosolyogtam máris jobb kedvvel.
-Mingyárt jövök.-hagyta el a szobát
Hogy én mennyire megszerettem.. De nem mondhatom el neki, hisz irántam biztos, hogy csak barátságot érez. Egyszer csak kiszeretek belőle. Remélem... Ekkor besüllyedt mellettem az ágy.
-Gyors voltál.-néztem a bal oldalamon ülö haveromra.
-Szeretek veled beszélgetni.-mondta mosolyogva.
-Én is veled.-néztem őszintén a szemébe.
Bár kezdem megszokni, hogy félmesztelenűl alszik egy szál boxerben, akkor is végigjáratom rajta a tekintetem. Néha.
-És köszönöm, hogy meghallgatsz. Meg megértesz.-szóltam neki.
-Ez egy barát dolga.
Még sokáig beszélgettünk, aztán lefeküdtem aludni mert, holnap is ugyanaz várt rám mint ma. Suli és munka. Dzsudzsi azt mondta, hogy megvárja míg elalszom és utána megy el ő is. Megrántottam rá a vállam és nem sokkal később mikor már feküdtem az ágyon még félálomban éreztem, hogy valaki hátulról átkarol. És így indultam útnak az álomvilágomba.