Tizenegyedik rész

Sziasztok! 
Mostanra sikerült összehoznom a részt. Sajnálom, hogy ennyit késtem csak itthon is elég sok teendőm volt és volt mikor délután kint voltam a városban vásárolni. Na de nem igazán húznám már tovább, remélem tetszik a rész és még itt vagytok velem! Jó olvasást!😃
Ui.: Használtam trágár kifejezéseket mert, gondoltam a veszekedéseknél mindig jelen vannak.

A találkozó napja. Ma nem annyira tudtam figyelni (mondjuk nem is volt rá szükség mert egész héten tanultam és a következő anyag is megy) mert, azon agyaltam, hogy hogyan maradjunk az Örs környékén "apámmal". Mikor a sulinak vége lett és kiléptem a kapun Zsani társaságába, megpillantottuk, hogy a barátaink Dzsudzsi kocsijának dőlve néznek felénk egy-egy szál rózsával. És igen, időközben Zsani és Ádi összejöttek, és így lettek "Zsadám". Csak én hívom magamban így őket, de na.
-De édesek!-súgja nekem oda a barátnőm.
-Jaja-mosolyodok el.
-Jajj, látom, jó estétek lesz! Talán négyesben csináljátok?-állt be elénk Fanni a két csatlósával, Adriennel és Amandával.
És ez is igen. Fanni átállt a ribancok csapatához. Annyira rühellem őket, hogy legszivesebben a képükbe hánynék.
-Nekem dolgom van és magasról sz*rok arra, hogy mit hiszel. És ha azonnal nem tipegsz el az útból azzal a 10cm-es sarkaddal meg az újonnal felvarrott műhajaddal, én rugdoslak arrébb.-közöltem vele.
Erre megfordult és az arcomba csapta a haját, amit elkaptam, megrántottam, majd kishíjján rám esett, de arrébb álltam és megtartottam őt. A felvarrt parókájánál fogva.
-Még egy ilyen és ez-mutattam a kezemben lévő loboncot- nem marad a helyén. Ahogyan az orrod sem.-villantottam rá egy "mosolyt", majd, kikerültem és indultam a BFF-em társaságában a párom felé.
-Jó voltál csajszi!-dicsért meg menet közben.
-Köszi!
-Sziasztok lányok!-köszöntek nekünk kórusban, majd megajándékoztak minket egy csókkal és a rózsával.
-Köszönjük!-reagáltunk mi is egyszerre.
-Amugy mi baja volt a ribancnak?-érdeklődött Bazsi.
-Elintéztem, szóval semmi.-zártam le az ügyet majd bepattantam előre az anyósülésre Dzsudzsi mellé.
-Jó voltál!-hajolt át megpuszilni.
-Tudom!-mondtam kicsit egoistán.-Volt mikor én nem mertem visszaszólni és Zsanszi rendezte az ilyen ügyeket.
-Hányszor kell még elmagyaráznom drága barátném, hogy ha még egyszer Zsanszinak mersz hívni addig foglak pofozni, míg ki nem megy a fejedből ez a becenév.-ütögette meg a fejem tetejét.
-De én hívhatlak úgy. Akkor ő miért nem?-hallottam meg Nagy hangját.
-Mert nem. Ennyi.-zárta le.
-Amugy srácok...-kezdtem bele-nekem fél óra múlva az Örsön kéne lennem, hogy Pétert végre rendőrkézre juttassam. Szóval, most hová is megyünk?
-Oda. Elkísérünk, bemutatsz minket neki és aztán átmegyünk az Árkádba. Hárman. Te maradsz ott vele és intézed amit kiterveltél. Ha megvagy, írsz nekem és már mehetünk is tovább valahová.-vázolta fel a tervüket a szőkeség.
-Köszönöm, hogy támogattok!-néztem végig rajtuk.
-Semmiség.-mondták egyszerre.
Az út további részében beszélgettünk, röhögtünk. Az IKEA parkolójában Dzsudzsi le is állította az autó motorját és már pattantunk is ki.
-Na indulás!-sóhajtottam.-Legyetek kedvesek vele, mintha semmit se tudnátok. Játszátok el, hogy jófejnek néz ki vagy mittudomén mi.
Bólintottak, majd Dzsudzsi megfogta a kezem és elkezdtünk közeledni a vágányokhoz. Az úthoz közelebbinél állt zsebre dugott kézzel. Mikor megláttam elkezdtem játszani az eszem és futásnak eredtem majd a nyakába ugrottam.
-Apaa! Úgy hiányoztál!-ekkor megéreztem valamit az övére tűzve. Egy pisztolyt. Hát ez nagyszerű!
-Te is nekem tücsök!-erre elengedtem. Pont ideértek a többiek.
-Apu, bemutatom neked a barátaim. Gondolom, Dzsudzsit már ismered, hisz vele beszéltél. Ő itt Zsani a legjobb barátnőm általános óta. Aztán, szerintem Ádit is megismered a válogatottból.-soroltam.
Mindenkivel kezetfogott, bemutatkozott, majd mondták, hogy nekik menni kell. A barátom adott egy gyors csókot és indultak is.
-Beülünk az IKEA-ba enni valamit? Nem rég végeztem a suliban és még nem ebédeltem. Éhes vagyok.
-Induljunk. Suli, hogy megy? Minek is tanulsz? Anyád tényleg rosszul bánik veled? Hugoddal mi van?-záporoztak rám a kérdések.
-Köszi, jól. Jogot tanulok, tehát ügyvéd leszek. Nem a legjobban, most sem otthon lakom. Lara is meg van és neki is jól megy a suli. Ő cukrász lesz.-válaszolgattam.
-Ha nem otthon laksz, akkor hol?
-A barátomnál.
-Huuu, a lányom egy válogatott focistánál lakik. De menő!-röhögött.
-És veled mizu? Meló van?-tereltem a témát.
-Nálam minden oké. Aha, újra a GE-ben. Oda ülj le az asztalhoz, hozok én hot-dogot neked is.-mutatott egy kétszemélyes asztalra.
-Okés, kösz.-indultam az asztalhoz.
Gyorsan kaptam is ki a telefonomat a zsebemből és írtam Ferinek, hogy 5 perc múlva induljanak el a kajálós részhez egy bejárathoz közeli asztalhoz, majd el is tettem a mobilomat mert, itt is volt Péter az ebédemmel.
-Noémiről tudsz valamit? Elég rég hallottam róla.-érdeklődtem a nővéremről akit ki nem állhatok de tudtam, hogy vele jóba van így, ezzel tudok elütni időt.
-Jól van. Pécsen elkezdett még régebben egyetemet késve, de nem fejezte be. Ott maradt, csak ritkán jár fel hozzánk Cinkotára.
-Hogyhogy hozzátok? Van valakid?-döbbentem le.
-Igen. Két éve vagyunk együtt Irénnel.
-Pfuujj az a név! Olyan udorító!-gondoltam magamban.-Örülök nektek!-mondtam inkább ezt.-És jó ez a hot-dog.
-Tudom. Régen Noémi mutatta nekem is.
-Nekem meg még egy volt barátom Robi.-és ekkor észrevettem a másik oldalról közeledő rendőröket.-Apu, nem csináltál mostanság valami rosszat?-kérdeztem úgy, hogy alig bírtam már nevetés nélkül, hogy így belelépett a csapdámba. És ahogy a mondandómat felfogta, egy pillanatra megfagyott.
-Nem, miért?-érdeklődött. Látszott rajta, hogy hazudik.
-Füredi Péter, letartóztatom Horváth Zsolt meggyilkolásáért.-lépett a széke mögé Feri, majd megbilincselte.
-Te kis ribanc! Hogy is hihettem, hogy még az én pártomat fognád? Rohadj el ahol vagy!-mondta dühösen az "apám".
-Inkább te rohadsz meg a sitten, hidegvérű gyilkos! Hogy tehetted ezt? Az egyik legfontosabb ember volt az életemben! Ő volt az apám!-üvöltöttem az arcába.
-Én vagyok az apád, nem az!
-Te az apám? Hahaha! Mikor kerestél utoljára? Hány éve? És mikor fizettél? Soha! Az nem apa, aki leszarja a gyerekeit! Zsolti foglalkozott velünk! Te meg még azt se tudod pontosan, hogy mikor van a születésnapom! Te nem vagy az apám és sose voltál! Gyülöllek!-ezzel behúztam neki egyet.-Vigyétek!-mondtam a rendőröknek, Feri maradt hátul.
-Köszi, hogy segítettél végre elfogni. Sok éve körözi a rendőrség lopás miatt. Most meg már ugye a gyilkolás miatt is. Kitartást a továbbiakban!-mosolygott rám.
-Én köszönöm, hogy elviszitek. Talán mostmár nyugisabb lehetek. Na menj, mert megszökik. Szia!-köszöntem el, majd elindult ki az ajtón. 
Az emberek engem néztek de nem érdekelt. Dobtam egy SMS-t Balázsnak, majd indultam is a cuccommal. Kicsit szar kedvem volt meg fáradt is voltam. Hamar ott voltak velem a barátaim és Zsaniék hívni szerettek volna még, hogy lógjak velük, de túl fáradt voltam hozzájuk. Dzsudzsinak mondtam, hogy menjen nyugodtan de ő kijelentette, hogy ezek után velem marad. Elköszöntünk a gerlepártól és már úton is voltunk haza. Vagyis megkértem a szőkét, hogy ugorjunk be anyáékhoz, hogy elmondhassam, hogy mi történt és nyugodjanak le. 10 perc múlva már az étkezőasztalnál ültünk.
-Szóval röviden annyi, hogy tudtom nélkül találkoztál a gyilkos apáddal és lecsukattad?-nézett rám anyu.
-Igen. És bocsánat, hogy nem szóltam de nem akartalak belekeverni.-néztem rá bűnbánóan.
-Köszönöm!-borult a nyakamba.-Köszönöm, hogy végre nyugodtan aludhatok, hogy nem bántja Laurát vagy téged.
-Ugyan.-öleltem vissza.-De ha nem haragszol, én most mennék. Hulla vagyok mert, tudod én ma suliban is voltam. És otthon még valami kaját is összekéne majd ütnöm vacsorára.-sóhajtottam.
-Majd rendelünk valamit drága.-szólt a barátom.
-Hát, rendben. Na szia anya, majd még jövök valamelyik nap! És ha Lau hazaér légyszi neki is mondd el. És add át neki, hogy ha gondolja írhat nekem.-ezzel kiléptünk Bazsival az ajtón.
-Szia Tami! És átadom-integetett nekem anyukám, majd becsukta az ajtót.
-Mit fogunk rendelni?-néztem a barátomra.
-Pizza jó? Vagy ugorjunk be valamelyik gyorsétterembe kajáért útközben?
-Kínait vihetünk?
-Persze. Na üljünk be a kocsiba! 
-Várj!-pillantottam fel rá.-Idejössz?-tártam szét a karom.
-Ez hülye kérdés.-és már az ölelésében találtam magam.
-Köszönöm, hogy mellettem vagy. Hogy nem hagysz cserben. Szeretlek!-fúrtam a tekintetem az övébe.
-Akit szeretek, érte bármit megteszek.-ezzel megcsókolt.
Szenvedélyes, hosszú csók volt, ám levegő hiányában elváltunk. 
-Akkor kínai.-mosolygott rám és bepattantunk a kocsiba.
15 perc múlva már otthon ültünk a kanapén és néztük az Agymenőket.
-Emlékszel az első estére mikor nálam voltál és ezt néztük?-pillamtott rám.
-Hogy a fenébe ne emlékeznék? Akkor is hülye voltam és kis dolog miatt kicsaptam a hisztit..-kezdtem morcos lenni emiatt.
-Na nyugi van. Megértelek.-puszilt bele a hajamba.
-Köszi! De amugy mikor lesz a kövi meccsetek? És hol?
-A Brazilok ellen játszunk. Itthon, a Groupamában. Jövőhét csütörtökön.
-Uuuuu Neymaaar! Szerzel majd nekem autogrammot?? Légysziii!-kezdtem kislányos hangon.
-Ha akarsz, találkozhatsz is vele.
-Úristeeen! Komolyaaan?-visítottam.
-Aha.
-Váááá!-kezdtem ugrálni.-Köszönöm!!-borultam a nyakába.
-Neked bármit.-kacsintott rám.
-Megharagszol rám, ha most felmegyek a szobába és alfába vágom magam egy kicsit. Azaz olvasok meg zenét hallgatok. Elleszel itt? 
-Persze.-mosolygott.
-De ha már nagyon nem birod nélkülem, akkor gyere fel nyugodtan.-ezzel elindultam felfelé.
Beindítottam a lejátszási listámat majd elővettem a Luxen sorozat 3. részét mert, még nem sikerült befejeznem. Kb. Fél óra múlva besüppedt mellettem az ágy, mire kihúztam a fülemből a fülesem és a kék szempárba fúrtam a tekintetem.
-Tudtam, hogy nem birod sokáig nélkülem.-nevettem.
-Csak felhoztam a vacsit, nehogy éhenhalj itt nekem.-mondta látszólag komolyan.
-Ez nem volt valami jó érv, de köszönöm.-öleltem meg.-Na akkor jó étvágyat!-ezzel nekiálltam megenni az adagom.
Vacsi közben beszélgettünk, zenét hallgattunk. Persze hangosan. Majd kijelentettem, hogy elmegyek egy hosszú forró fürdőre. Mikor végeztem, már lassan kilenc óra volt. Úgy gondoltam, hogy ledőlök aludni bár, másnapra semmit sem terveztem. De hát az én drága barátom keresztbe húzta a számításaim. Igen azzal. 

*Noémi szemszöge*

Alapból utáltam a hugaim mert, a lotyó anyám pártját fogták. De a nagyobbik végleg elvágta magát nálam, hogy apát feldobta. Tudtam, hogy megölte Zsoltot, hisz én terveltem ki vele meg Irénnel. De nem hittem volna, hogy el is kapják mert, a munkahelyén is álneve volt. Mikor apát őrizetbe vették, kért egy telefonhívást. Természetesen engem hívott, hogy menjek be Irénnel meglátogatni. Rögtön ugrottam, még szerencse, hogy most náluk voltam Cinkotán. A hívás után fél órával késöbb már bent voltunk nála. 15 percet kaptunk vele. Megbeszéltünk pár dolgot majd megkérdeztem, hogy megvan-e még a tartalék pisztolya. Elmagyarázta, hogy hol találom meg és indultam is hozzájuk. Majd egy mondattal elköszöntem tőle.
-Bosszút állok érted apa! Ígérem!