Tizenhetedik rész

Sziasztok! 
Itt is lenne az extra hosszú rész. Remélem az is lett.  😀 Mivel ma kész lett, így gondoltam kirakom ma. Jó olvasást hozzá, köszönöm a türelmeteket! 😃❤

-Figyi, mingyárt jövök, van egy meglepim számodra.-állt fel mellőlem Dzsudzsi.
-Ne meeenj! Maradj iiiitt!-kezdtem hisztizni.
-2 perc és itt vagyok.-nyomott egy puszit a számra majd ki is ment.
Na de jó. Most itt lehetek egy ideig, egyedül. Megnéztem, hogy miket hozott még nekem kosárban a barátom amin még most is jót nevetek. Van táska, vagy szatyor. De nem, ő kosárba hozott. Na mindegy. Benne volt az egyik kedvenc könyvem amit akárhányszor olvasok se unom meg, Mp3, ruha meg ilyenek. Szerencsére fogmosó cuccomat is hozta, így fogtam azt és nehezen felálltam egy lábra, majd megfogtam a mankókat és valahogy elkecmeregtem a kézmosóig. Nehezen fogat is mostam aztán észrevettem magam a tükörben. Ó máriám! És a fésűmet az ágynál hagytam. Visszasiettem valahogy aztán pedig a tükörhöz lépkedtem vissza. Kigubancoltam a loboncom és már elfogadhatóbban festettem. Így hát megint az ágyhoz mentem és ezúttal már le is dőltem. Kicsit fáradtabb voltam mint mikor felkeltem. Na mindegy, biztos a vérveszteség. Ekkor nyílt az ajtó és sorban 3 számomra nagyon fontos ember lépett be. A második rögtön odajött az ágyhoz és némán figyeltük egymást. Majd sírásban törtünk ki és megöleltük egymást, minta 5 éve nem tettük volna ezt. Majd a drága barátnőm előrántott egy filcet, leguggolt és már alkotott is a kötésemre.
-Ádám..-kezdtem-Nem is tudom, hogy hogyan tudnám meghálálni.. Nagyon köszönöm.
-Ugyan. Ez volt a második dolog amin nem kellett gondolkodnom.
-Mi az első?-kérdeztük egyszerre Bazsival, aki már az ágy másik oldalán ült mellettem.
-Az, hogy mennyire szeretem ezt a dinkát.-célzott Zsanira.
-Mi van velem?-kapta fel az említett a fejét.
-Jajj te lány!-nevetett Ádi majd egy gyors csókot nyomott a barátnője szájára.
Istenem de édesek együtt!
-Na kész van! Hogy tetszik a népnek?-jelentette ki, mire Balázs rámfeküdt, hogy ne kelljen felállnia de azért lássa.
-Ez. Rohadt. Jó. Lett!-öleltem meg valahogy a barátnőmet.-Mondjuk te nem tudsz rosszat rajzolni.-kacsintottam rá.
-Uramatyám!-mondták egyszerre a srácok.-Nem tudtam, hogy ilyen szépen rajzolsz!-folytatta Bazsi.
-Az oké, hogy te nem tudtad, de még én sem tudtam róla.-mondta Ádi is.
-Na, nem baj, mostmár tudjátok.-jelentette ki Zsani mire elnevettük magunkat.
-Na mostmár szállj le rólam, mert kinyomod belőlem az összes oxigént!-kezdtem el lelökdösni magamról a barátomat.
-De olyan kényelmes vaaagy!-kezdett röhögni.
-De te meg nehéz!-ezzel felültettem, hogy kapjak normálisan levegőt.
Még egy pár órán keresztül dumálgattunk, aztán Zsaniéknak mennie kellett. Ahogy kiléptek az ajtón, beléptem anyáék.
-Uramisten, Kislányom!-kapott a szájahoz anya, majd odasietett az ágyhoz és szorosan átölelt.
-Nyugi anya, nincs baj. Jól vagyok és élek. Csak egy picit fáj a lábam.-toltam el magamtól majd rámosolyogtam.
Ezutár jött Lara, ő is megölelt és leültek mellém.
-Várjatok! Had üljek fel, akkor több hely van!
-Pihenjél csak drágám!-szólt anya.
-De fel akarok ülni! Bazsi, gyere segíts légyszi!-ezzel odalépett hozzám a barátom.-Köszi!-mosolyodtam el.
-Nincs mit!-nyomott a fejem tetejére egy puszit, majd ő is helyet foglalt, anyuékkal együtt.
-Na szólval, hogy is volt ez az egész?-mutatott anya a lábamra.
Mindent elmeséltem neki. Töviről hegyire.
-A saját testvéred, hogy volt képes ezt tenni veled?-könnyezett.
-Anya, Ő nem a testvérem. Sose volt az.-jelentettem ki.
Még velük is beszélgettünk, de elmentek, mert elvileg vásárolniuk kell.
-Szerelmem, megkérhetlek valamire?-néztem Dzsudzsira.
-Persze. Bármire.
-Otthon a szekrényemben van egy sötétkék póló amire OwnMcKendry felirat van írva és még 2 karakter van rajta. El tudnád nekem hozni? Fél óra múlva jön Peti, a haverom akit mondtam, hogy ma taliznék vele. És az lenne a hugom karácsonyi ajándéka, aláírottan.
-Hozom. Mást nem kérsz?
-Öhhmm...-gondolkodtam-Asszem nem. Vagyis de. Segíts felállniii!-nyújtottam felé a kezeim, mire megfogta és magához rántott, majd szorosan megölelt-Na pont ezt szerettem volna még kérni.-mormogtam a mellkasába.
Úgy ölelkezve álltunk még ott egy ideig, majd megajándékozott egy hosszú, érzelemdús csókkal és indult is. Én meg fogtam a mankóim és elkezdtem a szobába sétálgatni. Elég nagy volt, szerintem több személyes. Lehet lesz még társaságom míg itt vagyok. Épp az ajtónál jártam, mikor kopogtak rajta. Kinyitottam és Petivel találtam szembe magam.
-Szia Csajszi!-lépett be melletem a kórterembe.
-Szia Petii!-öleltem meg.-Mizu? Hogy vagy?
-Köszi, megvagyok. És jó újra látni téged. De veled mi történt? Hogy kerültél ide? És nem feküdnöd kéne?
-Unatkoztam, azért nem fekszek. És gyere, üljünk le és elmesélek mindent.-mutattam az ágyra.
Nehezen odabattyogtam és konkrétan lezuhantam rá. Ezután helyet foglalt Peti is mellettem és nekikezdtem a mesélésnek.
-Na szóval, ott kezdődött az egész, hogy a vérszerinti apám leszúrta Zsoltit, a nevelő apukámat akit imádtam. És ő ebbe belehalt. Én pedig lecsukattam Pétert. Basszus, "apámat" úgy hívják mint téged! Na mindegy. Szóval sittre került, de a nővérem meg bosszút akart állni érte. Így tegnap bejött a melóhelyemre még két valakivel és én meg be akartam rohanni a raktárba mire kétszer meglőtte a lábam. Annyi erőm még volt, hogy írtam a barátomnak Bazsinak, hogy hívja Ferit aki rendőr és küldjön mentőt. Aztán Noémi odajött hozzám, elmondta, hogy miért tette ezt és belém rúgott kétszer. A sebesült lábamba. Aztán képszakadás ma reggelig.-fejeztem be.
-Uram. Isten. Én annyira sajnálom! De tényleg... Régebb óta ismerlek téged is meg Noémit is ismertem. Sose hittem, hogy ilyenre képes lenne. És apádról sem gondoltam. De legalább le van róluk a gond. Igaz?
-Igen. Végre.-sóhajtottam.-Na de beszéljünk most rólad. Mikor lesz új vidii?
-Ma csináltam itt Pesten egy vlog videót amit ha hazamegyek megvágok és tolom is fel. Csinálhatnánk itt is bele egy részletet? Mert pont videóztam mikor hívtál.
-Felőlem. Bár nem vagyok olyan, hogy akár képen, akár videóban normálisan festenék. És egy pillanat akkor. Még kifésülöm legalább a hajamat.
-Oké és nagyon köszi.
-Ugyan már. Én köszönöm. Nagy megtiszteltetés, hogy a kedvenc videósom egyik vlogjában benne lehetek.-nevettem.
-Ez de aranyos volt.
-Köszi, de akkor is így van. A többi youtubeos videói nekem unalmasak. Csak a tieidet nézem.-mondtam fésülködés közben.
-Óh, ezt nem is tudtam. De köszi.
-Na asszem kinézek valahogy.-lépkedtem valahogy az ágyhoz a mankók segítségével-Dobok gyorsan egy SMS-t a barátomnak, hogy hozzon nekem légyszives egy pár szem almát, mert megkívántam.-vettem a kezembe a Samsungom.
-Okés. Addig előszedem a kamerát.-húzta az ölébe Own a táskáját.-Jut eszembe, itt egy póló L-es méretben. Remélem jó lesz. Számítottam rá, hogy nem lesz itt amit alá szeretnél iratni, ezért hoztam egyet.-vette elő a fekete alapon Own és Monty figurával díszített pólót.
-Dzsudzsi hozza majd az almával együtt.-magyaráztam gépelés közben. Szóval itt lesz. De ha már hoztál, akkor nem terhellek vele, hogy vissza is vidd. Legalább nekem is marad.-nevettem-Mennyibe is kerül?
-Neked semmibe. Barátok vagyunk. Nem kérek érte semmit. És van nálam fehét filc is, ezt is aláírjam neked?-kérdezte.
-Ha megtennéd, örülnék neki. Legalább kicsit úgy fogom érezni, hogy a legjobb haverom mindig itt van mellettem. Tudom, hogy Facebookon tudunk beszélni de az akkor sem olyan. Szar a távolság.-tettem le a telefont kicsit elszomorodva.
-Jaajj, Tami. Nekem sem jó. Hiányzik mikor kisebb korunkban mindig együtt lógtunk. Meg most is szoktál hiányozni, mert tudom, hogy veled bármikor bármit megbeszélhetek, csak nem mindig vagyunk ott a közösségin meg ilyenek és így elég nehéz. Sajnos.
-Ha befejezem itt a sulit, komolyan Debrecenbe költözök! Vagy nemtudom. Itt meg Zsani van. Ááhh.-szomorodtam el teljesen.
-Nyugi, meg fogjuk oldani.-mosolygott rám majd átölelt.
-Remélem. Lehet egy kérdésem?
-Persze.
-Mivel én testvéremként tekintek rád, hívhatlak néha Bátyusnak? Vagy Bro-nak vagy valami?
-Persze hugi.-nevetett.
-Köki bátyus!
-Na videózzunk!
-Videózzunk.-röhögtem fel.
Olyan 10 percig szórakoztunk a kamera elött aztán abba is hagytuk.
-Na majd megvágom és megy fel Youtubera.
-Oki. És a mai fotózás képeit megkaptad?-kérdeztem.
-Aha. Megmutassam?
-Igeeen.-ezzel előszedte a tabletet amire átküldték neki a képeket.-Hát, ezek valami nagyon jók lettek!
-Köszi.-ezzel belépett Dzsudzsi a kórterembe.
-Sziaa!-köszöntem neki.-Ő itt Peti, akivel gyerekkorunk óta barátok vagyunk-mutattam be a mellettem ülő videóst-Ő pedig Balázs a pasim.-folytattam.
Bemutatkoztak egymásnak és ahogy észrevettem jól ki is jöttek. Own aláírta a pólókat és sajnos mennie is kellett.
-Majd még találkozunk valamikor.-ölelt meg.
-Mindenképpen! Várni fogom ma a videót!
-Oké.-mosolygott.-Na szia Tami, vigyázz magadra, jobbulást!
-Szia Peti, te is vigyázz magadra! És köszi a pólót.
-Ugyan. Na tényleg megyek, mert lekésem a vonatot. Sziasztok!-intett majd kilépett az ajtón.
-Jó fej srác. Birom.-nézett rám Bazsi.
-Tudom.-nevettem de legördült egy kósza könnycsepp az arcomon.
-Naaa Kicsim, mi a baj?-sietett mellém Dzsudzsi.
-Gyűlölöm a távolságot. Sokszor hiányzik Peti. Régen nagyon sokat lógtunk együtt, csakis barátként. És ez az is marad. Biztosan.
-Meg fog oldódni.-nyugtatott ölelve.
-Remélem..-suttogtam.
Még így voltunk egy jó ideig, majd azt mondta Bazsi, hogy megbeszélte a dokival, hogy éjjel is itt lehet. Szóval hazamegy, lefürdik, vesz fel másik ruhát, aztán jön vissza. Mikor kilépett az ajtón, összeütközött Zsanival aki nagy valószínűséggel épp hozzám tartott. Ahogy odaért az ágyhoz amin már feküdtem, előhúzott egy nagy üveg nutellát és két kanalat a háta mögül, majd levetette magát mellém és ő is félig lefeküdt.
-Istennő vagy!-vettem el röhögve az egyik kanalat.
-Tudom.-vigyorgott.
-Amugy, hogyhogy itt?-érdeklődtem.
-Hiányzik a legjobb barátnőm. És Ádi meg elaludt otthon. És unatkoztam. Hagytam neki üzenetet, hogy idejöttem de szerintem majd csak olyan reggel hat körül fog felkelni. Akkor meg már otthon leszek.
-Te is hiányzol. És komolyan bealudt? Mit csináltatok ma, hogy így elfáradt?-kérdeztem a röhögéssel küszködve mire csak meglökte a vállam.
-Csak szórakoztunk.-kezdett elmélkedni.
-Nem kérek bővebb infót köszi.-és vettem még egy kanál nutellát.-Az oké, hogy te bármikor elmehetsz lesportolni ezt, de velem mi lesz? Nézd meg, már híztam is vagy 2 kg-ot a lábam meg szar.
-Dehogy híztál! És ha hízol is, nem kell mindenkinek megfelelni. Meg egyszer jó is lesz a lábad. Nyugi van.
-Hogy ebbe még mindig milyen jó vagy!-képedtem el.
-Miben?
-Ebben a lenyugtatásos dologban.    
-Emlékszel mikor olyan 12-13 éves voltam és vagdostam magam?
-Hogy ne emlékeznék.
-Na akkor is te segítettél a legtöbbet, hogy abbahagyjam.
-Nem is tudtam..
-Nosztalgiázzuuuunk!-vidultam teljesen fel.
-Nosztalgiázzunk.-röhögött ki a barátnőm.
Kb. fél óráig beszélgettünk mindenféléről ami a múltban történt, aztán be is toppant Bazsi.
-Na, akkor jó éjt nektek!-integetett már az ajtóból Zsani.
-Nektek is!-ezzel ki is lépett.
-Hiányoztál.-sétált mellém Dzsudzsi majd megajándékozott egy ráérős csókkal.
-Te is nekem.-húztam le magam mellé.
Még szerencse, hogy tök nagy ez az ágy!
-Jön ma még a doki?-helyezhedtem el a mellkasán.
-Azt mondta, hogy ma még egyszer benéz, aztán már csak a nővérek lesznek akik időnként rád néznek.-magyarázta.
-Okés. És az baj, ha elalszom?-motyogtam.
-Nem hiszem. Jó éjt Szerelmem!-nyomott egy puszit a fejem tetejére Balázs.
-Neked is Drágám!-válaszoltam már fél álomban.
Pár pillanatba telt és már az álomvilágomban találtam magam.

*Másnap reggel*
Mikor felébredtem, nem úgy voltam ahogy elaludtam. Nem éreztem a mellkast a fejem alatt. Így lassan kinyitottam a szemeim, körbenéztem de a mellkas tulajdonosát nem találtam meg. Ám, volt egy cetli a széken amin ez állt:
Szép jó reggelt!
Elszaladtam valami reggeliért, remélem addigra visszaérek mire felkelsz! De ha mégsem, akkor sietek! Csók, Bazsi
-Hát elkéstél-mosolyogtam magamban, mire belépett a szobába Erik.
-Jó reggelt kisasszony! Ma kötést cserélünk és megnézzük, hogy áll a seb gyógyulásilag.
-Önnek is doktorúr! De nézze mit rajzolt rá a barátnőm!-mutattam a mandalára.
-Ha gondolod, azt a darabot valahogy kivághatjuk belőle.
-Igeen! Köszii!
Jött még be 2 nővér a doki mellé és hamar el is intézték a lábam. És tényleg megkaptam a mandalát amit Zsani rajzolt. Mikor az eddig bentlévő 3 személy elhagyta a kórtermet, be is lépett a szőkeség.
-Elkéstem-biggyeztette le a száját.
-Nem gond. Amugy, kicserélték a kötést és azt mondták egy kicsit jobb mint volt. De nagyon picit.-meséltem miközben odajött az ágyhoz és leült rá.
-Az már haladás.-jelentette ki majd megcsókolt.
-Remélem tudod, hogy nagyon szeretlek.-mondtam miután elváltunk.
-Tudom. És én is téged.-mosolygott rám.
Istenem, de aranyos mikor mosolyog! Meg mondjuk mindig az de na.
-Reggeli gyanánt, hoztam gofrit.
-Uuuu milyet?-kezdett csillogni a szemem.
-Csokis-kókuszosat.
-Az a kedvencem!
-Tudom, azért hoztam.-kezdte kibontani az egyik dobozt.-És házi készítésű.-tette hozzá.
-Uuuuu! De elöbb segíts felkelni légyszii-nyújtottam felé a kezeim.-Köki!-nyomtam egy puszit az arcára, majd odaadta a reggelim.
Ő is kiszedte az ő adagját aztán enni kezdtünk.
-Ez. Valami. Nagyon. Jól. Sikerült!-ámuldoztam.
-Köszi. Még anyutól tanultam.
-Biztos jófejek voltak a szüleid.-simítottam meg a karját.
-Azok voltak.-mosolyodott el-De ne "depizzünk" be, mert lassabban fogsz gyógyulni. De van rossz hírem is. Edzés lesz ma.
-Mettől meddig?
-Kettőtől ötig. De elhoztam otthonról az edzőcuccomat is. Szóval háromnegyed kettő körül elég elindulnom. És hat elött már itt leszek. Csak hazaugrom zuhanyozni meg ilyenek.
-Oké, oké, nem kell mindenedről beszámolnod. Nem akarok "fojtsuk meg egymást" kapcsolatot.-zártam le.
-Rendben. Ja, és anyud küldött neked valamit, csak kint maradt a kocsiban. Egy perc és be is hozom.-viharzott ki az ajtón.
Még válaszolni sem tudtam, de oké. De erre kíváncsi leszek, hogy anya mit is küldhetett. De már elő is készítettem a telefonomat, hogy megköszönjem majd azt a valamit.
-Itt is vagyok!-lépett be Bazsi a szobába.
-Ez gyors volt.-bámultam a plafont.
-Na idenézel, hogy mi az vagy kezdjem el én pengetni úgy, hogy nem tudok rajta játszani?-vette le a hátárol a gitártokot.
-Uram. Isten! Az Zsolti gitárja?
-Igen. Anyud nem bírja már nézni. Ezt elküldte. De azt mondta elvileg van mégegy.
-Jaja. Egy basszusgitárja is van. Meg ez az akusztikus.
-Ahhaaa. De akkor játszol rajta??
-Igeen. Csak behangolom.-vettem át a gitárt.
Pár percbe telt még sikerült tökéletesre hangolnom. Megnéztem a kis zsebet a tokon, hogy van-e benne pengető és vagy 10 darabot találtam benne és egy üzenetet.
"Drága Kislányom!
Tudom, hogy miután meghalok, hozzád kerül ez a hangszer. Nem tudom, hogy ez mikor fog eljönni, de mindenképp megírom neked ezt a levelet. Kérlek, boldogsággal telve játssz rajta. Ne gondolj rá, hogy rossz emlék fűződne hozzá. Értem ezalatt a halálom. Csak arra gondolj, hogy ebben élek tovább. És a szívedben. Vettem neked hozzá pengetőket is. Sok szerencsét mindenhez, örökké szeretni foglak! Szeretettel, nevelőapukád Zsolti ❤"
Mikorra végigolvastam már patakzottak a könnyeim. Balázs csak átölelt, hisz ő is elolvasta a levelet.
-Istenem...-motyogtam.
-Shh..-nyugtatott Bazsi.
Nem tudom, meddig ülhettünk még úgy, de mikor abbahagytam a sírást, alig láttam úgy feldagadtak a szemeim. Inkább nagy nehezen lábra álltam, elmentem megmosni a szemeim, és visszalépdeltem az ágyhoz.
-Na keresek a neten valami kottát, vagy az egyik kedvenc számom kottáját.-vettem a kezembe a telómat.-Na meg is van. Black veil Brides-Saviour.
-Halljuk.-ült le mellém Dzsudzsi.
Kinagyítottam a kottát, megtámasztottam a lábammal, előszedtem egy pengetőt és már neki is kezdtem.
-Imádom hallgatni ahogyan énekelsz. És mostmár azt is ahogy játszol. Egyszerűen gyönyörű!-mondta a barátom mikor befejeztem.-Annyira gyönyörű amennyire te vagy.-jött oda hozzám majd megcsókolt.
-Köszi.-pirultam kicsit el.
Háromnegyed kettőig zenélgettünk, beszélgettünk aztán mennie kellett. Zsanit megcsörgettem telefonon, de ki volt neki kapcsolva. Hát, oké. Anyát viszont felhívtam és nagyon nagyon megköszöntem neki a hangszert. Aztán keresgettem még kottát és énekelgettem.
-Kisasszony, lenne egy vizsgálat.-zavarta meg a nyugalmam Erik.
-Oké. Segítene ezt beletenni a tokjába?-kérdeztem felmutatva a gitárt.
-Ohh, szóval te zenélsz ilyen szépen? És természetesen.
-Csak hobbi a zene.
Szerencsére hamar készen voltunk a rutinvizsgálattal aztán visszatértem a "szórakozásomhoz". Épp egy vidámabb számot "adtam elő" mikor meghallottam egy ismerős hangot.
-Nem is tudtam, hogy gitározol vagy ilyen jó hangod van.-nézett rám Alex a falnak dőlve.
-Te mikor és hogyan és miért?
-Olyan két számmal ezelött, ajtón keresztül és mert hallottam mi történt és gondoltam meglátogatlak.
-De nem is hallottam.
-Belevesztél a zenébe.
-Lehet.-sóhajtottam.-De honnan tudod, hogy ez van velem? Zsani mondta?-szegeztem neki a kérdéseim.
-Nem. Laura mondta.
-A hugom Laura?-kerekedett ki a szemem.-Mióta beszélsz te vele?
-Igen ő. És vele az évek folyamán ritkábban de tartottam a kapcsolatot. De azt ő sem tudta, hogy ide fogok költözni.-sétált a székhez majd helyet foglalt rajta.
-Nagyon jó, hogy én meg nem tudtam róla.-morogtam.
-És hogy vagy?-váltott témát.
-Már jobban. De még egy ideig nem állhatok lábra.-húztam el a szám.
-Pihenned is kell.
Beszélgettünk egy ideig Alexxel aztán ment is dolgára. Ekkor megnézten az órát és 5:13-at mutatott. De jó, nemsokára itt van Dzsudzsi! Úgy gondoltam, hogy elég volt mára a zenélésből így olvastam egy kicsit.
-Jóestét!-ült le mellém a szőkeségem majd egy puszit nyomott a számra.
-Neked is. De még csak délután van. Amugy Zsaniról tudsz valamit? Ki volt ma egész nap kapcsolva.
-Pedig edzésen ott volt Ádámmal.
-Haragszik rám?-ilyedtem meg.
-Biztos nem. De felhívhatom Ádámot ha gondolod. Zsani is biztos vele van.
-Ha megtennéd.-mosolyogtam rá.
-Csá haver! Zsani ott van? Add neki légyszi, köszi-ezzel nekem is átadta a mobilt.
-Szia Zsani! Haragszol rám, hogy kikapcsolod a telefont?
-Sziaa! Dehogy. Csak elromlott az a fos. Holnap tudok menni hozzád?
-Persze.-vidultam fel.
-Akkor holnap tali! Most megyek, sziaa!
-Szia!-adtam vissza a telefont Balázsnak aki ki is nyomta.-Köszönöm!
-Nincs mit!
Még dumálgattunk, aztán megvacsoráztunk. Jött még egyszer a doki, hogy megnézze minden oké-e. Ez volt olyan 8 körül. Fogalmam sincs, hogy miben fáradtam el, de már kezdtem kómás lenni.
-Lefekszünk aludni?-kérdeztem Bazsit.
-Persze.-ezzel hanyatt dőlt, és magához húzott.-Jó éjt Cica!
-Neked is!
Mikor ezt kimondtam, éreztem, hogy legyűr az álmosság és elkalandozok a valóságból.