Tizenhatodik rész

Sziasztok!
Itt is van a következő részt. Egyszerűen nem tudtam, hogy hol hagyjam abba. Annyi ihletem volt, hogy az még nekem is hihetetlen. Na jó olvasást, hagyjatok magatok után nyomot! 😃

*Balázs*
Mikorra odaértem Tami munkahelyére már kishíján agyvérzést kaptam. Meg idegösszeomlást annyira féltem. És nem válaszolt egy SMS-re sem. Csak túlélje.. Istenem csak túlélje... Még az úton hívtam Ádámékat, hogy legyenek készen, ha akarnak jönni és Zsani hangját hallottam, hogy azonnal öltöznek és várni fogják, hogy melyik kórházba kell majd menni. Hívtam Hajnit is, Tami anyukáját de ők épp Miskolcon vannak szóval max éjjelre érnek vissza. De azt mondta, hogy sietni fognak. Ahogy beértem a parkolóba, rögtön pattantam is ki és mentem a mentőhöz.

-Jó estét! Dzsudzsák Balázs vagyok, Tamara barátja. Hogy van?-kérdeztem idegesen.
-Instabil az állapota, nagyon sok vért vesztett. És nullás a vércsoportja, ami nagyon ritka. A kórházban is elég kevés van és a hölgy műtétre szorul. Esetleg önnek ilyen vére van?
-Nem. De tudom, hogy kinek lehet. Induljunk a kórházba, odahívom őt is.-ezzel felléptem a mentőbe és megpillantottam Tamit.
Lélegeztetőgépen volt és szörnyen nézett ki a jobb lába. Tiszta vér volt.
-Jesszus...-suttogtam magamba majd előkaptam a telefonom és tárcsáztam is vele.
Hamar lerendeztem a hívást, így már csak a szerelmemre figyeltem.
-Uram, ez itt a barátnője telefonja. Szerintem jobb ha önnél lesz.-ezzel átnyújtotta nekem a készüléket.
Hamar bent voltunk a kórházban, ahol Zsaniék már vártak ránk. Ahogy észrevettem, őket is megviselte ez az egész.
-Sziasztok-sétáltam hozzájuk.
-Szia. Mi van Tamival? Hogy van?-támadott le Zsani, aki a sírás határán állt.
-Műteni fogják. A golyók benne maradtak, ki kell szedni őket. És nagyon sok vért vesztett.-ekkor megjelent mellettünk egy orvos.
-Jó estét! Dr. Czerny Erik vagyok, én műtöm perceken belül Füredi kisasszonyt. Ki az aki vállakozott, hogy tud adni nullás vért?-nézett ránk.
-Én.-szólalt meg Ádám.
-Akkor jöjjön uram.
-Vigyázz magadra!-engedte el a barátnője.-Szeretlek.
-Én is téged.-ezzel elindult a doktor úrral.
-Leülünk?-kérdeztem Zsanit.
-Aha.-válaszolt majd legördült egy könnycsepp az arcán.
Ellépkedtünk a székekhez, majd leültünk. Már elmormogtam az orrom alatt az összes imát, hogy Tami túlélje ezt az egészet. Ekkor jött egy SMS Feritől, hogy elkapták a nővérét, Noémit meg a társait is. Válaszoltam neki, hogy köszönök mindent és ha tud, valamelyik nap ha gondolja bejöhetne.
-Elkapták Noémit.-szóltam Zsaninak.
-Ő lőtte meg Tamit?-nézett rám.-Pfuu, hogy csak egyszer lássam még és a szart is kiverem belőle meg meg is ölöm és ahhh!!-dühöngött-Tami nekem olyan, mint a testvérem. És ha meghal, akkor nem is tudom mi lesz velem.-mondta majd zokogásban tört ki.
Nem tudtam mit tenni, átöleltem.
-Túléli. Erős lány. Higyjünk benne és minden rendben lesz.-próbáltam nyugtatni de csak sírt.
Gondoltam ki kell magát sírnia, így hagytam. Talán negyed órát ülhettünk így, majd elhúzódott.
-Köszi.-törölte meg a szemét és a táskájában kezdett kotorászni.-Megvan!-húzott ki egy papírzsebkendőt amibe rögtön bele is fújta az orrát.
Ezután csendben ültünk egymás mellett és egy kis idő után megjelent Ádám.
-Mennyit vettek le? Mi van Tamival? Tudsz valamit?-támadtam le.
-Jól van? És te? Tart még a műtét?-tette ugyanazt Zsani mint én.
-Kb. 1 liter vért vettek le. Nem tudom, hogy mi van vele nem a műtőben voltam. És igen, én megvagyok. A műtét pedig ha jól tudom még folyamatban van.-hadarta.
-Jesszus, haver nem is tudod, hogy mennyire hálás vagyok neked!-öleltem át Ádámot olyan haverosan.
-Semmiség.-ezzel elengedtem és visszaültem az eddig koptatott székre.
-Én is nagyon köszönöm! Tudod, hogy mennyit jelent nekem Tami-fakadt megint sírva mostmár a barátja vállán Zsani.
-Ssshh Kicsim, jól lesz. Biztos vagyok benne.-simogatta a hátát Nagy.
-Hazamentek, vagy maradtok még?-néztem rájuk érdeklődve.
-Maradunk. Legalább addig, míg vége nincs a műtétnek.-vágta rá még kicsit szipogva a szerelmem barátnője.
-Oké.-sóhajtottam.
Még vagy 20 percet ülhettünk ott néma csendben mikor megpillantottuk a felénk közeledő doktor urat.
-Jó hírrel jövök.-kezdett bele a mondanivalójába-A kisasszony túlélte a műtétet és az állapota is stabil. Köszönjük a vért amit adott, hogy megmentsük-nézett itt Ádámra.
-Mikor lehet hozzá bemenni?-kérdeztem.
-Mivel most végeztünk, még nem lehet. Holnap reggel 7-kor lesz egy vizsgálat és még minimum egy hétig bent kell tartanunk. De a holnapi vizsgálat után már bármikor be lehet menni. Szóval, azt ajánlom, hogy menjenek haza, pihenjenek és holnap jöjjenek be.
-Rendben, köszönjük szépen. Viszontlátásra!-köszöntem el.
-Viszlát!-tették ugyanazt Zsaniék amit én.
-Eltudtok dobni Tami munkahelyéig? Ott maradt a kocsim.
-Persze haver!-veregetett vállon Ádi.-És látjátok, megmondtam, hogy jól lesz.
Kiléptünk a kórházból a csípős hidegbe és bepattantunk a kocsiba. 10 perc múlva már a saját járművemben tartottam hazafelé. És Móni odaadta Tami otthagyott cuccait amit hazaszállítottam. Otthon elmentem zuhanyozni, bekaptam valami kaját, küldtem üzenetet Hajninak, hogy holnap tudnak bemenni hozzá a kórházba délután. Igen, a délelöttöt kettesben vagy négyesbe Ádiékkal szeretném tölteni. Utána lefeküdtem aludni. Vagyis befeküdtem az ágyba, mert annyira megszoktam, hogy itt fekszik mellettem a szerelmem, hogy nélküle egyszerűen nem tudtam aludni. Így forgolódással és óranézegetéssel telt az egész éjszaka.

*Reggel*
Már hatkor indulásra készen voltam és fogalmam sem volt, mivel üssem el az időt. Átnéztem még egyszer, hogy mit viszek be Taminak. Ruha, telefon, töltő, Mp3 lejátszó, fülhallgató, könyv, innivaló és egy kis reggel csinált fánk. Igen, kb négykor már kikeltem az ágyból és nekiálltam fánkot sütni. Nem tudom, hogy ébren lesz-e már de azért viszek neki. És amennyit tudok, bent leszek majd vele. Zsaniékkal le lett beszélve, hogy fél kilencre lesznek a kórházban. Mikor már vagy 5x megnéztem, hogy minden megvan-e fél hét volt. Komótosan elindultam otthonról, de így is háromnegyed hétkor már a recepciónál voltam eligazításért. Azt mondták, hogy várjam meg Dr. Czernyt és elmond majd mindent. Így hát vártam. És vártam és vártam. Negyed nyolc körül megpillantottam a közeledő orvost.
-Jó reggelt Doktor úr!-köszöntöttem-Esetleg, bemehetnék már Tamihoz?
-Önnek is jó reggelt! És természetesen. Jöjjön, megmutatom hol a kórterme.-ezzel elindultunk-Már ébren van, de nagyon fáradt, hisz elég sok vért vesztett. Még a nap folyamán több vizsgálat is lesz csak azért, hogy minden jól menjen. Na itt is vagyunk.-nyitott be a szobába.
Tami épp az ablak felé volt fordulva természetesen csak fejjel. És szerencsére nem sokkolt annyira a látvány mint amire számítottam. Szépen be van kötve az egész jobb lába. De végig. Csak a lábfején nincs kötés.
-Kisasszony, vendége van.-szólt neki az orvos mire felém fordította a fejét.
-Szia.-köszönt.
-Szia!

*Tami*
Reggel egy idegen ágyban ébredtem ahol egyedül voltam. Mikor kinyitottam a szemeim, észrevettem, hogy a kórházban vagyok. Ekkor beugrott. A SPAR-ban kétszer lábon lőtt az a nyomorult nővérem. Bosszút állt Péterért. És ez után képszakadás mostanig. Lenéztem a sebesült lábamra és észrevettem, hogy be van kötözve. Megpróbáltam megmozdítani de annyira fájt, hogy inkább hagytam a fenébe. Ekkor belépett egy orvos.
-Szép jó reggelt kisasszony! Nem is számítottam rá, hogy ilyen hamar ébren lesz. Dr. Czerny Erik vagyok, én műtöttem meg tegnap.-nyújtott kezet-Az egyik barátja adott vért, mert nem volt elég az ön vércsoportjában.
-Ki volt az?-szólaltam meg.
-Nagy Ádám.-jesszus, ezt hogy fogom én meghálálni neki?-Na de most elvégzünk egy vizsgálatot, utána pedig 3 óránként megnézzük magát.
-Elnézést, de tegezne ha kérhetem? Csak 20 éves vagyok.
-Persze.-ezzel bejött még két nővér Dr. Cerny segítségére.
Szerencsére hamar végeztünk. Mikor egyedülhagytak, rámtört a "nagyon hiányzik Balázs, Zsani meg még Ádam is" érzés. És úram atyám, anyáék hol vannak? Tudnak erről? Noémivel mi van? Elkapták vagy még mindig szabadon van? És én ma találkoznék Petivel is! Megígértem neki... Kinéztem az ablakon és láttam, hogy az idő se a legjobb. Szürke az ég, és még nincs is teljesen nappal. Hát igen, december van és elvileg korán reggel. Bár a telefonom sincs nálam amit eléggé hiányolok, mert hogyan fogok így kapcsolatot tartani bárkivel is? És ekkor nyílt az ajtó, de nem néztem oda.
-Kisasszony, vendége van.-szólt Dr. Czerny.
Erre odakaptam a fejem és megláttam ki jött. Magamban ezerszer hálát adtam az Istennek és persze neki is.
-Szia.-köszöntem, de legszívesebben felpattantam volna, hogy a nyakába ugorjak.
-Szia.-reagálta le.
-Én most megyek is, van még egy pár betegem.-ezzel el is hagyta a szobát Erik.
-Hogy vagy?-tett le egy kosarat (??) az ágy mellé.
-Élek, mint látod. De a lábam nagyon fáj. És az mi?-mutattam az elöbb említett tárgyra.
-Jaa, csak hoztam neked friss fánkot, üdítőt, ruhákat meg még egy pár dolgot amire szükséged lehet.-magyarázta.
-Tudod mire van most szükségem?-húztam fel az egyik szemöldököm.
-Mire?
-Rád.-válaszoltam, mire odajött és megcsókolt.
Többször.
-Köszönöm.-suttogtam.
-Mit?
-Azt, hogy itt vagy nekem. De fel akarok kelni.
-Ki van zárva. Az orvos nem mondta, hogy felkelhetsz.
-De nézd, ott vannak mankók!-mutattam a sarokba.-Ha azzal járkálok akkor nem terhelem a jobb lábam. Kérleeek!-könyörögtem.
-Elmegyek, hátha megtalálom a dokit és megkérdezem, hogy felállhatsz-e. Addig itt van fánk, egyél.-adott nekem egy dobozt.
-Még légyszi, a telómat is add idee. Írni akarok Zsaninak meg Ádámnak. Meg anyáéknak. Gondolom tudnak erről és csak tudatni akarom velük, hogy jól vagyok. Meg a haverommal is lemondom a talit, mert így lehetetlen.-magyaráztam.
-Tessék.-adta át a kért eszközt.-Sietek vissza!-adott még egy csókot, majd távozott.
Elkezdtem enni a sütit amit hozott nekem és bekapcsoltam a telóm. Volt már 2 nem fogadott hívásom Petitől és egy új üzenetem is, amiben azt írja, hogy délután 4-kor vár a Blahán. De mennék, Istenem de mennék! Először anyának írtam, hogy élek, megvagyok és délután ha ráérnek Larávak bejöhetnének. Aztán Zsani. És Ádám akinek vagy 20x leírtam, hogy köszönöm. Aztán megcsörgettem Own-t és szerencsémre fel is vette.
-Szia Csajszi! Akkor áll a tali?-köszönt.
-Szia Peti. Figyi, van egy picike probléma. Szóval tegnap combon lőttek, túlestem egy műtéten és kórházban fekszem ahonnan egy ideig nem szabadulok.-meséltem.-És el nem tudod képzelni, hogy mekkora lelkiismeret-furdalásom van, hogy nem tudok menni.-szomorkodtam.-Peti, itt vagy?-szóltam bele mert nem válaszolt.
-Igen, csak úristen.. Elöször is, jajj mindegy majd megbeszéljük délután.
-De Peti, most mondtam, hogy nem tudok menni.
-És azt ki mondta, hogy én nem mehetek? Vagy látni se akarsz?
-Jesszus, dehogynem! Akkor várlak majd. Tudod a címet? Mármint a kórházét?
-Ki Google-zom 2 perc alatt. Szóval nincsen gond.
-Okés. És jajj Peti, lenne egy óriási kérésem. A hugom 17 éves és óriási rajongód. Esetleg ha megkérem a barátomat, hogy hozza el otthonról az előre megvett OwnMcKendry-s pólót akkor aláírnád?
-Ez hülye kérdés volt.
-Jó na. Na mennem kell, jön az orvos, hogy mankóval felállhatok-e.
-Rendben, ezután már amennyire tudsz vigyázzál magadra! Délután tali! Szia!
-Te is vigyázz magadra, csumi!-és bontottam a vonalat és ezzel egyidőben meg is érkezett a doktor úr.
-Nem is tudom, hogy jó ötlet-e.-kezdett bele.
-De kérem! Fogat is kéne mosnom, fésülködnöm meg egyebek! Dzsudzsi úgyis figyel rám délelött. Legalábbis remélem.
-Igen, így lesz.
-Hát, nem vagyok biztos benne, hogy jót cselekszem, de tessék.-tette az ágy mellé a segédeszközt.-De ha valami van, azonnal szóljanak!-és el is hagyta a szobát.
-Na akkor én fel is kelek.-kezdtem el feltápászkodni ülő helyzetbe.-A franc, hogy sín is van mellette! Így be se tudom hajlítani a lábam!-hitetlenkedtem már félig ülve.
-Jajj, segítek!-lépett mellém a barátom.
-Köszi. Leülsz?-veregettem meg magam mellett a helyet, mire azt elfoglalta Bazsi, én pedig a vállának dőltem.
-Amugy tegnap míg nem voltam magamnál mi volt?-érdeklődtem.
-Idegeskedés, sírás, aggódás, reménykedés és öröm mikor megtudtuk, hogy túlélted.
-Te bent voltál a kórházban míg műtöttek? És még ki?
-Egyértelműen itt voltam. És ugyebár Ádám adott vért neked, mert olyan szar ez a hely, hogy nincs elég. És mivel Ádi itt volt, Zsani is itt volt. De ő nagyon ki volt. Ja, és elkapták a nővéred meg a nem tudom kicsodákat akikkel volt.
-Végre! Dögöljön meg az a rohadék!-törtem ki-De jesszus.. Ha ezt megakadályozhattam volna, hogy ezen menjetek keresztül főleg miattam..-suttogtam majd legördült egy könnycsepp az arcomon.
-Naa, Cica nincs baj. Érted amugy is bármit. És élsz és mi is jól vagyunk.-ölelt át Bazsi.
-Igaz. Élünk és nincs bajunk. Ez a fő.