Tizedik rész

Sziasztok madárkák!
Itt is lenne a tizedik rész. Hát, ebben vannak 18+-os utalások, ha észreveszed ugord át nyugotan. Jó olvasást és köszönöm a kommenteket az előző részhez! 😃

Túl a temetésen. Zsoltit hasba szúrták és tudta, hogyha ott kihúzza a kést akkor nyomban elvérzik és meghal. Így, gyorsan hívta a mentőket. De elájult mire kiértek. Ahogy vette a levegőt, a kés mozgott benne. Így egyre nagyobb s nagyobb lett a seb. És belső vérzése is volt. Nem tudták megmenti, meghalt. Anya, Lara és én is nagyon összeomlottam. Hazaköltöztem, átmenetileg. Balázs is jött velem. Ott lakott velünk, és segített. Anya nagyon hálás neki. Ahogyan én is. Két hétig voltam Anyuékkal, utána, még a temetés elötti napon visszamentünk mert, tudtam, hogy nem tudnék egy légtérbe lenni a családom maradékával. De a késen, amit kihúztak Zsoltiból volt ujjlenyomat. Ami a vérszerinti apámé volt, Péteré. Vagyis ő ölte meg Zsoltit. A rendőrség azóta is keresi. Jött egy ötletem, hogy találhatunk rá. De ahhoz kell az én párom, Dzsudzsi segítsége is. Nem tudtam elmondani neki rögtön azután, hogy végleg elengedtük "aput". Két nap telt el azóta. Sokat sírok és beszélek anyáékkal. Alig mozdulok ki és a suli is nehezebben megy. Főzni valahogy tudok, de az sem az igazi. Azt hiszem, mostmár eléggé összeszedtem magam, hogy beszéljek vele ezügyben. Meg, hogy visszatérjen a régi önmagam. Hisz olyan vagyok mit, egy zombi. Ha nem térek magamhoz, biztos vagyok benne, hogy szakít.
-Drágám!-kiáltottam ki a szobából mert, tudtam, hogy lent van.
-Baj van?-jött be a szobába.
-Nem.-indultam oda hozzá.-Azaz de. Hiányzol. Tudom, hogy én nem voltam magamnál. És sajnálom. Nagyon. Kérlek bocsáss meg. Szeretlek, és nem szeretném, hogy eldobj.-álltan meg 2 centivel elötte.
-Te is hiányzol. Vagyis az, hogy önmagad légy. És nem haragszom. Tudom, hogy milyen ha elveszítesz a családodból akár egy tagot is. Megértelek. És én is nagyon szeretlek. Nem foglak eldobni, ígérem.-húzott oda magához, majd megölelt.
-Köszönöm. Mindent.-emeltem fel a fejem.
Farkasszemet néztem a kék íriszeivel, ajkaink már súrolták egymást. Nem bírtam magammal, így nekinyomtam az enyéimet az övéinek. Szenvedélyes csókcsata lett ebből. Tudom, nem ezért hívtam ide, de már egyszerűen nem bírtam volna tovább nélküle. Ő a biztos pont az életemben. Ha nem lenne, azt hiszem, hogy én sem igazán lennék olyan, amilyennek kell lennem.
-Szeretlek.-döntöttem a homlokom az övének.
-Én is.-jött a válasz.
-Tudnál nekem segíteni? Ígérem, utoljára.-kérdeztem félve.
-Persze. Mit?
-Gyere, üljünk le, aztán elmondom.-húztam az ágy felé.-Szóval. Tudom, hogy apámék szeretik a focit. Gondolom, mivel csapatkapitány vagy így téged is. Az az ötletem, hogy te írhatnál neki, hogy mi jóban vagyunk és mondtam, hogy mennyire hiányzik nekem, meg hogy anyáékkal nem jó és találkozni szeretnék vele. Aztán ha ez megvan, akkor beszélek Zsolti rendőr barátjával, Ferivel, hogy legyenek a közelben és mikor írok neki SMS-t jöjjenek és fogják el. Nekem most az a fő, hogy az a rohadék megbűnhődjön azért amiket velünk tett. Segítesz nekem ebben?-néztem rá félve.
-Persze, hercegnő. De akkor én már nem is vagyok fontos, ha az a fő?-nézett rám szomorú szemekkel.(Tudom, hogy tetteti.)
-Jajj nehogy már eszedbejusson ekkora baromság.-hajoltam oda hozzá majd egy puszit nyomtam a szájára. 
Mikor épp elhúzodtam volna tőle, a derekamnál fogva odahúzott teljesen maga mellé, majd szenvedélyes csólcsatába kezdtünk. Véletlenül, de tényleg véletlenül, eldőltünk az ágyon. Balázs keze levándorolt a pólóm szegélyéhez, majd elkezdte felhúzni. Ekkor megszólaltam.
-Drágám.. Én még, szóval, tudod..
-Szűz vagy?-mondta ki kerek-perec amit elkezdtem makogni.
-Hát, szóval igen.-böktem ki.
-20 évesen a legtöbb lány már régen nem az.
-De én nem vagyok olyan, mint mások. A megfelelőre vártam.
-És megtaláltad már vagy még keresed?-nézett rám kérdőn.
-Azt hiszem, hogy megtaláltam.
-És ki az?
-Hát, gyönyörű kék szempárral, csodálatos szőke hajjal rendelkezik. És épp itt fekszik mellettem, a válaszomra várva.-fejeztem be a monológom mire magához húzott és folytattuk ott ahol abbahagytuk. Lassacskán a ruhadarabok lekerültek rólunk és a dolgok jöttek maguktól.
-Szeretlek.-súgtam a fülébe, ahogy ledőlt mellém.
-Én is.-puszilt homlokon.
Szorosan hozzábújtam, majd nem sokra rá elaludtam.
*1 óra múlva*
-Hercegnő, ébresztő!-simogatta az arcom Dzsudzsi.
-Baj van?-pattantak ki a szemeim.
-Jajj dehogy van. Én nem tudtam aludni, így írtam Péternek. Már válaszolt is. Szivesen találkozik veled. Azt kérdezi, hogy mikor.
-Írd neki, hogy jövő pénteken az Örsön délután 3 körül.-mondtam randnom.
-Írom.-vágta rá.-Kész. Figyi.. Biztos egyedül elmész találkozni egy gyilkossal? Ne menjek veled?
-Ott lesznek Feriék a közelben. Vagyis le kell velük beszélnem. Mennyi az idő?
-Fél négy. Meddig van a rendőrségen?
-Ötig. Elmenjünk ma?-néztem rá.
-Öltözz. Mihamarabb biztonságban szeretnélek tudni téged. És a családod.-nézett a szemembe.
-Köszönöm.-pusziltam meg.-Na megyek öltözni.-kezdtem el kimászni az ágyból.
Ekkor jöttem rá, hogy egy ruhaneműm sincs rajtam. Egy lendületes mozdulattal lerántottam a drága barátomról a takarót és magamra csavartam. Úgy nézhettem ki, míg odamentem a szekrényemhez mint, egy pingvin. Gyorsan kikapkodtam a szekrényből ruhákat és indultam is az ágyhoz. Vagyis indultam volna, mert ahogy megfordultam egy mellkasba ütköztem. Az illatról azonnal felismertem, hogy Dzsudzsi áll elöttem.
-Tudod, amit ezzel a vacakkal takarsz, már mind láttam. És igazán tetszett.-húzta pimasz vigyorra a száját.
-De nekem ez így egyenlőre jobb.-jelentettem ki, majd kikerültem és indultam az ágyhoz öltözni. Gyorsan felkaptam legalább a fehérneműimet mire Balázs odaért és leült az ágyra. Hál' Istennek már boxerben. Felkaptam a gatyám és a pólóm majd levágtam magam az ágyra.
-Ha még ma oda szeretnénk érni, akkor jobb lenne neked is felöltözni. Szeretlek így is nézni, de muszájj.-néztem rá.
-Hát jó.-ezzel elindult felöltözni. 
2 perc múlva meg is érkezett, majd húzott maga után, hogy induljunk. Negyed 5-kor már ott is voltunk. Szerencsére hamar megtaláltuk Ferit. Össze is hívta a csapatát, és ismertett a tervet. Örülök, hogy belementek. És hogy Petike is végre megkapja azt, ami neki jár. Háromnegyed 5-kor indultunk is haza.
-Miért nem szeretnéd, hogy menjek?-zökkentett ki a gondolkodásból Bazsi.
-Félek, hogy bajod esne. Elleszek egyedül, nyugodj meg. A rendőrök ott lesznek.-simítottam meg a karját.-Anyáéknak se szólj! El nem engedne! Ezt pedig muszájj megtennem, hogy biztonságban legyünk. Utána a nővéremet kell lecsukatnom vagy valami. Ő is veszélyt jelent. Nagyot. De most ezt rendezzük le. És köszönöm a segítséget!-mondtam.
-Ugyan. Érted bármit.-állította le az autó motorját.
-Szeretlek.-ugrottam ki az autóból és indultam át az ő oldalára.
-Én is.-pattant ki az ülésről, majd magához vont és megcsókolt.
-Menjünk fel. Fáradt vagyok.-jelentettem ki.
-Oké, indulás.-kapott fel.
-Juuujjj! Régen de nem szerettem, ha így visznek. Most viszont jó.-döltem a vállára.
Hamar felértünk, és ma nem volt kedvem fürdeni. Rögtön pizsire öltöztem. Balázs akkor lépett be az ajtón mikor bújtam be az ágyba. 
-Jó éjt!-mondtam már fél álomban.
-Neked is!-dölt le mellém Dzsudzsi, majd puszit nyomott a homlokomra.
Automatikusan hozzábújtam és el is nyomott az álom.