Zsani szemszög 5.

Sziasztok!
Egyszerűen nem tudom, hogy hogyan kérjek bocsnátot... A fejemben a következő Tamis rész amit már fel kellett volna raknom, már rég megvan, de nem tudom úgy leírni, hogy elégedett is legyek vele. Meg fogok tenni mindent, hogy péntekre extra hosszú részt írjak, addig is itt egy Zsanis. Remélrm tetszeni fog! 😃

Reggel kidobott az ágy. Hajnali fél 5. Remek. Láttam hogy a mellettem fekvő Ádám arcába világít a telefonja. Lassan felemelkedtem a szívem pedig elöntötte a melegség. A közös képeink. De... Mióta van fent?? Szerényen megböktem a vállát mire ijedt arckifejezéssel kérdezte meg: - Mióta vagy fent?? - Most keltem fel. És te mióta vagy fent?? - Hajnali 4 óta. - Értem. Csináljunk valamit mert nem tudok aludni. Megörjít a várakozás. - Rendben. De engem meg te örjítesz meg. - mondta olyan tenyérbenyaló hízelgős arckifejezéssel. - A bókjaidat rakd arrébb. - mondtam miközben az arcon vörösebb lett mint egy katicabogár. - Jó oké. - tette maga elé a kezét megadóan. Egy gyors csókot nyomtam a szájára majd kikaptam pár cuccot a szekrényből. Hogy pólónak mit vegyek föl azt nem tudtam. Csak a cicanaciban voltam biztos. Hirtelen mellém lépett barátom is aki egy rövid válogatás után kikapta a mezét amin a 8-as szám virított. - Vedd fel ezt. Úgyis arra gondoltam mi lenne ha kicsit focizgatnánk. - kacsintott. - Nem tudok focizni. És hideg van. - Jujjujj. Sürgősen focistát kell faragnunk belőled. - mondta olyan izgatottan mintha egy plázacica meglátná az új iPhone-t. Remek.  Gyorsan felkaptam a cuccaim majd letrappoltam a lépcsőn. Felkaptam egy almát majd beleharaptam. Huuuu de jól esett. Később fölkaptunk pár göncöt majd kimentünk a kora reggeli hidegbe. Miközben próbáltam elrugni rendesen a labdát addig egy óvatlan pillanatban Ádám hátraesett. Mikor megfordultam a földön fekvő pasim felé kibukott belőlem a röhögés. Mikor kicsit jobban lettem odamentem mellé hogy felhúzzam. Ám egy óvatlan pillanatban maga mellé rántott és egy ráérős masszív csókot nyomott a számra. A meglepődéstől hirtelen lefagytam de viszonoztam a csókot. Egy ideig még nevettünk a földön majd Ádám felpattant és felvett mint egy hercegnőt. Mondjuk mellette mindig annak érzem magam. Lassan telt az idő. Fél kilencre pedig a kórház előtt parkoltunk. - Biztos vagy benne?  - Igen. Tudnom kell hogy van. - fakadtam ki. Nyugodtan vettem a levegőt. Ádámmal bementünk az ajtón majd elöntött az a bizonyos szorongó érzés. Ettől persze csak felemeltem a fejem és magabiztosan sétáltam Ádám mellett. Kint Balázzsal találkoztunk aki elvezetett minket a kórteremhez amiben Tami feküdt. Lassan léptem be az ajtón. Nem figyelve senkire odalépkedtem Tamihoz. Semmit szólva figyeltük egymást. Majd mindketten sírva fakadva öleltük egymást. Ádám meg Balázs értetlenül figyelték a lányos kitörésünk. Majd egyszer csak elengedtük egymást. És mint egy fegyvert úgy kaptam elő az alkoholos filcem mire legjobb barátnőm arca hirtelen mosolyra derült. Én meg nekifogtam a pingálásnak.  - Ádám. Nemtudom hogy tudnám meghálálnu amit értem tettél. Nagyon köszönöm! - fakadt ki Tami Ádám felé fordulva. - Ugyan - mondta miközben mellettem gugolva figyelte amint a barátnőm lábán lévő kötésre apró vonalakkal mandalát alkotok. - semmiség. Ez volt a második dolog amiben egyáltalán nem kételkedtem. - Mi volt az első? - néztek felé kérdőn Balázsék. - Az hogy mennyire szeretem ezt a dinkát. - felelte. - Mi van velem?? - néztem fel a dinka szó hallatán mire mindenkiből kitört a röhögés. - Jajjj te lány - intézte el ennyivel Ádám majd egy gyors csókot nyomott a számra. Kis ideig még beszélgettünk én befejeztem a mesterművem. - Kész van! - mondtam izgatottan - Hogy tetszik a népnek? - poénkodtam. - Ez. Rohadt. Jó. Lett! - ölelt meg barátnőm. - Mondjuk te nem tudsz rosszat rajzolni. - kacsintott oda barátnőm. - Uramatyám! - mondták a fiúk egyszerre. - Nem is tudtam hogy ilyen szépen rajzolsz. - folytatta Balázs. - Az oké hogy te nem tudtad de még én sem tudtam - mondta Ádám. - Mindegy mostmár tudjátok. - nevettük el magunkat. Hiszen ebben a feszült helyzetben nem nagyon tudtunk mást csinálni.