Tizenharmadik rész

Sziasztook!
Itt is lenne a tizenharmadik rész. Most időben. Nem is húzom semmivel az időt, jó olvasást, ha tetszett, hagyjatok komiba magatok után nyomot! 😃

-Nemááár!-kezdtem el "hisztizni" majd kinyomtam az ébresztőt. 

Igen, hétfő van. Igen, suli. Igen, délután meló. És igen, csak este és reggel tudok Balázzsal valamennyi időt tölteni. De a tegnapi edzés elég jól ment nekik, remélem a meccsen is ezt a formát hozzák. Míg ők a labdával szórakoztak, mi lányok beszélgettünk. Volt téma Laci és Gabi szakítása, a csütörtöki összecsapás a Brazilokkal, hogy ki milyen festéket hoz majd. Most kb. mindenki úgy fog kinézni mint én a magyar-francia meccsen. De mivel Zsani nem volt ott mert, dolga volt ezért neki szólnom kell ma suli után.

-Jóreggelt kicsim!-nyomott egy puszit a fejem tetejére Bazsi.

-Neked is szerelmem!-néztem fel rá.-Sajnálom, hogy téged is felébreszt ez a szar. Neked nem kéne velem szenvedni.

-Semmi gond. Kitartok melletted és a bajban is segíteni fogok. Ezt meg amugy is simán elviselem.-mosolygott rám majd ajándékozott meg egy édes csókkal.

-Sajnálom, de nekem még le kell zuhanyoznom, fel kell öltöznöm, suliba kell eltöltenem egy szörnyű délelöttöt majd a melóba egy délutánt. Szóval kérlek szépen, ne nehezítsd meg a dolgomat.-néztem rá bociszemekkel.

-De este itt leszel velem igaz?-kérdezett.

-Ígérem. De tudsz majd jönni értem? Légysziiiiiiii!

-Ezt kérned sem kell.-kacsintott rám, mire én adtam a szájára egy gyors puszit és indultam a fürdőbe.

-Ó a pics*ba!-káromkodtam el magam mikor kiléptem a zuhany alól és észrevettem, hogy ruhát nem hoztam.

Így hát egy szál törölközőben indultam vissza a szobába ruháért és magamban imátkoztam, hogy Dzsudzsi aludjon vagy valami. Természetesen, nem volt szerencsém, így próbáltam úgy tenni mintha minden reggel törölközőben mászkálnék.

-Szerelmem, mennyi az idő?-szóltam oda Balázsnak miközben a szekrény felé tartottam.

De nem jött válasz. Épp egy pólót húztam ki a többi közül mikor meleg lehelletet éreztem a nyakamon.

-Fél hét van, cica. Mikor kell indulnod?-suttogta a fülembe Dzsudzsi.

-Háromnegyed óra múlva.-ezzel kirántottam az utolsó ruhadarabot is a szekrényből ami egy fekete szegecses hosszú, bélelt farmer volt.-De még be kell pakolnom, fel kell öltöznöm, reggeliznem kéne valamit, össze kell szednem a melós ruhát és asszem ennyi.-kerültem volna ki, de magához rántott és egy lágy csókot nyomott a számra.-Ne nehezítsd meg, hogy itt hagyjalak, kérlek.-vettem könyörgősre.

-Menj öltözz fel, szedd össze ami kell addig összeütök neked valami kaját. Meg felkapok én is ruhát és elviszlek suliba.-adott egy puszit a homlokomra majd sietősen elindult a szekrényéhez.

Én visszaslisszoltam a fürdőbe, magamra kaptam a ma hacukám, feltettem egy alap sminket, átfésültem a hajam és mentem is a szobába a többi cuccomért. Hamar nálam volt minden és mentem is lefelé már bakancsban, kabáttal a kezemben meg tatyóval a hátamon. Ledobtam a kezemben lévő dzsekit meg a táskát és indultam a konyhába.

-A reggeli tálalva.-mutatott Bazsi a rántottára az asztalon.

-Köszönöm! Maradsz míg megeszem?-kérdeztem.

-Tudod, hogy mindig veled lennék, de most fel kell szaladnom felöltözni, hogy el tudjalak vinni.-emlékeztetett.

-Hát, oki de siess!-adtam neki egy puszit majd ment is.

Leültem és nekiláttam az evésnek. Igaz, hogy Dzsudzsi nem tud sok mindent főzni de amit igen azt nagyon jól. Ez a rántotta is isteni lett, bár azt hiszem, hogy az ilyet nem is lehetne elrontani. Így hamar be is faltam, elöblítettem a tányért és kimentem a nappaliba. Éppen ekkor baktatott lefelé a lépcsőn a barátom.

-Kész is vagy?-kérdezte.

-Aham. Mennyi az idő?

-Öhhhmm.. Egy pillanat és mondom-kezdte kiszedni a mobilját a zsebéből-Hét óra. Elmenjünk most?

-Nekem mindegy.

-Akkor menjünk, nehogy elkéss.-lépett mellém majd magához húzott és egy ráérős csókot nyomott a számra.

-Egyre jobban nincs kedvem elmenni itthonról.-húztam el a számat.

-Gondolom. De melóba muszájj menned? Van elég pénz mindkettőnknek.-nézett rám.

-Igen, muszájj. Ketten vagyunk és nem érezném igazságosnak, hogy csak te fizetsz. Ugyanúgy beszállok én is mindenbe. De ettől függetlenül szeretlek és itt vagyok neked.-fúrtam a tekintetem az övébe.

-Rendben. És én is szeretlek.-mondta, majd megismételte az elöbbi cselekedetét.

Lassacskán elindultunk és sajnos hamar ott is voltunk az iskolánál. Elköszöntünk és indultam befelé.

*Órák után*

-Szóval, akkor nekem kell hozni a zöld haj spray-t?-kérdezte Zsani.

-Igen, mert Rita hozza a pirosat, Zita a fehéret és én pedig az arcfestéket hozom. És el ne felejtsd, hogy pólód is ehhez illő legyen!-magyaráztam a barátnőmnek kifelé menet.

-Ahhaa, okés. És honnan szedek majd spray-t?

-Múltkor is a Müllerben tudtam venni. Szerintem most is lesz.

-Oké. Köszi, de nekem most sietnem kéne, Ádival találkozok fél óra múlva mert, el akar valahová vinni.

-Te kis mázlista! Én meg még nyolcig dolgozom.

-Juujj.. Sajnálom. De sietek, majd dumálunk, sziaaa-ölelt meg majd elindult.

Hát, egyedül maradtam, így betettem a fülesem és nekivágtam az elöttem lévő útnak. Míg odaértem, 5 szám ment le szóval kb. 30 percet gyalogoltam. Besiettem a SPAR-ba, köszöntem mindenkinek majd elmentem átöltözni. 

*Műszak vége elött 10 perccel*

-Hé, Tami!-szólt nekem Móni a műszakvezetőm-Látom, kicsit fáradt vagy már. Csináld végig még ezt a sort, aztán csukd be a kasszát. 

-De még 10 perc hátra van.-válaszoltam.

-Hagyd csak. Látszik rajtad, hogy ki vagy fáradva. Meg amugy is neked tanulás is van még. Nyugodtan zárd majd be a kasszát és menj haza.-mosolygott rám.

-Örök hálám, Móni!

Szerencsére, csak 3 ember volt a sorban, ezért hamar végeztem. Gyorsan átöltöztem, dobtam egy SMS-t a szerelmemnek, hogy siessen értem és el akartam tenni a telefonom de felcsendült az AC/DC-Highway to Hell című száma ami a csengőhangom. Ismeretlen számot jelzett, de felvettem.

-Igen?-szóltam bele.

-Jó estét kívánok, Füredi Tamarát keresem.-mondta egy férfi hang.

-Én vagyok az, ki keres?

-Óh, szia Tami! Alex vagyok.-erre elképedtem.

Alex az első nagy szerelmem. Még általánosban volt. De én és a barátnőim elcsesztük azt, hogy összejöjjek vele. Nagyon. És én mindig szerettem volna kibékülni vele és megbeszélni a dolgokat. Írtam neki Facebookon, suliba is sokszor odamentem hozzá meg minden. De semmi. Csak nehogy ezzel jöjjön.

-Honnan tudod a számom?-mondtam kicsit vékonyabb hangon mint kéne.

-Tomi adta meg. Vele jóba vagyok általános óta és úgy tudom te is.

Igen, még ő az akivel megmaradt a barátságunk. Azóta DJ-skedik meg ilyenek, de nekem még haverom. De most megharagudtam rá.

-És mit szeretnél?-érdeklődtem.

-Beszélni veled. Tudnánk valamikor találkozni?

-Hát, délelött suliban vagyok és délutánonként dolgozom. Csütörtökön meccsen vagyok hivatalos, de valamikor persze megoldhatnánk. Jelölj be Facebookon és majd megírom, hogy nekem melyik nap lenne jó.

-Rendben. Akkor majd még beszélünk, addig is szia!

-Szia!-köszöntem el majd bontottam a vonalat. 

Lecsekkoltam az időt és gondoltam, hogy Balázs már itt van értem, így hát elindultam kifelé. De ezt nem hiszem el. 7 éve nem keresett. Nem szólt hozzám, nem válaszolt az írásaimra. Egyszerűen lesz@rta a fejem. És most, hopp és felbukkan. Ugyanakkor mint, Zsaninak Levi. Most komolyan, ezek összebeszéltek vagy mi? Ilyen gondolatokkal léptem ki a hideg téli estébe. Bazsi a kocsinak támaszkodva várt rám.

-Szia kicsim!-lépett hozzám, majd egy hosszú csókkal köszöntött.

-Szia szerelmem. Milyen napod volt?-ültem be a kicsit melegebb kocsiba.

-Hiányoztál. Amugy elment. Neked?-ezzel beindította a motort és már a parkolóban sem voltunk.

-A suli elég uncsi volt, de Zsanit tájékoztattam arról amiről kell. Aztán a meló nehéz és fárasztó. Fele időt pakoltam, a másik felét meg a pénztárnál töltöttem. Aztán felhívott valaki...

-Ki az a valaki?-vágott közbe Dzsudzsi.

-Az első nagy szerelmem, Alex. Hogy tudnánk-e valamikor találkozni. Én azt mondtam, hogy igen mert, már rohadtul nem érzek iránta semmit és még barátnak sem hiszem, hogy kellene. Nagyon megbántott régen.

-Mikor fogtok talizni?

-Nem tudom. Majd írok neki Facebook... BALÁZS VIGYÁZZ!-mutattam az útra ahol egy kocsi vagy 100-zal felénk tartott.

Minden olyan gyorsan történt. Balázs elrántotta a kormányt így kitértünk előle, az száguldott tovább mi pedig lementünk az útról és egy fa elött álltunk meg kb. 5 centivel. És majdnem szívrohamot kaptam. De komolyan. Amugy is gond van a vérnyomásommal. Gyorsan kipattantam az autóból a friss levegőre és lefeküdtem a fűbe gyorsan véve a levegőt.

-Tami, minden oké?-termett mellettem nagyon hamar a barátom.

-Alapból baj van a vérnyomásommal. Magas. Ilyen helyzetekben pedig rosszul vagyok. Le kell nyugodnom.-hadartam le.

-Ohh baszki! Ne hívjak orvost?-kezdte előszedni a telefonját de én megfogtam a kezét.

-Ne, nem kell. Húzz fel kérlek!-nyújtottam felé mind két kezem.-Köszönöm.-mondtam már kicsit nyugodtabban, már talpon állva, majd karjai közé bújtam.

Nem tudom, hogy meddig álltunk ott ölelkezve, de szerencsére a vérnyomásom visszaállt rendes ütembe.

-Köszönöm!-suttogtam a fülébe, majd szájára tapasztottam az enyémet.

Egy jóideig még állhattunk ott aztán kezdtem már nagyon fázni.

-Menjünk haza!-bontakoztam ki az öleléséből és a kocsi felé húztam.

Szerencsére 10 perc múlva már baleset nélkül otthon voltunk. Vacsira megettük a pizzát amit a SPAR-ból hoztam, utána elmentünk fürdeni. Én hamarabb készen lettem így megnéztem a Facebookom. 1 új üzenet, 1 ismerősnek jelölés és 3 értesítés. Az üzenetet Zsani küldte, hogy megvan a spray, ismerősnek Gálvölgyi Alex jelölt, amit vissza is igazoltam. Az értesítések meg csak csoportokból jöttek. Miután mindent megnéztem, feltettem töltőre a telefont és leültem az ágyra. Ekkor lépett be Balázs a szobába törölközövel a derekán.

-Ugye veszel fel boxert az alváshoz?-húztam fel az egyik szemöldököm.

-Muszájj?-kezdte a hülyülést.

-Igen, muszájj. Szeretnék aludni.-dőltem el az ágyon és magamra húztam a takarót. 

-Hát jó.-ezzel elindult a szekrényhez és fél percen belül a kezében egy alsógatyával tért vissza. És ott vette fel a nadrágot. Elöttem. Csak, hogy kínozzon. Közben végig engem figyelt. Ezért még kapni fog. Némán hátat fordítottam neki és lehunytam a szemeim. Pár másodperc múlva éreztem, hogy besüpped mellettem az ágy és egy kar fonódik a derekam köré.

-Jó éjszakát szerelmem!-súgta a fülembe egy édes hang, mire véglegesen álomba merültem.