Zsani szemszög 4.

Sziasztok!
Itt is van a Zsanis rész negyedikje. A drága barátnőm szerintem is szupereket ír, még jobbat, mint én. Jó olvasást hozzá, nyomot hagyjatok magatok után! 😃

A kórházban szomorúan, fájdalommal telve, félve, pánikolva, aggódva de felettébb büszkén figyeltem barátomat ahogy elmegy az orvos oldalán.
- Leülünk? - kérdezte Balázs.
- Aha. - válaszoltam. A bennem lévő érzések fájtak. Kavarogtak. Nyugtalanítottak. Majdnem előtört belőlem egy pánikroham de próbáltam nem Balázs előtt pánikba esni. Mások előtt nem szabad. Mindig ezt mondogatom magamban. Egyszer csak egy hang szólalt meg mellettem.
- Elkapták Noémit. - szólalt meg Balázs akinek egy kis dühroham futott át az arcán. De belőlem kitört amit ki akartam mondani.
- Ő lőtte meg Tamit? Pfuu, hogy csak egyszer lássam még és a szart kiverem belőle meg meg is ölöm ahh!!! - dühöngtem.
Majd a nyomás és a stressz hatására kitört belőlem a bőgés. Balázson láttam azt a fejet amikor nem tud mit csinálni. Inkább megölelt. Nem tudtam olyan nyugodt lenni mintha mondjuk Ádi ölelt volna de most ez van.
- Túléli. Erős lány. Higyjünk benne és minden rendben lesz. - hiába akart megnyugtatni nem ment.
Csak sírtam tovább. Nem törődve a világgal csak ültem és sírtam. Tudni akartam mi van Tamival. Éppen műtik. Semmit nem tudtunk róla. Ha belehal nekem végem van. És ott volt Ádám. Aki megmentheti Tami életét. Aki most ül egy székben és egy cső lóg ki a kezéből. Félelmetes dolgok jutottak eszembe. De elkezdtem magamban dúdolni a számunkat. Ami a miénk. Erre kicsit jobban lettem. Kb. 15 percet üldögéltünk így.
- Köszi. - szólaltam meg majd gyorsan kotorászni kezdtem a táskámban. - Megvan! - kiáltottam fel egy zsepi előrántása kíséretében.
Gyorsan kifujtam az orrom majd gyorsan kidobtam a mellettünk lévő kukába. Majd egymás mellett ültünk. Nem tudtam kivenni semmit az arcából. De nekem ezer meg ezer gondolat cikázott a fejemben. Ádám. Műtét. Vér. Noémi. Túlélés. Halál. És Tami. Egyszer csak a folyosó felől megjelent egy ismerős alak. Felpattantam és odarohantam. Majd kérdésekkel bombáztuk meg.
-  Mennyit vettek le? Mivan Tamival? Tudsz valamit? -kérdezte Balázs.
-  Jól van? És te? Tart még a műtét? - bombáztam tovább a pulcsijába bújva.
- Kb. 1 liter vért vettek le. Nemtudom hogy mivan vele nem a műtőben voltam. És igen , én megvagyok. A műtét meg ha jól tudom még folyamatban van. - hadarta.
 -  Jesszus haver nem is tudod, hogy mennyire hálás vagyok neked! - ölelte át Balázs olyan haverosan Ádámot.
- Semmiség. - legyintett majd visszaültünk a székekre. Ellepett az öröm és a nyugalom kényeztető érzése mikor hozzábújtam barátomhoz.
-  Én is nagyon köszönöm! Tudod mennyit jelent nekem Tami. - fakadtam ki és szorosan öleltem magamhoz Ádám még kicsit remegő testét.
- Ssshh Kicsim, jól lesz. - simogatta a hátamat.
Most még az se érdekelt hogy így becéz. Nem szeretem ha becézget de most csak arra koncentráltam hogy jól legyen.
- Hazamentek vagy maradtok még? - kérdezte Balázs.
- Maradunk. Legalább addig, míg vége nincs a műtétnek. - jelentettem ki szipogva.
Pedig az ötlet az volt hogy ellentmondást nem tűrő hangom mondom ugyan ezt de az nem sikerült.
- Oké. - sóhajtott egy nagyot Balázs.
Még 20 idegroncsoló perc. Kegyetlen soknak tűnt. Fél fülünkben Ádámmal a zenénk szólt. Egyszer halvány pillantást vetettem Balázsra akire kicsit aggódva pillantottam. Hisz tudom milyen fontos neki Tami. Csak egy apró biccenést kaptam vissza de az is bőven elég volt. Gondolataim a kacifántos nevű doktor zavarta meg. Ami most jól jött.
- Jó hírrel jövök. - kezdte. -  A kisasszony túlélte a műtétet és az állapota is stabil. - itt képszakadás.
Csak a saját fejemben zúgó gondolatokra figyeltem. Tami jól van. Túlélte a műtétet. Az állapota stabil. Ádám megmentette. Ezek a dolgok zakatoltak a fejemben. Folyamatosan. Csak annyit hallottam meg hogy holnap a reggel 7 órás vizsgálat után majd jöhetünk. Gyorsan elköszöntünk majd Balázst elfuvaroztuk a kocsijáig. Innen kezdve ketten ültünk az autóban.
- Valami baj van hogy ennyire elkószáltál a gondolatokban? - szakította meg a gondolatmenetem Ádám aki továbbra is az utat nézte.
- Semmi érdekes. Csak eszméletlenül büszke vagyok rád. Megmentetted a legjobb barátnőm. Még mindig nem fogom fel teljesen.
- Figyelj. Ez volt az a dolog az életemben ami a második legkevesebb gondolkozást ígényelt volna.
- És mi volt az első? - néztem rá hatalmas barna szemeimmel.
- Az hogy mennyire szeretlek. - állította le a motort majd magamhoz húzva egy érzelmes csókot nyomtam a szájára. Beérve egy langyos kád vizet engedtem amiben elpancsoltuk az időt. Mire kiszáltunk volt Ádámnak egy üzenete.
- Holnap fél kilencre megyünk a korházhoz. - mondta el Ádám az üzenet lényegét.
- Akkor aludjunk én hősöm. - mondtam poénosan Ádámnak majd a csillagokat figyelve nagy nehezen elaludtunk.