Tizenötödik rész

Sziasztok!
Most hamarabb kész lettem a résszel és egyszerűen nem bírok várni azzal, hogy feltegyem. Inkább nem is mondok semmit a részről, mert azzal elmondanék valami fontosat. Csak annyit, hogy a youtubeos akit megemlítettem benne, csak a kedvenc vidisem és sajnos nem ismerősöm. Pedig milyen jó lenne.. 😁 Na nem húzom tovább az időt, jó olvasást hozzá, hagyjatok magatok után nyomot! 😃

-Szerintetek ki nyer majd?-súgom oda meccs közben a csajoknak.
-Nagyon szurkolok a srácoknak, de szerintem nem olyan jók, hogy megverjék a Brazilokat. Ott van Neymar is.-mondta Zsani.
-Dettó.-értett egyet Rita.
-Szerintem is igaza van Zsaninak.-bólogatott Zita.
-Oké. Na nézzük.-koncentráltam már a pályára.
A csapat nagyjából csak védekezett, de egyszer-egyszer volt helyzetük az első félidőben. De a félidő végén még 0-0 volt az állás.
-Lemegyünk a fiúkhoz?-nézett ránk Rita.
-Aha.-vágtuk rá egyszerre.
Elindultunk lefelé, hogy bíztassuk a fiúkat. Pár szót váltottunk velük de aztán bementek az öltözöbe gőzöm sincs minek. Így hát visszamentünk a lelátóra. A csajok dumálgattak, én pedig megírtam Bencének a címemet, hogy hová küldje a meghívót és hozzátettem, hogy remélem nem haragszik ha eljön velem Dzsudzsi. 2 percre rá jött is a válasz, hogy köszöni szépen a címet, még ma feladja a lapot és nyugodtan vihetem Balázst. Mikorra ezzel végeztem, a fiúk már sétáltak a pályára. A barátjaink még hátrafordultak, integettek nekünk és mutattak egy-egy szivet. Mi is ugyanezt tettük.
-Jesszus, de aranyosak!-mondta Zsani.
-Jaja.-válaszoltunk mindannyian egyszerre.
Sajnos, a második félidő elején bekövetkezett, amire nagyon számítottunk. A brazilok lőttek egy gólt. Így hát vezettek. És nekik ez bőven elég is volt ezen a meccsen, így már csak hátul voltak védeni. És azt a sorfalat, amit álltak, egyszerűen lehetetlen volt "áttörni". Az összecsapás tehát úgy zárult, hogy kikaptunk 1-0-ra. Egyre jobb a válogatottunk, de ilyen csapatot, mint a mostani ellenfél, sajna még nem tudott megverni. Mikor a bíró lefújta a találkozót, a fiúk csalódottan rögtön be is mentek az öltözőbe. Sajnáltuk őket, nagyon. Mindent beleadtak, de nem sikerült.
-Menjünk, várjuk meg őket az öltözőnél!-dobtam fel az ötletet.
-Nyomás!-kapta fel a cuccát a drága barátnőm és már sietett is lefelé.
Rita, Zita és én követtük.
Már vagy fél órája várhattunk ott, de még senki nem jött ki.
-Hallod, ezek beköltöznek oda?-kérdezett Zsani.
-Honnan tudjam.-tártam szét a kezeim, mire Dibusz lépett ki.
-Sziasztok!-köszönt szomorkásan-A többiek is lassan készen vannak. Már ha rájuk vártok.
-Köszi az infót! Nagyon szar a hangulat?-tettem fel kicsit parázva a kérdést.
-Eléggé. Mindig ilyen, ha kikapunk. És persze én, mint kapus magam hibáztatom a legjobban, mert én nem voltam elég jó ahhoz, hogy kivédjem.-magyarázta.
-Ugyan már! Régen, nagyon régen én is fociztam. Hobbiból. És rohadtul nem lehet minden labdát kivédeni! Fizikai képtelenség. Ne hibáztasd magad miatta, védők is vannak. Egyszerűen csak régebb óta űzheti valaki ezt a sportot és akkor gyakorlottabb. Vagy nemtudom. A lényeg, hogy nem hibás senki. Ez a meccs nem jött úgy össze és ennyi. Majd a következő.-mosolyogtam rá bíztatón.
-Te fociztál?-lépett ki Balázs és még majdnem az egész csapat.
-Olyan meglepő? Kosaraztam meg röplabdáztam is. Bizonyíthatja!-mutattam a barátnőmre.
-Így volt!-állt mellém.
-Egy edzésen állj már be!-kért Gera.
-Hülye! Dehogy állok be, csak leégetném magam! Tényleg rég fociztam és kapus voltam. És NŐI csapatban. Még a végén eltörnétek valamimet!-döbbentem le.
-Nemiiis. Dzsudzsák, szólj már a csajodra!-kezdett nyávogni Zoli.
-Ha nem szeretne, akkor nem. Ennyi, nincs vita.-intette le Gerát Bazsi majd mellém lépett és átkarolta a derekam.
-Ádi, megyünk? Lassan elmegy a hangom, szeretnék inni otthon teát!-sétált Zsani a párja mellé.
-Menjünk kicsim. Csősztök!-intett a többségnek Ádám.
-Várjatok, megyünk veletek! Úgyis egy ideig együtt megyünk. És nálunk van kocsi!-vetetten fel egy ötletet-Sziasztok!-intettem a srácoknak Balázzsal együtt, majd Zsaniék társaságával elindultunk haza.
Őket egyenesen hazadobtuk, mert láttuk Ádin is meg Zsanin is, hogy eléggé fáradtak és ezután nem sokkal mi is otthon voltunk. Vagyis fél kilenckor.
-Na Cica, mesélj szépen mi volt ma Alexxel.-kezdte Dzsudzsi.
-Elöbb elmegyek zuhanyozni. Vagyis rendelek pizzát és utána megyek zuhanyozni.-nyúltam a telefonom után-Mi a száma a pizzázónak?
-Add azt a telefont, elintézem. Milyet kérsz?
-Négysajtosat és ha már te intézed, akkor hívd a tiédről. És köszii.-adtam egy puszit a szájára és a fürdő felé vettem az irányt.
De Balázs visszahúzott, és adott egy elég érzelemdús csókot. Majd még egyet. És még egyet. Össze kellett szednem az összes önuralmam, hogy elhúzódjak tőle.
-Drágám, ha így haladunk, se tusolni nem fogok és nem is eszünk.
-Nem érdekel.-és újra megcsókolt.
-Kérlek! Sietni fogok ígérem! Addig gyorsan intézd el a telefont és zuhizz le te is. Légysziiiii!-néztem rá bociszemekkel.
-Hát, rendben Cica. De elötte még egyet.-erre megcsókoltam, majd indultam végre megtisztítani magam a ma összeszedett mocsoktól.
Miközben folyattam magamra a vizet, jelzett a telefonom, hogy Facebookon üzenetem érkezett. Per pillanat nem tudtam megnézni, de még sietősebbre vettem a tempóm. Még gyosr hajmosás, törölközés, nagyjából be is szárítottam a hátközépig érő loboncom amit szerintem le fogok vágatni valamennyire. Valamikor. És eszembe jutott, hogy itt a december, Dzsudzsi szülinapja, a karácsony. Basszus! El is felejtettem eddig mindent! A hugom ajándéka rögtön tudtam mi lesz.  Anyáé is biztos hamar meglesz. De hogy Balázsnak mit veszek szülinapjára meg karácsonyra, arról fogalmam sem volt. Hisz neki mindene megvan. Majd elmegyek a városba nézelődni, hátha találok valamit. A telefonomat nyomkodva léptem ki a fürdőből, mert megnéztem, hogy ki hagyott nekem üzenetet. Egy haverom volt aki kb. 2 éve Debrecenbe költözött, hogy jön fel szombaton fotózásra és jó lenne találkozni. Hát, igen, nem sokszor fordulok meg Debrecenben ahogy ő sem Pesten. Én nagyjából minden nap látom őt, mert elég híres youtuber lett belőle, de ő nem igen lát engem. Szóval rögtön válaszoltam Petinek, hogy írjon, hogy hol és mikor legyek és ott leszek. Beszaladtam a szobába, feltettem töltőre a telefonom és indultam lefelé abban a reményben, hogy Balázs is készen van. Mikor a nappaliba értem, megpillantottam a szőke hajat a kanapé háttámlája felett.
-Na végre már Cica!-karolt át Dzsudzsi mikor leültem a kanapéra.
A szokásos pizsamájában volt. Vagyis boxerben.
-Mikor jön meg a pizza?-néztem fel rá.
-Úgy kb. még 10 perc. Addig pont el tudod mondani mit csinált ma veled a "Jófej gyerek"-rajzolt idézőjeleket a levegőbe.
-Oké...-sóhajtottam majd elmondtam mindent.
-Szóval nem tud nélküled élni?-húzta fel a szemöldökét Bazsi-Mondjuk én se tudnék de az más.-legyintett.
-Mint hallottad így van. Ja és január 30.-án megyünk Pécsre esküvőre.-jelentettem ki.
-Mivan? Kinek az esküvőjére?
-A fogadott bátyáméra. Annyira örülök, hogy van neki valaki. Mert, hát nem egészséges. Szegény 12 éves kora óta vak. Semmit sem lát. Szóval nagyon boldog vagyok, hogy talált magának egy lányt aki megbecsüli.-mosolyogtam.
-Szegény. De szerencséje van.-erre csöngettek.
-Végre a pizza! Ki fizeti?-nyúltam az asztalon heverő pénztárcámért.
-Én.-zárta le a még el nem kezdődött vitát a barátom majd már az ajtóban is termett.
Hamar lerendezte a pizzafutárt és mellém telepedett a két dobozzal és átnyújtotta nekem az egyiket.
-Köszii!-adtam egy puszit az arcára majd elkezdtem enni-Hallgassunk közbe zenét! Énekelni van kedvem!
-Oké!-tette le a pizzát majd az ölébe vette a laptopot.-Mit kapcsoljak?

/Szerkesztői megjegyzés: Igen, tudom ez a kép nem este van meg nem is passzol igazán ehhez de úgy mégis elfogadható. Remélem 😃/

-Falling in Reverse-Brother.
-Oké.-ezzel gyorsan begépelte és elindította a számot.-De szomorú..
-Tudom. De szeretem és a szöveg is megy.
-Akkor énekelj!-mosolygott.
Így, éneklősen megvacsorozátunk, majd én felmenten a szobába és bedőltem az ágyba.
-Elszöksz mellőlem? Ennyire ilyesztő vagyok?-dőlt mellém Dzsudzsi sok helyet hagyva köztünk.
-Dehogyis.-bújtam oda hozzá.-Ja azt elfelejtettem mondani, hogy szombaton találkozok Petivel, egy debreceni haverommal aki 2 éve költözött oda. És kiskorunk óta jóba vagyunk. És ő is olyan rocker féleség mint én. És youtuber. Nézd majd meg nyugodtan, OwnMcKendry néven megtalálod. A reakcióvideóit ajánlom, azok haláliak.-kezdtem nevetni.
-Okés. De ma akkor az enyém vagy? És holnap meló után? Meg reggel?
-Igen.-néztem a szemébe.
-Hmmm...-ezzel megcsókolt.
Még egy darabig fent voltunk, aztán olyan 11 körül elaludtunk.

*Másnap*
-Igen, sietek haza. Szeretlek, vigyázz magadra, csók!-tettem le a telefont és beléptem a SPAR-ba.
Reggel rossz előérzettel keltem, de mostanra ez szertefoszlott. A reggelem tökéletes volt a barátom társaságában, bár sajnálom, hogy nekem suliba, majd melózni kellett mennem.
-Sziasztok!-köszöntem a raktárba a munkatársaimnak.
-Hali, Tami!-jött oda Móni-Figyelj, tudnál pakolással kezdeni, aztán beülni a kasszába? Szólok mikor, csak nem lesz késöbb elég ember a pénztárhoz.-húzta el a szájat.
-Természetesen. Hol kell pakolni?
-Az édességeknél a polcokat feltölteni. Ott vannak a cuccok, ha azzal kész vagy 10 perc szünet aztán a 3-as kassza.-magyarázta.
-Okés. Átveszem a cipőm meg a pólóm és indulok is.-ezzel előhúztam a melós ruhám a tatyómból és a WC-be siettem.
A polcrendezéssel körülbelül 2 óra alatt végeztem, azaz délután 5 körül lehetett az idő. Nagyszerű, még 3 óra a pénztárban. Ittam, megettem a maradék szendvicsem és mentem a kasszába. Másfél órája ültem és szolgáltam ki a vevőket, mikor 3 fekete ruhás alak berontott az üzletbe.
-Mindenki álljon meg ott ahol van, vagy szétlövöm!-hallottam meg egy ismerős női hangot.
Félve elfordítottam annyira a fejem, hogy kicsit is lássam őt. Az a testalkat.. Az a hang... Noémi!
-Pakoljátok a kasszákat!-intett a két társának.
El sem hiszem, hogy ide süllyedt a nővérem. Nem tudom milyen indulat vezérelt, de kicsaptam az ajtót ami mögöttem volt, és a nem messze lévő raktár felé rohantam. Ekkor egy durranás és éles fájdalom hasított a jobb lábamba a térdem fölé hátul. Majd rögtön még egy.
-A k*rva életbe!-morogtam magamba és megpróbáltam mozdulatlan maradni.
Nehezen kihalásztam a zsebemből a telefonom. Kezdtem fáradni, és a lábamból csak úgy ömlött a vér. Gyorsan írtam egy SMS-t Balázsnak amiben ez állt:
Drágám!
Azonnal küldd Feriéket a SPAR-ba, ahol dolgozom! És hívj ide mentőt is, lőtt sebem van! S.O.S.! Szeretlek.
És azt az utolsó szót azért volt nagyon szükséges odaírnom, mert nem voltam biztos abban, hogy túlélem ezt. Visszatettem a telefonom a zsebembe, nehogy észrevegye Noémi, hogy nálam van. Éreztem, hogy rezeg. Sokszor. Gondolom Balázs válaszolt. Ekkor meghallottam cipő kopogását ami felém tart.
-Na mivan hugi? Remélem, tudod, hogy miért kapod ezt.-fordított hátra a hajamnál fogva Noémi.
-Talán, mert azt a rohadékot börtönbe juttattam, aki megölte az apám?!-sziszegtem.
-Ő az apád! Nem az a nyomorult aki meghalt!-üvöltötte az arcomba-De nem öllek meg. Kínlódj csak míg meghalsz!-ezzel belerúgott a meglőtt lábamba, amit alapból majd széthasított a fájdalom.
De válaszolni már nem tudtam, folyt össze minden, a szemhéjaim nehezedtek. Még halványan meghallottam a szirénákat és, hogy talán Noémi kiált valamit de aztán elsötétült a világ.
Talán örökre.